A lenn töltött idő során két másik búvár volt folyamatosan vele, természetesen ők váltották egymást. Főleg az éjszakai órákban figyelték Sherrodot, amikor elbóbiskolt, és rendszeres időközönként írnia kellett valamit neki egy vízhatlan írótáblára, mert az írás zavarossá válása utalhatott volna rá, hogy valami baj van. Még egy masszőr ismerős is lemerült, hogy kicsit megmozgassa az izmait, ne gémberedjen el teljesen. Az energiabevitelt különféle folyadékokkal oldották meg leginkább, de nyilván a hosszú merülés után már igencsak vágyott valami normális ennivalóra.

Noha csak 5-6 méteren töltötte az időt, így is látott érdekességeket a mélyben Sherrod. Megjelent például egy csapat tintahal mellette, akik a sajátos mozgásukkal szinte táncoltak egy kicsit. Jutott idő a romantikázásra, mert Sherrodot felesége is meglátogatta, akivel a felszín alatt erősítették meg házassági esküjüket- még ha búvármaszkban hitvesi csókot nem is válthattak. Sőt, a móka kedvéért egy csapat lány sellőnek öltözve várta a felszínen a "halembert". Úgy szervezték az egész rekordkísérletet, hogy a környéken járó nézelődők is tudjanak a felszínről üzenni a búvárnak, aki képes volt válaszolni nekik. A lenn töltött órák alatt rendszeresen kellett cserélgetni a palackjait, amiket Sherrod nem a hátán viselt, hanem maga mellett tartotta őket, mert így volt kényelmesebb.

Noha 55 órát tervezett a víz alatt tölteni, a rekord ettől némileg elmaradt. Ebben az is közrejátszott, hogy a búvárruhájával némi gond akadt: a szárazruhaába a merülés második napján elkezdett beszivárogni a víz. Egy ideig így is folytatta a merülést, hiszen Floridában nem olyan nagyon fogvacogtató a vízhőfok, de egy idő után még a melegnek számító vízből is lehet fázni. A rekordot így is megdöntötte, tehát a célt elérte, most a vetélytársak oldalán pattog a labda, ha ők akarnak a Guiness rekordok könyvébe bekerülni Sherrod helyére.