Divecenter.hu vagyok és búvárközélet függő - így mutatkozhatna be oldalunk egy függőknek szóló gyűlésen. 2004-ben kezdődött a betegsége, amikor két búvár az index.hu búvárkodás fórumán összebarátkozva úgy döntött, hogy létrehozzák Magyarország első búvároknak szóló internetes magazinját.

A magyar búvárélet az ezredforduló után pezsgett. Ott volt a Submarine magazin Herold István főszerkesztésével, és a Búvárinfó Kollár K. Attila kiadásában. Olyan rendezvényeket élvezhettünk, mint a havonta színvonalas előadásokat biztosító Tengeri Só Brankovics István és sok lelkes önkéntes(!) szervezésében. Amikor a kiváló zsíroskenyérrel és teával megtámogatott szünet legalább olyan fontos volt mint az előadás, hiszen ott találkoztunk a távolabbi barátokkal!
A Búvárfotós OB-n erős mezőnyben nagy nevek versengtek, a búvárboltokban és búváriskolákban jól ment az üzlet, az emberek lelkesen tanultak búvárkodni mert érdekes sőt menő hobbi volt. Vették a felszerelést és mentek merülni akár itthon (!) akár külföldön, mert megengedhették maguknak és érdekelte is őket - utólag mondhatom, az aranykor volt.

Az internet még csak bontogatta szárnyait, nem volt online búvársajtó hazánkban, nem voltak friss hírek csak annak aki beszélt "külföldiül", ezt a hiányt felismerő ötletet a tett követte, és létrejött ez az oldal. Alapvető cél az volt, hogy elérhetővé tenni magyar nyelven búvár híreket és helyet biztosítani a víz alatti fotóknak, amire a nyomtatott sajtó nem volt alkalmas a terjedelme és átfutási ideje miatt.

Nem akartunk a legnagyobbak lenni plán nem egyedüliek, nem számítottunk üzleti sikerre sem. Lelkesedés hajtott minket, "társadalmi munkában" csináltuk a közéletért és roppant nagyot néztünk, amikor megkeresett minket egy jóbarátunk, hogy hirdetne nálunk. Egyébként jól megfértünk egymás mellett mindkét "konkurrens" sajtóval, sőt segítettük egymást. Jó példa erre, hogy a Submarine több oldalt biztosított számunkra, mi pedig többször vettünk át érdekes sztorikat mindkét újságból, a két szerkesztővel pedig remélem kölcsönösen mondhatom, hogy baráti kapcsolatban voltunk.

Mivel egy "ruppó nélkül" voltunk, így első lépésként megpróbáltunk egy ingyenes környezetet testreszabni és kibővíteni az egyedi tartalmak kezelésével, pl. az addig csak Bunny saját oldalán létező "búvároktató értékelő lap" adataival. Az első cikk 2004. szeptember 14-re datálódott - és onnantól naponta (néha több) hírrel és egyre bővülő szolgáltatásokkal elérhetővé vált az oldalunk. A publikum az index fórumban egyébként kb 10 nap szűk baráti teszt után lett kiértesítve, ezért sokáig szeptember 24.-én tartottuk a születésnapot. Érdekes adalék, hogy a Facebook szintén 2004-ben indult!

Miután több betörési probálkozás volt az oldalra (az ingyenes alap sebezhető volt), 2007-ben egy fejlesztéssel töltött év után megújult belsővel és kibővült tudással kiadtam a nulláról kifejlesztett saját "rabbithole engine"-t, ami folyamatos modernizálással a mai napig az oldal motorja. Erre azért büszke vagyok, tök egyedül a nulláról egy ekkora rendszert megírni komoly teljesítmény. Már már biztos nem állnék neki!

Az addig eltelt majd 3 év megmutatta, hogy többre van igény, mint a friss hírek és fotók, az index fórum is több sebből vérzett, úgyhogy bemondtuk az all-in -t: minden elképzelhető funkciót, amire egy búvárnak online szüksége lehet azt házon belül kell megvalósítani. Így hírportálból közösségi oldallá fejlődtünk.

Elindult a BOBBA (Búvár –Oktató –Bolt –Bázis Adatbázis), elősegítendő a búvárok számára az iskolák, boltok elérését, illetve a használt felszerelések piacául szolgáló Búvárbazár. A Búvár TV szolgáltatásunkban a búvárokat érintő adásokat lehet tematizálva megtalálni (mi meló volt havonta kiszelektálni a sok csatorna rengeteg műsorát). A merülőhely- és ország adatbázis több mint ezer merülőhely részletes adatait tartalmazza, az ország adatbázisban búvárszemmel ismertetjük az országokat, és összekapcsoltuk az adott országról szóló információkkal mint a fórum, képtár, hírek, merülőhelyek, hogy aki oda tervezett utazni mindent megtaláljon. És persze a kötelező link gyűjtemény és letöltések oldal se hiányozhatott.

És végül a két nagyágyú. A fórum, ami rövid idő alatt a hazai búvárélet középpontja lett, az általános szakmai beszélgetések és poénkodások mellett olyan fajsúlyos témák is helyet kaptak, mint a búvárbaleseti fórum. Nagyon sok búvár mondta, hogy a "DC fórum" a böngésző kezdőoldala, a gumiszoba ahol ment az ökörködés pedig úgy pezsgett, mintha élő chatszoba lenne.

A víz alatti képtár bővült videótárral valamint a hazai sikeres búvárfotósok és az Országos Bajnokság legjobb képeit bemutató Portfólióval. De ennél jelentősebb lépés volt, hogy oldalunk kiemelt részévé vált az amatőr búvárfotós megmérettetés (ami rövidesen videóval is bővült), a Hónap képe verseny. Több nagy fotós versenyt is rendezünk Subsurface néven többször komoly díjazással, de tartottunk fotós- videós workshoppal egybekötött versenyeket is.

Nem lehet eléggé kiemelni ezt a két témát, a fórumot és a fotós/videós versenyeket, workshopokat. Ezeken a felületeken ugyanis a szakma nagyjai is elérhetőek voltak. Világszinten ritkaság, hogy bárki véleményt kérhetett és kapott is egy téma legnevesebb képviselőitől. Mintha az óvodai úszásoktatónk Kapás Bogi lenne. Nem véletlen, hogy a közösségünk "kinevelt" olyan tehetségeket, akik aztán itthon és nemzetközi versenyeken is öregbítették hazánk hírnevét.

Nagyon sokan segítették az oldalunkat a jelenlétükkel. Volt aki komoly szakmai cikkeket, más élete búvár sztoriját írta meg, volt aki a közösségkovácsoló személyiségével pörgette a fórumot, a sok lelkes amatőr fotós és videós a képeikkel, nem kihagyva azokat akik pl lelkesen töltögették fel a merülőhely adatbázist! Nem győzök eléggé hálálkodni a fotós nagyjainknak, akik rengeteget dolgoztak a közösségért a zsűrizéssel, képértékeléssel, fórumbeli támogatással, a versenyen való részvétellel emelve annak színvonalát.

A fenti online tevékenység mellett a "való világban" is mindig odatettük magunkat. Nem létezett olyan búvár közösségi esemény amit ha kérték, ne támogattunk volna teljesen önzetlenül - sokat mi magunk rendeztünk vagy segítettünk szervezni. Búvárbál, fotós videós workshopok vagy épp az OB, a Tengeri Só, víz alatti karácsonyfaállítás, nyílt napok - bármi mögé beálltunk ami arról szólt, hogy hazai a búvár társadalmat megmozgassa.

Ez volt számunkra az igazi jutalom és fizetség a munkánkért! Látni hogy az emberek benépesítik a közösségi tereinket, használják a szolgáltatásokat. Az aranykorban voltak ugyan hirdetők is, de sose volt elég még egy minimális önfentartásra sem, ami persze cseppet se vette el a kedvünket. Örömmel dolgoztunk, mert ugyan sokat adtunk de kaptunk is. Nagyon jól eset, hogy ismerték az oldalunkat mindenhol és így minket is. Sok helyre meghívtak és vendégül láttak vagy kaptunk kedvezmény amit ezúton is hálásan köszönünk! Megismertek, elismertek, egy picit híresek lettünk legalábbis a búvár körökben. Hatalmas lelkesedésünkben még egy angol verziót is készítettünk divingiscool néven - ne keresd, rég megszűntettük.

Aztán eljött a hanyatlás kora, először a nyomtatott sajtót érte el a kaszás. A Submarine próbálkozott online megjelenéssel de rosszul álltak hozzá és nagyon későn, végül sok más print médiával együtt legyűrte a nyomda és egyéb költségek terhe. A Búvárinfó nagy késéssel ugyan, de elkezdett online is működni, viszont csak hírei voltak - aztán a főszerkesztő halálával inaktívvá vált. És hát ott a Tengeri Só, ami úgy szűnt meg, hogy a kutya nem kérdezte meg: srácok, mit tehetnénk érte?

Végül utolsóként mi is sorra kerültünk. Elkövettünk egy nagy hibát, nem értettük meg a facebook hatását az emberekre. Hittük, hogy tematizált oldal kell, mert ott a hírek szakmailag helyesek és valóságtartalmuk ellenőrzött. Hogy búvártémában a búvárfórumba akarnak írni, a víz alatti képeket az értő búvároknak mutatják meg és nem ismeretlenek lájkolásaira vadászunk, a búvárüzletág pedig a búvárokat akarja megszólítani. Nem lett igazunk.

Lassan de folyamatosan a social media elszipkázta az emberek figyelmét - nem meglepő, hiszen csakis ennyi a célja. Feldobni facebookra vagy instára a fotót, bezsebelni pár súlytalan lájkot kielégíti az embereket. A közösségi élet megszűnt - nem mondhatom, hogy elköltözött - mert sehol sincs. Megszűnt az igény a tudásra, a visszanézhető tartalomra vagy a nívós beszélgetésekre. Maradt a gyors megosztása sokszor kamu hírhajhász tartalmaknak vagy szakmaiatlan féligazságoknak, amiről egyébként sokszor mi is írtunk több órás kutatás, helyesbítés, nyomozás árán - hogy aztán ugyanazt a témát tele hülyeségekkel inkább pletykaoldalakról osszák meg a búvárok. A cégeknél is inkább csoportokban önreklámozás lett a trend és már senki nem olvas vagy állít elő értéket csak megoszt, lájkol majd tovább görget.

A fotós és videósverseny fájt talán a legjobban a fórumélet kihalása után. Több órát görcsölve találtunk ki minden évben minden hónapra valami jó témát, kértünk meg neves fotósokat hogy értékeljék a nevezőket, adjanak hasznos tanácsot a szabadidejük feláldozásával - és azt láttuk, már csak néhány haver küld képet, ők is csak a barátságunk kedvéért. Pedig mindent kipróbáltunk: közönségszavazás amit súlyoztunk, hogy ne lehessen könnyen elcsalni mint más nevetségbe fulladt hazai próbálkozást. Volt neves fotós rangsorolás, volt díjazás - de kevés volt az emberek figyelmének megtartására. Végül már nekünk volt ciki a verseny, ezért megszűntettük 121(!!!) forduló után. Ahogy a Tengeri Sót, ezt sem hiányolta senki, pedig titokban reméltem ez majd felrázza az embereket és "tömegesen" kérik, hogy ne szűntessük meg. Frászt, a kutya se hiányolta, páran ugyan megkérdezték, hogy akkor nem kell képet küldeni? Nem. OK. Hogy miért, mit tehetnénk, jaj ne csináljátok, segítünk ... ugyanmár. Elég lesz megosztani a fészbúkon ahol a szomszédnéni majd lájkolja és ajnározza bár vizet csak pohárban látott és gőze nincs, hogy az tényleg egy jó kép vagy sem.

Nem csak a látogatókat értettük félre: azt gondoltuk egy búvár vállalkozásnak hasznos, ha a magyarnyelvű szaksajtóban megjelenik - legalább ingyenesen. Tévedtünk. Sokszor mi könyörögtünk, hogy vedd fel magad a szaknévsorba teljesen ingyen - és sokan nem szánták rá azt a pár percet sem. De megemlíthetjük a búvár szakszövetséget amely arra se volt képes, hogy sajtóanyagot küldjön - bármiről. Amire egyébként ugyanígy képtelen volt több sikert elért búvárcimboránk, miközben a "pletyka lapoknak" megtették azt 5 perc hírnévért. Ezek azért nagyon fájtak.

És ma eljött a 20. évforduló, ami azért már komoly idő, ennyi idő alatt egy újszülöttből felnőtt lesz. Ünnepelni kéne, pezsgőt bontani, meghívni valami nagy rendezvényre a sok embert akik tényleg rengeteget tettek az oldalunkért! Lám, hova jutottunk onnan, hogy 2 lelkes amatőr létrehozta az oldalt, mert nem volt - de kellett. Ehelyett nekrológot írok a pár éve már egyszemélyes "szerkesztőségben".

Pedig a számok impozánsak: a 20 év során felnőttünk havonta kb 4 millió oldalletöltésre, bő 4800 cikk, 20.000 kép, 1200 merülőhely, 152.000 fórumbejegyzés, meg a 121 havi fotósverseny azt mutatja, hogy azért volt itt komoly élet.

De eljött végül a személyes számvetés, miért dolgozom most 2024-ben?
A közösségi élet megszűnt, megbecsülés nincs a jövőkép pedig sötét. Értelmetlen amit csinálok.

Az oldalt a magyar búvár közösségért csináltuk, ami időközben megszűnt. Nyilván nem ez volt a terv, valahol mélyen még abban is reménykedtünk, hogy esetleg az ország vezető szakmai sajtója eltarthatna két embert főállásban, no nem gazdagon de mondjuk nem szégyenkezve. És ha megszűnünk hát azért, mert valaki egy jobbat készített és a látogatókért vívott "harcban" alul maradtunk.

Ez egy nekrológ, de nem csak ezé az oldalé - az egész szaksajtóért és a búvár közösségért. Az utolsó cikk a divecenter.hu hasábjain és egyúttal a magyar búvár sajtóban. Az oldal nem fog -egyelőre- megszűnni, csak arhívummá változik, mert értékes tartalom van rajta és őszintén szólva a szívemhez nőtt - mondhatjuk úgy, hogy életem egyik főműve. Megmarad mementónak, ahogy egyébként a búvárinfó oldal is még elérhető, csak 2019 óta nem változik. Mi 2024 után nem fogunk.

Zárszóként szeretném megköszönni elsősorban Gonda Rudolf (ElChe) harcostársnak és barátomnak azt a kb 15 évnyi munkát, amit beletett ebbe az oldalba. Továbbá annak a rengeteg embernek, aki így vagy úgy de támogatta a divecenter.hu életét. Hiszem, hogy amit tettünk az igenis számított, és pozitív nyomot hagytunk egy időre a magyar búvár történelemben - és talán a távoli jövőben utólagos elismerést is kapunk. Ha pedig nem, még mindig elmondhatjuk saját vállunkat veregetve: Legalább megpróbáltuk!

Szabó Károly (Bunny)