Nem hajlandó elhagyni a norvég partokat az a beluga, amelyik norvég szakemberek szerint az orosz haditengerészet vízi emlősökből álló különleges egységének lehet a tagja, és még április végén tűnt fel egy norvég halászfaluban.

Az állat most a helyieket szórakoztatja, és megragad minden alkalmat, hogy mókázzon és barátkozzon. A beluga pördülésekkel, ugrásokkal kápráztatja el a helyieket, apportírozza a vízbe dobott játékokat, és nyitott szájjal kéri a jutalomfalatokat. Az állat azt is békésen tűri, hogy megsimogassák, sőt oda is lehet hívni, ha az ember megpaskolja a vizet.

Az Inga nevű halászfalu közelében éppen a hálóikat próbálták meg kivetni a halászok, mikor észrevették a vízben cikázó állatot, ami aktívan próbálkozott lerángatni a köteleket a hajókról. Ez, illetve a rajta levő különös, látszólag kamera, vagy fegyver befogadására is alkalmas hám elég gyanússá tették a belugát, a norvég szakemberek azonnal felvetették, hogy egy kiképzett állatról lehet szó. Ezt később megerősítette az a tény, hogy a rajta lévő hámon a "Szentpétervár tulajdona" felirat olvasható.

Ha ez a beluga Oroszországból jött – aminek elég nagy az esélye –, akkor valószínűleg nem egy orosz tudós, hanem az orosz haditengerészet állhat mögötte. – mondta Martin Biuw, a norvégiai tengerkutató intézet munkatársa.

Audun Rikardsen, a norvég UiT egyetem professzora hozzátette, az biztos, hogy az oroszoknak vannak háziasított belugáik, ahogy az is, hogy a jelek szerint közülük néhányat kiengedtek, ezek a példányok pedig gyakran hajókat kutatnak fel. Rikardsen több orosz kutatót is felkeresett, akik azt mondták, az állat valószínűleg a haditengerészet murmanszki bázisáról érkezhetett Inga partjaihoz.

A szovjetek 1980-ban már megpróbálkoztak azzal, hogy delfineket használjanak fel a hadseregben, mert az állatok kiváló látása, jó memóriája és lopakodási képessége hasznossá tette őket a víz alatti felderítésben. A programnak aztán 1990-ben vége lett, de egy 2017-es tévériportból kiderült, hogy az orosz hadsereg ismét belugákat, palackorrú delfineket és fókákat képez ki az északi vizeken.

A kiképzést és a hozzá tartozó kutatást a Murmanszki Tengerbiológiai Kutatóintézet végezte a haditengerészet megbízásából, akik elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy képesek-e a belugák tengeri bázisok bejáratainak védelmére, a mélytengeri búvárok támogatására, valamint gyilkolásra, ha úgy jön ki a lépés. A delfineket és a fókákat ezzel szemben inkább eszközök hordozására próbálták meg kiképezni. A kutatás során egyébként az derült ki, hogy a delfinek és a fókák alkalmasabbak a kiképzésre és a hideg vízben való munkára, a belugák ugyanis az érzékenységük mellett a szóbeli parancsok teljesítésében is rosszabbak voltak.

Az állat egyértelműen hozzászokott az emberhez, és a szeveromorszki haditengerészeti bázis (illetve a murmanszki tengerbiológiai intézet, amelyről informálisan köztudott, hogy az orosz tengeri emlősök katonai kiképzésének központja manapság) Norvégia északi határaitól alig egy köpésre található. A norvégok ezért azonnal az orosz hadsereghez kötötték az állatot.

(szerk.: Ilyenkor felmerül az emberben, hogy ha ez a beluga ami szabadon elúszhatna bárhova mégis ott van az emberekkel, és kényszer nélkül kunsztokat csinál ... lehet, hogy megfelelő körülmények között tartott állat mégsem feltétlenül senyved, hanem esetleg élvezheti az előadásokat és az emberek társaságát???)

[ Index ]