Mint kiderült, egy kezdő, 19 éves búvárt halásztak ki a tengerből. Megkérdezték, hol van az ő csónakja, amire azt felelte, barátja egy kicsit odébb ment vele horgászni. A hajósok először hitték, viccel, de ő erősködött, hogy menjenek a barátja után, mert vele akar visszamenni a partra. 4 kilométernyi távolságban találták meg a "jóbarátot", aki békésen horgászott. Az érkezők meglehetősen indulatosan közölték vele, mit gondolnak arról, hogy teljesen egyedül hagy egy búvárt vízben, akinek ez a felelőtlenség az életébe is kerülhetett volna.

A hajósok és a később nyilatkozó hivatásos búvár is megdöbbent a páros butaságán, akik gyakorlatilag minden egyes szabályt megszegtek, amit csak lehetett. Pusztán csak a véletlenen múlt, hogy pont arra járt egy magányos csónak, és észre is vették a jelzőeszköz nélkül vízben levő búvárt. Mondani sem kell, mekkora veszélyt jelent, hogy sem vízben nem volt társa, sem a felszínen nem biztosított senki- a 4 kilométerre levő ember semmiképpen sem nevezhető kéznél levő segítőnek. A part is elég messze volt, saját erejéből nem úszhatott volna ki.

Talán ez a lecke elég volt a fiatal búvárnak, hogy átgondolja, kivel és hogy száll legközelebb tengerre, de tanulságul szolgálhat a szerencsésen végződő történet mindenkinek, aki esztelenül lebecsüli a búvárkodás kockázatait.