Túl sok a szigonyos
KülföldEgy búvár a víz alatti vadászokat okolja a Hawaii szigeteken megszaporodott cápatámadásokért.
A cápák megtanulták követni a szigonyos vadászokat vagy a kajakról horgászókat egy pár potya falat reményében. Lilley állítja, több esetben egyenesen a szigonya végéről ragadták el a halat a cápák, a legutóbb pár napja történt vele ilyen. Szerinte a szigonyos halászoknak egyfajta vetésforgó jelleggel kellene vadászni a különböző partszakaszokon. Ha a cápák megtanulják, hogy mindig ugyanott tűnnek fel a vadászok és a horgászok, akkor amint feltűnik egy szigonyos vagy egy kajak, máris jönnek a tengeri ragadozók.
Lilley azóta nem vadászik a Kauai csatornában, amióta egy 10 láb (3 méter) hosszú nőstény Galapagos cápa hűséges kutya módjára követi őt ahányszor csak vízbe száll ott, és aztán a szigony végéről megpróbálja levenni a lelőtt halat- ha a búvár karja az útjában lenne, elkapná azt is. A régi időkben a Hawaii szigeteken dolgozó halászok rendszeresen váltogatták a vadászterületeket, és a cápák nem is kaptak rá senkinek a követésére.
A búvár szerint a cápák egyébként egyáltalán nem akarnak kárt tenni az emberekben, ő maga is sokszor szívesen merült velük, szinte barátságot kötöttek. Ám az ösztöneiknek engedelmeskedve cselekednek: ha sebesült halat észlelnek, akkor megpróbálják elkapni azt. A cápák irtása nem válasz a problémákra, és több kárt okoz, mint amennyit használna, ezért a búvárok sem támogatják. Ám a hagyományos módszert követve csökkenteni lehetne a támadások számát.
[ hawaiireporter.com ]