Az eddigi DC shootout versenyeken láttam jó képeket, de szinte soha nem volt olyan portfólió amiben 5 korrekt képet adott volna be egy versenyző. Mindig volt alibi kép benne, gyakori volt, hogy hasonló témák kerültek egy válogatásba. Az idei verseny viszont végre erősebb mezőnyt hozott, pont akkor amikor úgy tűnik a búvárkodás és maga a búvárfotózás is kicsit az érdeklődés margójára került. Bár az igazán erős képeket kicsit hiányolom, de a színvonal összességében egyértelműen emelkedett az elmúlt évekhez képest.

DSLR kategória értékelése

1. kollekció: Pohl András
EL: A két csigás felvétel teljesen korrekt, homogén háttérrel szép kompozícióval. A teki látványos ilyen közelről szemtől-szemben, a mögötte látható tájkép már nem túl szerencsés, a delfinek inkább csak emlékképnek tűnnek, míg a napóleonhal kép kicsit esetlen. Be van szűken helyezve egy álló formátumú képbe és ez kicsit összenyomja szegényt, nem erősít rá képileg, hogy ez egy nagy méretű hal. Ettől függetlenül nem rossz portfólió, a témái kicsit talán erősebbek mint a kidolgozásuk.
SD: Korrekt kollekció, komoly hibáktól mentesen, ám kissé sablonosan elkészítve. Próbáljunk kísérletezni és konkrét témákon dolgozni.

2. kollekció: Gonda Rudolf
EL: Mint modellekkel szívesen dolgozó fotósnak, rögtön azt látom, hogy a rossz modellnél jobb ha nincs búvár a képen. A halrajos felvételnél még érződik az érdeklődő búvár magatartás (a lábak tartása viszont szörnyű), de a roncsnál annyira rondán "lóg" a háttérben a búvárfotós, hogy inkább kitöröltem volna a pecsét eszközzel. A tűzhalas képnél sötétebbre vettem volna a hátteret, a kontraszt jobban kiemelné a halat, a ráknál picit még lejjebb csúsztam volna. A bemozdulásos képnél meg kerestem volna erősebb témát, mert ez a technika is kezd unalmassá válni, tavaly szinte mindenki adott be ilyen felvételt.
SD: A képeken látszik a tudatosság, azonban a megvalósítás szinte minden esetben kishibás. A fotós jó úton halad "A jó kép" felé, de egyenlőre még a jó próbálkozás kategóriában maradnak a képek! De így tovább!

3. kollekció: Maráczi László
EL: A két papagájhalas kép korrekt, bár nem újszerű és láttuk már szebben kidolgozva ezeket a témákat. A potyautast csak a cím alapján veszi észre az ember, inkább zavaró tényező mintsem erősítené a képet. Kétségkívűl a legerősebb felvétel a domeharapó, ami nagyon látványos lett a megfelelő széles látószögű objektív és a hal közelsége miatt, de az utólagos vignettállás is kellett a megfelelő végeredményhez. Viszont így -bár a szabályok engedik- kicsit eltávolodott számomra az igazi természetfotótól, ami természetesen csak egy magánvélemény. A spanyol táncos alsó része teljesen üresen maradt, míg a modelles képnél bár jók a vonalak (korall, búvár, hátsó szírt), de maga a téma elég gyengécske.
SD: A kollekció változatos, azonban a feldolgozás némileg természetellenes hatásúra sikeredett. Próbáljunk a víz alatti látvány valós visszaadására törekedni.

4. kollekció: Zank Zoltán
EL: Érdekes, hogy a szerző valamiért szereti kicsit hátulról-oldalról lekapni a kis halakat, mert rögtön kettőt is küldött belőle a versenyre. Így soha nem fotózunk! Egy kicsit többségbe kerültek a portfólióban a makrók, az egyetlen nagy látószögű felvétel is egy tűzhal portré ami nagyon középre sikeredett. A korallok és a hajó vonala szép kis utat rajzolnak átlóban, szinte kívánja a szem, hogy az út első részére kerüljön a hal. A polip szeme és a little monster képek azért egyértelműen jelzik, hogy érdemes foglalkoznia a szerzőnek a víz alatti élet megörökítésével, még ha a fejlődés útjának az elején is lépked, ellentétben a már említett tűzhallal.
SD: Kompozíció és kompozició... Voltak egész jó témák, még az expo és a megvilágítás is elfogadható. De ha az egészet nézem a szerző, mintha egy új stílust szeretne teremteni- ami jelen esetben nem biztos, hogy sikerült.

5. kollekció: Kovács Zoltán Ferenc
EL: A jövööök című kép lehetne a legerősebb az öt kép közül, ha a vaku rendesen megvilágítaná a fejet. A közel képeknél széles látószögű objektív használata mellett érdemes behúzni a vakukat a gépvázhoz. A tűzhalas képnél pedig olyan érzésem van mintha 40 évvel ezelőtti Agfa de inkább Forte nyersanyagra dolgozott volna a szerző. Jó színbeállítás nélkül soha nem lesznek a képeink sikeresek! Selfie képet nem küldünk be versenyre, amúgy is szerintem ez az őrület talán már 5 év múlva is az emberiség szégyenfoltjaként fog bevonulni a történelemkönyvekbe és mindenki tagadni fogja, hogy valaha is csinált volna ilyet. A rájaszem nagyon vízszintes lett, nagyon kitelíti a képet, semmi érdekes nincs benne, a káoszos rájánál pedig a címben is már elismeri a szerző, hogy ez nem az a kép.
SD: A sokszor ismételt hibákat látjuk a képeken. A teknős a legerősebb, de itt meg a világítás hiánya zavaró.

6. kollekció: Fodor Gábor
EL: A rák a korallban nehéz téma, mert bár éjszaka százával lát ilyet a búvár, de jól megfotózni szinte lehetetlen, én nem is emlékszem arra, hogy láttam volna valakitől szépet. Ez is sajnos feledhető. A sziklahal színe nagyon szép, de rossz helyen van és rossz pozícióból is van fotózva. Egy szép képhez törekedni kell arra általában, hogy a téma ki legyen emelve a környezetéből. Ezen a felvételen annyira beleolvad, hogy még én is kerestem egy ideig mit is kell néznem. A teki nagyon szép mozdulattal úszik, a modell érdeklődéssel figyel, nagyon szép emlékkép lesz számára. Arra figyeljünk, hogy ne lógjon semmi a búvárról, az általános hiba, hogy az oktopusz sajnos mint ezen a felvételen is himbálózik a vízben, akárcsak a búvár keze. A két utolsó felvétel olyan "nem tudok mit küldeni akkor legyenek ezek" képek.
SD: Sokkal több tudatosságot a képekbe! Sokszor elhangzott NE CSAK lövöldözzünk a víz alatt! Engedjük szabadjára a fantáziánkat és próbáljunk újszerű képeket alkotni!

7. kollekció: ifj. Lőrincz Ferenc
EL: A legerősebb portfólió, egy erős tűzhalas felvétellel, ami nekem kicsit túl kontrasztált, élesített lett, de így is nagyon szép. Bár már nem divat, de én szeretem ha az ember is megjelenik a képeken, főleg ha nem csak egy kósza búvár, hanem "profi" modell. A fényekkel szívesen játszott a szerző, még ha az utólagosan is lett korrigálva. A képekből látszik, hogy a szerző elég magabiztosan kezeli a technikát és van szeme a képek készítéséhez.
Nekem a slave vaku használatával van problémám, nagyon zavaró hogy beleég a képbe, sokkal jobban el kéne fordítani a vakut az objektívtől. És a vezérlő vakukat sokkal kisebb teljesítménnyel használni hogy a slave vaku jobban érvenyesüljön.
SD: Jobban figyeljünk a feldolgozás során az eredeti színek visszaadására és ne essünk túlzásba a digitális eszközök használata során!

8. kollekció: Szabó Károly
EL: Apai szeretet- vannak képek amik érdekes jelenetet ábrázolnak mégsem igazán esztétikusak, izgalmasak. Az igazán ütős felvételek az ilyen témákat dögösen ábrázolják. A bemozdulásos technika is teljesen érdektelen lesz ha a téma egy esetlen búvár, erre egy versenyen senki sem kíváncsi, az ilyen képek a családi albumba valók. A séta az erdőben című képnél már gyanítjuk, hogy kicsit zavaros felvétellel lesz dolgunk, azok a képelemek amik nem erősítik a kompozíciót azok teljesen feleslegesek. A barlangos képnél pedig ellenkezőleg: kevésre sikeredett a téma, oda kellene még egy halraj esetleg egy cápa. :-)
SD: Jó témaválasztás és sikeres kidolgozás összhangja szükséges a jó képhez. A szerző látja hogy miből lehetne használható képet kihozni és a technikát is próbálgatja. Azonban a sikeres végeredményehez valami plusz kell.. Ezek hiányoznak a képből...

Az írás a következő oldalon folytatódik!