A nagy átlag
A búvárkodásrólAz egyik búvárrendszer összegezte az online felvitt merülési adatokat- csináltam én is egy kis statisztikát.
A kérdés persze mindig az, valóban elárulnak a számok valamit arról, hogy és mit merülünk. Az SSI oldalán a bejelentkező búvárok felvihetik merüléseik alapadatait, és az átlagolás érdekes eredményeket hozott. A 25,000 merülés alapján az átlag SSI-búvár egy átlagos merülésen 39,5 percig van víz alatt, 15,8 méteres mélységig ereszkedik, 19,89 Celsius fokos vízben.Amikor elsőre átfutottam ezeket a számokat, eltöprengtem, vajon az én merüléseimet megnézve milyen eredmények jönnének ki. Nos, a puding próbája az evés, elővettem most használt naplómat (azért az összeset nincs türelmem átlagolni), és az abban szereplő 81 merülés adatait pötyögtem be egy táblázatba. Első sejtésem beigazolódott, az én merüléseim valamivel hosszabbak voltak, átlagosan 52,7 percig tartottak. A mélység is nagyobb, de nem olyan nagyon sokkal: 21,7 méter. A hőmérséklet viszont nagyjából megegyezik, 19,3 Celsius fok.
Akik a számok szerelmesei, azok tudják, ezek bizony nem mondanak igazán sokat önmagukban, érdemes a szélsőséges értékekre is odafigyelni. Az átlagos merülési időnél fél órával hosszabb merülés is van a listámban, Egyiptomban jött össze a 83 perc. Természetesen voltak rövidke, fél órás csobbanásaim is. A hőmérséklet is széles skálán ingadozott a 30 és a 11 fok között. Fürdőgatyától a szárazruháig terjed a skála... Mindez csak azért érdekes a számomra, mert ha elkezdünk alaposabban elemezni, akkor nagyjából kiderül, milyen tartományban lehet gondolkodni a merülések adatait illetően. Nem nehéz a saját merülési sorom eltéréseit vizsgálva arra következtetni, hogy a búvárok egy része nagyjából olyan átlagot produkál, mint én, míg meglehetősen sok búvár számára a merülés jellemzően 30 perces és 10 méteres mélységű.
Hogy ez sok vagy kevés, mindenki ítélje meg maga- én azért egy-egy sekély merülésen jobban szeretek a vízben felejtkezni, ott szoktak összejönni a 60-70 perces merülések még az Adrián is. A kitöltők között jó eséllyel többen vannak az amerikai búvárok, tehát a merülések többsége jó kis meleg tengerekben lehetett. A magunkfajta számára nyilván pazarlásnak tűnik, hogy egy palack levegővel a Karib-tengerben alig fél órát lubickol egy búvár a sekélyben, de lehet, egyszerűen csak máshogy trenírozták őket. Mást várnak a merüléstől, netán többségben vannak az idősebb, nem túl sportos búvárok, akik számára ez is pont elegendő, mert sok élményt ad nekik így is a búvárkodás. Ne felejtsük el azt sem, hogy esetleg a helyi búvárközpontok azok, akik a vezetett merüléseket inkább rövidre fogják. (Ez már csak azért is egyszerű, mert az alu 12-esnek nevezett, ott elterjedt palackok közelebb állnak a valóságban a 11 literhez, ebből hamarabb kifogy a levegő...)
Nyilván én nem lennék boldog attól, ha 35 perc után, több mint 100 bar levegővel a palackomban ki kellene kászálódni a vízből, de... Azért az is kiderül ám, hogy ha nem lenne az a néhány mélyebb merülés, elsősorban a 30 méter alatti adriai kalandok, akkor az én átlagos maximális mélységem még közelebb állna a nagy átlagéhoz. Egy szó mint száz, manapság gyakoribbá vált a búvárútjaimon, hogy a levegő mennyisége nem jelent igazán nagy korlátot. A 81 merülésből 13 darab volt, amikor maximum 10 méteres mélységet értem el! Ahogy rutinosabb búvár lettem, úgy jutottam el oda, hogy egyre szívesebben merülök hosszabbakat, sekély helyeken nézelődve. Furcsa ez, alig tudom felidézni a mélymerüléseket, és a víz alatt se hoznak lázba, de a végigbóklászott órákról sok a szép emlékem.
Azt hiszem, nincs semmi baj a statisztikákkal, sőt, azt sem fogom bánni, ha a következő merüléseim átlagban még sekélyebbek lesznek, mert a lényeg nem ez. Az egyes merüléseket tekintve ugyanis a számok nem számítanak olyan sokat, szemben az élményekkel, az érzésekkel...
GR
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Sopron
