Az Ausztráliához tartozó Tasmániában nagyon ritka a hasonló eset, ami mindenkit megdöbbentett. Egy amatőr búvár volt az áldozat, aki lányával együtt fésűkagylókat gyűjteni merült le. Ezeket az ínyencségnek számító kagylókat csak az év bizonyos időszakában szabad begyűjteni, idén július végéig tartott a szezon. Az áldozat mellett több más búvár is a víz alatt volt a közelben a támadás idején.

A beszámolók szerint az eset Maria sziget közelében történt a reggeli órákban. A kagylógyűjtés végén a lány emelkedett először a felszínre. Amikor nem látta, hogy apja is feljött volna, aggódni kezdett és újból lemerült. Ott azzal kellett szembesülnie, hogy egy cápa támadott rá édesapjára. A bajba került búvárt felhúzták a víz alól, de életét már nem sikerült megmenteni, nagyon súlyos sérüléseket szenvedett.

Egy nappal korábban egy hajós beszámolt egy nagyjából négy és fél méteres fehér cápáról, ami a közelben ólálkodott. Időnként megjelennek ezek a ragadozók a környéken, de a mostani eset után a hatóságok arra kérték a búvárokat, inkább ne merüljenek ezekben a vizekben.

Persze a búvárok maguktól is meggondolnák ezt az elkövetkezendő időszakban. Érthető módon megrázta a tenger szerelmeseit mindaz ami történt, hiszen szinte soha nem látnak cápát merülés közben. Általában sekély, hideg vízben keresik a kagylókat, a ragadozók akkor szoktak feltűnni, ha nagyobb halrajok jelennek meg, ám ezúttal nem volt ilyen errefelé.

Ausztrália más részein gyakrabban előfordulnak végzetes cápatámadások, de Tasmániában alig jegyeztek fel ilyet. 1993-ban történt egy nagy port felkavaró eset, amikor Therese Cartwright vesztette életét merülés közben. A fiatal ötgyerekes anyuka egy csoport tagjaként fókákkal szeretett volna búvárkodni. Valami gondja akadt a felszerelésével, lemaradt, aztán a többiek csak annyit láttak, hogy egy hatalmas nagy fehér cápa elragadja. A nő maradványai soha nem kerültek elő.

Annál az esetnél könnyebb volt magyarázatot találni a támadásra. A fókák a cápák legfontosabb prédájának számítanak, így a közelükben búvárkodók mindig némi kockázatot vállalnak. A csoporttól elszakadt magányos búvár pedig talán ideges mozgásával vonta magára a cápa figyelmét, aki lecsapott a könnyű zsákmányra- meglehet, lassú fókának gondolta a nőt.

Mivel ezek az esetek nagyon ritkák Tasmániában, nehéz belőlük igazán komoly következtetéseket levonni. Egy szakértő úgy fogalmazott, hogy mindenki, aki a tengerbe merészkedik, találkozhat cápával, hiszen azok előfordulnak a környéken. Az, hogy ilyen tragikus eset történt, nem kell, hogy visszatartsa az embereket a búvárkodástól.

Ilyen esetek után gyakran felvetődik párakban, hogy ki kellene fogni a vízből az "emberevő" cápát. Ám ez a fajta hajtóvadászat szinte soha nem jár eredménnyel, senki nem tudja ránézésre megállapítani, melyik állat támadott. Ráadásul a támadás okainak ismerete nélkül meglehetősen értelmetlen lenne ez a fajta megtizedelése a cápáknak. Az áldozat rokonai is elutasítják a vadászatot, hiszen úgy vélik, a férfi nagyon szerette a tengert, a természetet, elfogadta a merüléssel járó kockázatokat, és biztosan nem támogatná annak a cápának a megölését, aminek a területén az ember a látogató, és nem fordítva.