Szövetséges a konzervben – szardíniákkal a felmelegedés ellen
TudományA szardíniák szövetségeseink lehetnének a tengeri halott zónák és a globális felmelegedés elleni harcban – ha nem halásznánk le őket. A szarvasmarhákkal vagy a termeszekkel ellentétben, amelyek révén csak még több, az üvegházhatást fokozó metán jut a légkörbe, a szardíniák táplálkozásukkal klímaváltozás ellen hatnak.
ők ugyanis a tengerek parányi élőlényeinek, a phytoplanktonoknak leglelkesebb fogyasztói. Ezek a kicsiny növények a mélyből feltörő tengeri áramlásokkal nagy mennyiségben kerülnek a felszíni vizekbe. Amikor a szardíniák száma csökken, a phytoplankton elfogyasztatlanul lebeg tovább, majd életciklusának végén újra a mélybe süllyed, ahol viszont a lebontását végző baktériumok tevékenysége során jelentős mennyiségű metán és hidrogén-szulfid keletkezik. A felszabaduló gázok felszállnak a tenger felsőbb rétegeibe, onnan pedig a légkörbe kerülnek, így utánpótlásul szolgálnak a bolygónk fokozódó felmelegedéséért okolható üvegház-gázoknak. A záptojás-szagú hidrogén-szulfid ezen felül mérgezi is a halakat, és oxigént köt meg, ez utóbbi eredményeként pedig oxigénszegény, halott zónák alakulnak ki az óceánokban.
A metán hatása is roppant káros, mivel adott mennyiségű metángáz a szén-dioxidnál közel 21-szer több hőt tud megkötni. Ezáltal a globális felmelegedést okozó gázok közül ez a "leghatékonyabb".
Önpusztító kör
Az Ecology Letters novemberi számában megjelent cikk szerzői olyan tengeri területeket vizsgáltak Afrika nyugati partjainál, amelyeket gyakran korbácsolnak viharos erejű szelek. A szelek hatására létrejövő örvények és áramlások felkavarják a tápanyagban gazdag tengerfeneket.
A hirtelen tápláléknövekedés gyakran a phytoplanktonok robbanásszerű elszaporodásával, majd bizonyos idő elteltével intenzív és nagy tömegű pusztulásával jár. A lebontó szervezetek működésének eredményeként több tíz kilométeres átmérőjű, tejszerű, türkizkék oxigénmentes halott zónák jelennek meg a partok közelében.
A kutatók mérései szerint a globális felmelegedés, mintegy önpusztító kört beindítva, tovább fokozza a tápanyag feláramlását, így egyre kiterjedtebb, egyre több gázt felszabadító halott területek várhatók a nem is távoli jövőben a partvidékek mentén.
A szardínia a barátunk
A namíbiai partvidéken végzett kutatások szerint a szardíniák segíthetnének. A főként phytoplanktonnal táplálkozó halfaj afrikai túlhalászása azonban a halpopuláció vészes megfogyatkozásához vezetett. A természetes ellenség nélkül ugrásszerűen megnőtt a parányi növények tömege, így lebomlásuk is fokozódott. A szardíniák ugyan képesek lennének a folyamat megfékezésére, fokozódó halászásuk miatt azonban táplálkozásukkal már nem képesek kontrollálni a phytoplankton mennyiségét.
Az eredmények rámutatnak, hogy egyetlen halfaj túlhalászása a tengeri ökoszisztéma egészét képes befolyásolni, sőt komoly következményekkel jár a globális klímaváltozásban is. Újra felhívják a figyelmet arra, hogy nem lehet elszigetelt gazdasági kérdésként értelmezni egy komplexen összefüggő ökoszisztéma egyes elemeinek változását, mert ezzel visszafordíthatalan ökológiai katasztrófákat idézhetünk elő.
Viszont nem elég csupán a probléma megértése, cselekedni is kell, mielőtt olajos konzerv formájában elfogyasztanánk legfőbb szövetségesünk egyikét a globális felmelegedés elleni harcban.
Ágoston Viktor
[ National Geographic ]
(átlag: 3.6) átlagos nehézségű 
Budapest
