Big Buddha Thaiföld és Kambodzsa albumhoz klikk a képre.

Másnap kora reggel indulás Kambodzsába - de a reptér szerencsére csak pár percnyire volt, így volt idő némi alvásra is. Apróságok ezek, de fontosak. Hogy a hajóhoz 5 perc alatt a hajnali repcsihez 15 perc alatt kiértünk csak azon múlt, hogy Phuketet a végén és nem az elején néztük meg. Egy jó szervező ilyesmire odafigyel. Mint ahogy arra is, hogy jól kihasználjuk az időnket, Kambodzsába reggel érkeztünk és másnap este jöttünk el, így szinte 2 teljes napunk volt.

Kambodzsa rövid repülőút, így a reggel már ott ért minket, gyors transzfer a szállodánkba, ami bátran mondhatom messze kiemelkedett az egyébként se rossz szállásaink közül. Királyi szobák, királyi kiszolgálás és aki fogékony a faművészetre, hát ott volt minden. Múzeumba illő faragások, klasszikus fa padló és korlátok, gyönyörű volt. Emellett praktikus is, ugyanis az 5 csillagos Angkor Paradise hotel a nevéhez méltóan Angkor Wat romainak szomszédságában található. Szintén jófej módon a kora délelőtti érkezésünk dacára itt is megkaptuk a szobáinkat, ahonnan gyors ruhacsere után ugortunk a két napra bérelt kisbuszunkba hogy meglátogassuk az ősi  Angkor wat fantasztikus világát.

Tomb Raider templom, Angkor Wat Thaiföld és Kambodzsa albumhoz klikk a képre.

A covid19 vírusnak köszönhetően nem volt kínai turista. Február-március a főidény, még nincs dögmeleg sem esős évszak. Ilyenkor szó szerint hömpölyögnek a turisták a romoknál, mint karácsonykor a Vörösmarty téri vásárban. Beállsz az áradatba és sodródsz vele, ez az Angkor Wat ekkortájt. Ehez képest lazán sétálgathattunk, ha egy ember belógott a képbe vártunk egy picit és nélküle fotózhattunk. A Kambodzsai kormány pedig turizmus élénkítő intézkedésként a kétnapos belépőnk egyik napját ingyen odaadta, ami nem kis összeg.

Az ország egyébként nagyon szegény, és nagyon nagy a kontraszt. A szállodánk ahogy mondtam lélegzetelállító volt, de a romok felé autózva máris szembejött a szegénység. Idegenvezetőnk mesélte, hogy Ő harmadik gyerekként járhatott elsőként iskolába, a két idősebb testvérének dolgoznia kellett. Az oktatás amúgy ingyenes lenne, csak hát ugye a családnak is élnie kell valamiből és az iskolába is el kell jutni. Nem ritka, hogy egy-egy településnek nincs kútja tehát ivóvízért máshova járnak, és a napi megélhetésre 1-2 dollár jut. Úgyhogy igyekeztünk költeni. Amikor láttuk az út szélén a pálmacukort készítő családot, mindenki vett 2 dollárért egy marék cukrok kézzel készített pálmalevél dobozban, és senki nem alkudozott. Vagy hűtőmágnest, furulyát, szobrot, miegymást a kisgyerekektől, akik aztán boldogan rohantak a néhány dollárt lobogtatva a szüleikhez, gyanítom a napi betevőjük volt épp a kezükben.

Taposóaknától sérültek zenekara Thaiföld és Kambodzsa albumhoz klikk a képre.

És ha már rohanás, ott voltak a taposóaknák áldozataiból alakult zenész csoportok. Az aknákat a "kedves" Vörös Khmerek telepítettek mindenhová az országba, főleg forgalmas helyekre, termőföldekre, búcsú ajándékként a hatalmuk elvesztése előtt. És ez nem csak a múlt, jelenleg is milliószámra van még taposóakna, ami arra vár, hogy egy életre megcsonkítson valakit. Természetesen a turistás és lakott helyek biztonságosak, sőt az egész országban egy pillanatig nem éreztük, hogy veszélyben lennénk. De mondjuk önálló dzsungeltúrát nem érdemes megejteni, már csak azért sem mert a nagy szegénységben néhány évtized alatt a közel 80% dzsungelből jó ha 10% maradt az országban.

Angkor Wat

Visszatérve a vidámabb dolgokra a romok csodaszépek. Csupán két napot töltöttünk - a csapat egyöntetű véleménye szerint SAJNOS csak 2 napot - az országban, de maradtunk volna. Ezt az időt szinte teljesen a romoknál töltöttük el, és közel se jártuk be azt. Rengeteg van, és mind különböző. Néztünk nagyon ősi romot, ahol alig volt renoválás és még mindig a dzsungel az úr, aztán ellenpéldának ott volt a főtemplom együttes, Angkor Wat ahol teljesen kitakarították az őserdőt, rendbehozták a romokat - nekem kicsit túlzottan mesterkélt, múzeum jellegű, de ezzel együtt is gyönyörű volt.
A személyes kedvencem a köznyelvben csak Tomb Raider templomként ismert együttes volt (igen, itt forgatták a filmet), ami ötvözte a kettőt. Ott volt az őserdő, a hatalmas fák gyökerei átölelték az ősi romokat, de annyira meg volt tisztítva, hogy láthattad a részleteket és nem csak kőrakást nézegethettél. Számomra az adta az igazi Angkor Wat élményt, és nem a főtemplom. De volt a fejek temploma, "meglepő" módon rengeteg fej szoborral és még megannyi csodaszép faragással. A két napba belefér az is, hogy első nap megnézzük a naplementét másnap pedig a napfelkeltét. Sajnos mindkettőnél felhős idő volt, de azért így is maradandó élmény amikor töksötétben botorkálsz a telefonok fényénél a kis tóhoz, beülsz a nézők közé és várod a napfelkeltét. És persze jutott idő ballonnal felmenni és fentről gyönyörködni a tájba, és Angkor Wat romjaiban.

Az írás a következő oldalon folytatódik!