Bolygónak nagy részét óceán borítja, ami átlagosan 3,47% sótartalmú vízből van. Ennek egyébként csak kb. a háromnegyede a jól ismert nátrium-klorid, a többi magnézium-klorid, magnézium-szulfát, és egyebek, egészen minimális mennyiségben például akad benne arany is (egymillió részecskéből 0,000005 arany a koncentráció). Akárhogy is, a világtengerekben összesen 50 milliószor milliárd tonna só van, aminek valami trükkös módon kellett odakerülni, merthogy az édesvizeket meg valahogy elkerülte.

A rejtély megoldását kezdjük azzal, hogy valójában az édesvíz is sós, csak annyira alacsony a só aránya benne (0,05% körül), hogy nem érezzük se az ízét, se egyéb hatását. De hogy kerül a só a vízbe? Úgy, hogy a víz természetes állapotában nagyon enyhén savas kémhatású - ez a szén-dioxidtól van így, ami egyszerűen a légkörből kerül bele. Ma elég kevés szén-dioxid van a levegőben (bár a légszennyezéssel az ember mindent megtesz, hogy több legyen), de pár milliárd éve, amikor az óceánok kialakultak, még jóval több volt, oxigén meg kevesebb. A tengerek alapvetően úgy születtek meg, hogy irdatlan sokáig esett az eső, méghozzá, amint látjuk, savas eső. Ez pedig kioldott a tengerfenéken a kőzetekből különféle anyagokat, leginkább nátriumot, klórt és magnéziumot - és ebből máris összeállt az a pár milliárd tonna só, amitől máig sós a tengervíz.

Na de a folyók, meg a tavak miért nem? Azért, mert ezek csak ideiglenesen tárolják a vizet. A tavakba kisebb-nagyobb folyóvizeken át befolyik a víz az egyik oldalon, és kifolyik a másikon, a folyókban pedig nyilvánvalóan folyamatosan cserélődik a víz. A tengereknél más a helyzet, azok a párolgással veszítenek vizet, és a beömlő folyóktól kapnak. Vagyis a bemeneti oldalon folyamatosan jön be újabb adag só, a kimenetin viszont csak víz távozik - így tudott a só milliárd éves időtávban szépen felhalmozódni a mai, 3,5%-os szintjéig (az utóbbi 2-300 millió évben már annyira kevés só jön be a folyókból, hogy gyakorlatilag változatlan a sókoncentráció).

Ez persze csak az átlag, amitől vannak komoly eltérések: a Balti-tenger például hideg, kevéssé párolog, és sok folyó ömlik bele, így a sótartalma alacsony, már-már iható is a vize egyes helyeken. A Földközi- vagy a Vörös-tenger viszont meleg, erősebben párolog, kevesebb az édesvíz-utánpótlása, és aránylag zárt a medencéjük, így a vizük is sósabb lehet. Az egészen extrém és közismert példa pedig a Holt-tenger, ahol 30% fölé nyomta a sótartalmat pár százmillió év alatt az, hogy a víz elpárolog, a só meg ott marad.

[ Index ]