Hozzá kell tenni, a halászok összességében több cápát fogtak ki, de azok túlnyomó többsége a Squalidae családba tartozó kistermetű cápa, melyek húsát a tengerentúlon és Európában is fogyasztják, az uszonyaikat pedig Kínába exportálják. A veszélyeztetett nagyobb testű fajokra viszont inkább a horgászok mennek, akik sok pénzt fizetnek azért, hogy makócápát vagy hasonló ragadozókat foghassanak ki.

Ráadásul ezekben a statisztikákban csak a partra vitt állatok szerepelnek, azok nem, amiket visszadobnak a vízbe. Ez vonatkozik a horgászok fogásaira is, meg a halászok által kifogott, de feleslegesnek ítélt állatokra is. Azt tehát nem tudjuk, mennyi állat került vissza a vízbe- azt pedig végképp meg nem lehet mondani, ebből mennyi élte túl a sokkot. Több ezer tonnányi halról beszélünk így is, és ezzel a számmal az Egyesült Államok még olyan országnak számít, ahol sikeresen menedzselik a cápák halászatát, igyekeznek kordában tartani azt. Sejthető, a világ többi részén, ahol jóval gyengébb a törvényi szabályozás, mennyit fognak belőlük.