A döntés érdekessége az volt, hogy a jelöltek fele partmenti illetve tengeri övezet volt: a Shiretoko-félsziget Japánban, a nyugat-norvégiai fjordok, a Kaliforniai-öböl Mexikóban illetve a panamai Coiba Nemzeti Park. Az IUCN delegáltja, David Sheppard szerint ez a döntés is mutatja a tengeri élővilág diverzitásának megőrzésének fontosságát, ami komoly jelentőséggel bír az emberiség jövőjét illetően.

A kiválasztottak körébe kerülés feltétele az egész emberiség számára értékes élővilág, melynek megőrzése elsősorban az ország feladata, ahova a terület tartozik. Mivel nagy kitüntetés a viágörökségi cím, az országok büszkék a feladatra, de természetesen a nemzetközi közösség is segítséget nyújt a védelemben. 

A tengeri élőhelyek közül a Kalifornai-öböl 244 szigettel és 891 halfajjal büszkélkedhet. A tengeri emlősök fajai közül 39 százaléknak ad otthont a terület, valamint a cetek harmadának. Szinte szabadtéri laboratóriumként tartják számon, mert az óceánokban előforduló szinte valamennyi folyamat megfigyelhető ezen az egy helyen.

A Japán legészakibb szigetéhez, Hokkaidóhoz tartozó Shiretoko-félsziget amiatt különleges, ahogy a tengeri és szárazföldi élővilág egymásra hatása megfigyelhető, ami az északi féltekén az egyenlítőhöz legközelebb kialakuló téli jégrétegnek köszönhető. Veszélyeztett fókák, bálnák, illetve a szárazföldi élőlények közül a világon a legnagyobb gyakorisággal itt megtalálható barnamedvék tartoznak a legfontosabb fajok közé.

A Csendes-óceánban található Coiba Nemzeti Park a környezetvédelem sikersztorijai közé tartozik. 760 halfaj fordul itt elő, köztük 33 cápafaj, valamint 20 cetfaj.

A norvégiai Geirangerfjord és Naeroyfjord a világ két leghosszabb és legmélyebb fjordja. A különleges szépségükről ismert keskeny fjordok falai 1400 méteres magasságba nyúlnak, míg a víz mélysége akár 500 méter is lehet. Számos tengeri emlős él ezeken a helyeken.

Egyiptom új világörökséggé nyilvánított része viszont a fentiekkel ellentétben szárazföldön található. Igaz, a Wadi al-Hitant bálnavölgyként is ismerik, ugyanis itt találták meg a maradványait az utolsó olyan bálnáknak, amelyeknek lába volt, és bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a tengeri emlősök korábbi szárazföldi életmódjukat cserélték fel a vizek mélységeiért.  

[ IUCN ]

Kapcsolódó link: UNESCO World Heritage
Kapcsolódó írás: Sikeresnek bizonyult a Lundy melletti védett övezet