Albumhoz klikk a képre.

"Aki nem tudja, az tanítja. Aki meg tanítani sem tud, abból lesz a testneveléstanár." (Annie Hall - Woody Allen, 1977)

Szerencsére ennyire azért nem volt súlyos a helyzet, a felkérés "csak" zsűrizésre szólt, és nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy életemben először részt vehetek egy - ráadásul számomra kedves - fotósverseny értékelésében, és igazán illusztris társaságban.

Furcsa helyzet a "másik oldalról" részt venni egy versenyben. Eddig oly természetes volt, hogy ismerem a környezetet, személyes benyomások alapján viszonyultam a képanyaghoz, átélt hangulatok emlékei alapján ítéltem meg és illettem néha kritikával a mezőnyt - és természetesen a zsűrik munkáját. Most ebben az évben - mint annyi minden más - ez is másként alakult: nem voltam személyesen jelen, nem befolyásoltak kellemes vagy kellemetlen emlékek, most nem volt más, csak én és a képek.

Öt képet kellett beadni, ezeknek a képeknek sorozatot kellene alkotniuk. Vagy zsánerekből kellene kollekcióvá összeállniuk (nagylátó/makró/feles/esetleg modelles képek, ki-ki kedve és lehetősége szerint vegyítve őket), vagy valamilyen koncepció szerint válogatva őket kellett volna létre jöjjön egy-egy pályázati anyag. Ami elsőre feltűnt a kollekciók áttekintésekor, az a képek közötti kohéziós erő hiánya. Egy-két kollekció volt csupán, ahol a hagyományos szerkezet érvényesült, de nem volt egy olyan sem, amely ne tartalmazott volna egy-egy "kakukktojást". Ugyanakkor örömmel láttam egy viszonylag új technika szárnypróbálgatásait, úgy gondolom, hogy a végeredmény ékesen mutatja, hogy a zsűri egységesen érzett így.

Albumhoz klikk a képre.

Ebből az egy hétből most ez a végeredmény született, remélem, hogy a képenkénti értékelésből - amelyért köszönet a sötét úrnak - ki-ki megfelelő erőt merít (azért, mert egyetért vagy netán azért mert nagyon nem) és jövőre újult erővel dőlhetünk be a vízbe és vághatunk neki ismét egy újabb nemes vetélkedésnek!

(A szerk. megjegyzése: nem hagytuk annyiban a dolgot, és kértük, hogy Zook barátunk emeljen ki példaként pár képet, amiről konkrétan véleményt mond, rámutat arra, hogy lehetne javítani rajtuk.)

Engedve az erőszaknak, lássunk egy képet! Ez a fotó a forgatós technikával készült, van is benne fantázia, sőt, a legjobb kép lehetett volna, ha... Ám a korallok túl közel vannak a halakhoz, pont a választott technikának dolgozott ellen a környezet. Szépek, telítettek a színek, szépen van exponálva, a tenger kékje is jó, tehát azt kellett volna megvárni, hogy kicsit távolabb menjenek a halak a koralloktól. Több volt a szituációban, mint amilyen a végeredmény lett.

A kompaktos képek közül érdekes próbálkozás ez a kevert fényes fotó. Nagyon jó ötlet vegyíteni a lámpafényt a környezetével, de ez is inkább csak vázlat maradt: sem rendes fehéregyensúly nincs, sem a beszűrődő napfénnyel nem sikerült igazán mit kezdeni. Egy-két sugár van ugyan, de lehetne hangsúlyosabb, hogy ne csak egy nagy fekete tömeg legyen a kép felső része.


Az írás a következő oldalon folytatódik!