A világ első szabadtüdős rekordere
A búvárkodásrólAz olasz Raimondo Bucher a búvárkodás egyik úttörője volt, akinek kalandos élete a mélység vonzásában zajlott.
 |
|
Bucher a hőskorban
|
Mint akkoriban a búvárkodás több más úttörője, Bucher is számos új ötlettel, találmánnyal járult hozzá a fejlődéshez. A különféle általa fejlesztett felszerelés közül kiemelkedik az 1945-ben tervezett víz alatti fényképezőgép, aminek újdonsága az volt, hogy elsőként alkalmazott a tokban O-gyűrűt. Az alapötletet, mint más esetekben is, a repülésből vette, itt látott először ilyen megoldást egy futóműnél, míg az automata filmtovábbítással működő fényképezőgépre egy felderítőgépben figyelt fel.
Ami miatt ma talán a legtöbben ismerik a nevét, az az, hogy a szabadtüdős merülés legelső világrekordját ő állította fel. A korábbi merülések értékeit nem jegyezték fel, esetleg nem hivatalos körülmények között jutottak el nagy mélységbe, egészen a negyvenes évek legvégéig. Raimondo Bucher volt az, akinek a Nápoly közelében elért 30 méteres világcsúcsát a szövetség illetékesei hitelesítették, tehát innen számítható az apnea sportként való elismerése. A hivatalos rekordkísérletre azért került sor, mert egy korábbi cikkben megjelent, hogy milyen mélyre képes merülni, de a szerzőt számtalan támadás érte: meg voltak róla győződve még a szakértők is, hogy szabadtüdővel képtelenség nagy mélységet elérni. Bucher ezek után állt rá, hogy minden szempontból ellenőrzött körülmények között merüljön és elhallgattassa a hitetlenkedőket. 1952-ben aztán 39 méterre javította rekordját.
Ám más területeken is kipróbálta magát. Nyert bajnokságot szigonyos halászatban, nagy jelentőségű expedíció tagja volt 1952-53-ban a Vörös-tenger déli, eritreai részén, amiről társaival együtt filmet is készítettek. 1956-ban a Nápolyi-öbölben felfedezte Baiae elsüllyedt városát: repülés közben figyelt fel a szabályosnak tűnő alakzatokra, amiket aztán a víz alatt is megvizsgált. Később víz alatti barlangok feltárásában vett részt. Folyamatosan születtek új felszerelései is. A hatvanas években nagy mélységekben gyűjtött be korallokat, ám felismerte a tenger védelmének fontosságát. Egyike volt azoknak, akik elsőként sürgették a tengeri nemzeti parkok megalapításának fontosságát.
 |
|
Bucher és Luciana
|
Bucher folytatta a víz alatti kalandozást, jellemzően nagy mélységekbe merülve. A Maldív-szigeteken több alkalommal jártak, és az egyik útjukon, amikor a Hans Hass nevével fémjelzett Deco Brain nevű búvárkomputert tesztelték, különös merülést hajtottak végre. Az eset 1986-ban történt, a mélymerülésre kevéssé alkalmasnak tűnő felszerelésükkel (Luciana egy mono 15 literes palackot használt és csak egy neoprén fürdőruhát viselt) 102 méteres mélységbe jutottak el. Ez nem volt hivatalos mélymerülés, de mindenképpen figyelemreméltónak nevezhető a Lucianát elkísérő Bucher teljesítménye, aki ekkor már jóval túl volt a hetvenedik életévén. Bucher 1995-ben, közel 84 évesen pedig még filmet készített a Klearkos nevű hajó roncsáról ami 83 méteres mélységben nyugszik. Néhány elvéhez egész életében ragaszkodott, így nem volt oda a különféle kiegyenlítő térfogatok használatáért, a saját maga által tervezett rövid, széles uszonyt szerette, és csak a ma már ódivatúnak tűnő ovális maszkban merült.
A búvárvilág legendás alakja, Raimondo Bucher 2008-ban, 96 esztendős korában hunyt el Rómában. Életfilozófiáját így foglalta össze: "Akkor öregedtél meg, ha nem élvezed többé az élet velejét, amikor elveszted a gyermeki lelkesedést a világ felfedezése iránt."
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Sopron
