A hajót 1942. február 28-án érte találat, amikor a Szunda-szorosért folyó csatába bekapcsolódott. A hajó egy másik amerikai cirkálóval együtt hajózott be a Banten Bay-be, ám ott a japánok csapdájába esett. A történészek szerint a hírszerzéstől kaptak téves információt, ami szerint a japánok onnan nagy távolságra vannak épp, ám ehhez képest a jelentős túlerővel szembenéző, keményen harcoló amerikai hajókat több torpedótalálat érte, és gyorsan elsüllyedtek. A feljegyzések szerint a fedélzeten 1068-an voltak, ám csak 291 ember élte túl a süllyedést illetve a hadifogságot.

Az amerikai haditengerészet részéről Harry Harris admirális jelentette be, hogy a búvárok megtalálták a roncs rongálásának bizonyítékait. A maradványok állapotának felmérésekor derült ki, hogy fém lemezeket és fel nem robbant lőszert is elvitt valaki a roncsról. Jelenleg olaj is szivárog valahonnan. Az amerikaiak ezért együtt dolgoznak a helyi hatóságokkal azért, hogy senki ne háborgassa ezt a víz alatti sírhelynek tekinthető roncsot. A roncs állapotának vizsgálata volt az első lépés a védelemhez, utána lehet kialakítani ennek szabályait.

A roncsnál ugyanis gyakran merülnek. Most már bizonyíték van rá, milyen nagy jelentőségű hajóról van szó, az azonosítás idén augusztusban zárult.