Irány a mélység
A búvárkodásrólEgy tudós fantasztikus filmekben látott folyadéklégzéssel hódítaná meg a több száz méteres mélységeket.
Az ember sok módot talált már arra, hogy az élőlényeket olyan helyekre kövesse, ahova speciális eszközök nélkül nem juthatnánk el. A repülőgépekkel magasba juthatunk, légzőkészülékeinkkel pedig a víz alá, ám ez utóbbi esetben sok korlátot jelent az, ahogy lélegeznünk kell. A sportbúvárok által meghódítható mélység alá jutni speciális felszerelést és felkészülést igényel, a különösen nagy, több száz méteres mélységekbe merülni pedig majdnem olyan nehéz, mint a Holdon sétát tenni.Egy amerikai felfedező úgy véli, tudja a megoldást erre a problémára- egyszerűen csak gáz helyett folyadékot kellene lélegeznünk. Arnold Lande, a nyugdíjas szív- és tüdősebész szabadalmaztatott egy olyan búvárkészüléket, ami ezt lehetővé is teszi, úgynevezett "folyékony levegő" révén. Az ötlet nyilván legtöbbünk számára furcsán hangzik, de állítólag aki ezt lélegzi, nem fuldokolni kezd hanem nagyon is képes lesz a lélegzésre. A 79 éves feltaláló szerint természetesen az első feladat a rossz beidegződések leküzdése, ám amint a tüdőbe kerül a folyadék, már nincs probléma. A speciális folyadék olyan zárt sisakban lenne, ami a teljes fejet magában foglalja és így a tüdő mellett az orrban vagy a fülben is a folyadék töltené ki a levegő helyét. A széndioxid távozása sem kilégzéssel történne, hanem egy speciális eszköz révén, közvetlenül a vérből vonná ki a szerkezet. A folyadéklégzés sok problémát megoldana a mélytengeri merülések során, de egyelőre csak filmekből ismerjük a módszer, James Cameron 1989-es The Abyss című alkotása a legismertebb talán ezek közül. Ám koraszülött csecsemőknél már ma is jó eredménnyel használnak hasonló folyadékot. Az 1990-es évek közepe óta Thomas Shaffer és munkatársai rendszeresen alkalmazzák ezt a módszert és nagyban tudták javítani a koraszülöttek esélyeit.
Mindenesetre ma még szokatlan és ritka módszernek számít a folyadék légzés, mivel kevés forrás állt rendelkezésre a kutatáshoz. Meglehet, a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa ráirányítja a módszerre a figyelmet, hiszen a búvárok nem tudnak eljutni az extrém mélységekbe az ehhez hasonló események után. Léteznek ugyan távirányítású eszközök, illetve a szaturációs búvárok már 701 méteres mélységbe is eljutottak, de ez utóbbi technika igencsak bonyolult és drága, több hétbe telik, amíg a búvárokat a felszínre lehet hozni. Dr Lande arra mutat rá, hogy a folyadéklégzésnél nem nagy nyomású gázokat lélegzik a búvár, amelyekből a szervezetbe kerül a nitrogén és a hélium, hanem egy folyadékot, amiből csak annyi oxigént használ fel, amennyire szüksége van. Shaffer is arról beszél, hogy állatkísérletek során emlősöket kamrában nagyjából 300 méteres mélységre juttattak el, és gyakorlatilag azonnal a felszíni nyomásra lehetett őket hozni, mindenféle mellékhatás nélkül. Állítólag az 1980-as évek elején az amerikai haditengerészet is kísérletezett ezzel a módszerrel. A búvárok a beszámolók szerint arról beszéltek, hogy a folyadékot lényegesen nehezebb lélegezni, mint a levegőt, és emiatt voltak problémáik. Lande viszont erre is feltalált egy segédeszközt, ami megoldaná ezt a gondot. Most már csak pénzügyi forrást keres tervei megvalósításához, illetve egy olyan alanyt, aki hajlandó tesztelni a rendszert. Úgy véli, lesz rá jelentkező, hiszen az emberben dolgozik a kalandvágy: "Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, embereket küldtünk az űrbe. Itt az ideje, hogy megtaláljuk a módját a mélytengerek felfedezésének."
[ Independent ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
