Az Atlantis kutatóhajón dolgozó szakemberek múlt héten fedezték fel a korallzátonyt nagyjából 257 kilométerre a dél-karolinai Charleston partjaitól. A kutatók egy kamerákkal felszerelt mini tengeralattjáró (Alvin) segítségével bukkantak rá a vízfelszín alatt nagyjából 0,8 kilométerre elterülő korallpopulációra. Az expedíciót vezető Erik Cordes, a philadelphiai Temple Egyetem munkatársa szerint az élő virágállatok az elmúlt évezredek során elpusztult korallok meszes vázai alkotta hatalmas rakásokon terülnek el.

A kutatók augusztus 23-án és 24-én térképezték fel a zátonyt az Alvin segítségével, majd néhány merülés alkalmával korallmintákat is gyűjtöttek. A szakemberek a Lophelia pertusa nevű korallfaj nagyszámú képviselőjét fedezték fel. A hideg vizeket kedvelő fajra korábban rekordmélységben bukkantak rá a Mexikói-öbölben. Az amerikai Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) szerint a trópusi korallok túlélését általában a velük szimbiózisban élő algák biztosítják, a Lophelia pertusa azonban fullánkos csápjait használva fogja el zsákmányát és tereli azt a gyomrába.

Az Atlantis kutatói által felfedezett korallok nagyjából 26 kilométerre északnyugatra találhatóak azoktól a virágállatoktól, amelyeket a NOAA hajójával, az Okeanos Explorerrel fedeztek fel ugyancsak idén nyáron. Az Okeanos és az Atlantis kutatói által felfedezett korallzátonyok teljes hossza 137 kilométer. Az Atlantis kutatóhajó augusztus 19-én kezdte meg tizenöt napos expedícióját a mélytengeri területek feltérképezését célzó Deep SEARCH nevű projekt keretében. A szakemberek szeptember 2-ig fogják vizsgálni az Egyesült Államok délkeleti partjainál lévő mélytengeri élőhelyeket. A kutatók olyan kulcsfontosságú adatokat gyűjtenek a helyi élővilágról, amelyek révén még pontosabb előrejelzést tudnak majd adni arról, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van az ottani törékeny ökoszisztémákra.

[ SG ]