Kihalás fenyegeti a tonhalat
KörnyezetvédelemA kutatók elektronikus címkéket alkalmaztak, hogy követni tudják a halak vándorlását a Mexikói-öbölből a mediterrán tengerekre. Kiderült, hogy a sushiként, tonhalas szendvicsként és salátaként végző halak száma világszerte drámaian zuhan.
A tengerbiológusok ismételten arra figyelmeztetnek, hogy a tengerek túlzott kizsákmányolása nem tartható fenn tovább. Az újfundlandi tőkehalak már eltűntek, az északi-tengeri és izlandi populációkat is veszély fenyegeti, így a halászoknak egyre inkább a mélyebb vizeket kell megcélozniuk.
A tonhal - mely a mediterrán területek és Japán kedvelt étke - egyre növekvő elnyomás alatt áll. A halak védelmére megalakult nemzetközi szervezet 1969 óta próbál meg gátat vetni az egyre növekvő kizsákmányolásnak. Alapvetően két populáció létezik, az egyik a nyugati, mely 80 százalékos hanyatlásnak indult az elmúlt 30 évben, és egy nagyobb, keleti. Bár elméletben a fogásokat kvóták szabják meg - nyugaton 3000 tonna, keleten 32 ezer - senki nem tud eleget a tonhalakról ahhoz, hogy biztosak lehessenek abban, a kiszabott kvóták nem vezetnek a hal kipusztulásához.
Így Block és kollégái felcímkéztek több száz egyedet és több mint 900 méteres mélységig követték őket, több ezer kilométeres vándorlásaik során, így tanulmányozták a migrációs mintát, a halak úszási viselkedését, szervezetét és a víz hőmérsékletét. A kutatás megerősíti, hogy az elkülönült kvóták nem adnak választ a populáció hanyatlására, mivel a tonhal egyáltalán nem tartja be a határokat, így akár a sarki vizekben is felbukkanhat. Ennélfogva a két populáció keveredhet.
A kutatók szerint két módja van az atlanti kékuszonyú tonhal megmentésének, meg kell védeni szaporodási és táplálkozási helyeiket. Mindehhez azonnal cselekvésre van szükség mind az Atlanti-óceán középső részén - hogy csökkentsék az óriás kékuszonyú tonhal halálozási arányát táplálkozás közben -, és a Mexikói-öböltől a mediterrán vidékekig, ahol a halak ívni szoktak.
[ The Guardian/Németh Magdolna ]