Élet a jég alatt
TudományAzok a bátrak, akik nem riadnak meg a nagyon hideg víztől, és télen is a víz alá merészkednek, tapasztalhatják, hogy nem áll meg teljesen az élet ilyenkor sem.
A víz rendkívül érdekes tulajdonságú folyadék. Az egyik ilyen érdekessége, hogy a hazai nagyobb vizek sohasem fagynak be fenékig. Ez azért nagyon fontos, mert az élőlények többsége nem viseli el, ha megfagy. A jég térfogata ugyanis nagyobb, mint a cseppfolyós vízé - egy másik érdekes tulajdonság -, ezért a sejtek belsejében keletkező jégkristályok általában tönkreteszik a sejtek belső szerkezetét. A folyékony vízben viszont lehetőség van a túlélésre. Az élővilágban nagyon sok stratégia alakult ki arra, hogyan lehet túlélni a kedvezőtlen időszakokat.
Az élőlényekben rengeteg igen bonyolult kémiai folyamat zajlik enzimek segítségével. Azonban az enzimek zökkenőmentes működése csak a megfelelő hőmérséklet mellett biztosított. Ha alacsonyabb a hőmérséklet, akkor az enzimek is lassabban
katalizálják a kémiai reakciókat, ezért az életfolyamatok is lelassulnak. A melegvérűek nagy "trükkje", hogy állandó hőfokon tartják testüket, így az enzimek mindig optimálisan tudnak működni. A növények és a hidegvérű állatok vagy nem tudnak megélni a fagyos területeken, vagy kénytelenek alkalmazkodni. A növények egy része ezt úgy oldja meg, hogy csak a meleg időszakban láthatók, amikor pedig hidegebbre fordul az idő, akkor magvak formájában vannak csak jelen. Ilyen egyéves növény például a sulyom, a rucaöröm, a tüskéshínár és még sok más faj. Vannak évelő növények is, mint a tündérrózsa, néhány víziboglárka faj vagy a kolokán. Az algák is csak korlátozottan tudnak szaporodni a hideg vízben. Tehát jelen vannak ugyan növényi tápanyagok, mégis sokkal kisebb algaszámot tapasztalunk télen, mint nyáron. Ám ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs élet, akár a jég alatt is. Ezt magunk is megfigyelhetjük, ha sikerül találnunk egy olyan helyet, ami be van fagyva, de a jég áttetsző és a felületén nincs hó. Ilyenkor néha a jég alatt, vagy a jégben zárványként, buborékokat láthatunk. Ezek a növényi fotoszintézis során keletkező oxigénből keletkeznek.
Az állatok közül is sok pete formájában vészeli át a hideg időszakot. Nagyon sok mikroszkopikus nagyságú állat folyamodik ehhez a stratégiához. A peték általában sokkal ellenállóbbak, mint a kifejlett organizmusok, hiszen bennük sokkal kevesebb életfolyamat zajlik. De a tapasztalat az, hogy a hideg vízben is megfigyelhetjük például a zooplankton egyes tagjait. Ezek azonban általában más fajok, mint a nyáriak, hideg kedvelő fajoknak nevezték el őket. Később kiderült, hogy sok esetben ez tévedés, nem kedvelik a hideget, csak éppen jobban tűrik. A melegebb időszakban sok a versenytárs, amelyekkel szemben nem tudnak sikeresen fellépni, ezért az egyedszámuk akkor nő meg, amikor a versenytársak mennyisége a hideg miatt lecsökken.
Mit csinálnak a hosszabb életű nagyobb állatok? A legtöbb keres valamilyen biztonságos, fagymentes helyet és ott próbálja átvészelni a telet. A halak "elvermelnek" az iszapban. Ez néha nagyon látványos is lehet, mint például a garda esetében. A balatoni gardák a tihanyi kút közelében szoktak elvermelni, hatalmas rajokban érkeznek a megfelelő területekre. Tudták ezt régen a halászok is és a környező hegyekről figyelték a halak érkezését, innen irányították a halászcsónakokat. Egy-egy sikerült fogás száz mázsa halat is eredményezett. Az elvermelést nem úgy kell elképzelni, mint ha a halak téli álmot aludnának, csupán életfolyamataikat csökkentik le egy minimális szintre, nem táplálkoznak, és lehetőleg nem mozognak. Ha egy búvár ilyenkor vetődik erre, akkor nem mennek el már jóval előbb, mint normálisan, hanem egészen közel engedve bevárják, de kézzel halat fogni ilyenkor sem egyszerű. Első jég alá merüléseimnél meglepődve láttam, hogy soha nem látott mennyiségben vannak halak a Dorogi tóban. Most már tudom, hogy szerencsénk volt, jó helyen vágtunk léket, azért lehetett annyi halat látni.
Természetesen mindig akadnak, akik nem állnak be a sorba, a biológiában mindig rengeteg kivételt lehet találni. Például a süllő vagy a csuka télen is aktív, ilyenkor is táplálkozik. A lékhorgászat azért lehet sikeres, mert a zsákmány kevés és ilyenkor a csukák éheznek. A mennyhalak is a hideg vízben élik világukat. A legtöbb hallal ellentétben nyáron kevésbé aktívak, de télen
mindent bepótolnak. Növekedésük is ekkor a legintenzívebb, sőt, a szaporodási idejük is decembertől februárig tart, tehát a téli időszakra esik. Míg a hazai horgászrekord mennyhal esetén alig több mint 1 kg, addig az észak-európai mély tavakban 20 kg-nál nagyobb példányokat is lehet találni. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a mennyhalak "fordítva" élik az életüket a többi halhoz viszonyítva. Amikor más "rendes" halak a hideg miatt lelassulnak, a mennyhalak fokozzák élettevékenységüket és belakmároznak szokványos viselkedésű társaikból. A fenti néhány példa ellenére elmondhatjuk, hogy a téli hidegben a halak többsége "takaréklángon" él. Az alkalmazkodás ellenére a tél nem egyszerű időszak a halak életében. Magas szerves anyag tartalmú (szennyezett vizű) tározókban, halastavakban, ha különösen hosszú ideig borítja jég, vagy a jégen hótakaró van, és sok hal zsúfolódik össze, oxigénhiány léphet fel. Ennek következménye akár halpusztulás is lehet. Természetes viszonyok között - amikor a víz nem szennyezett -, ez a jelenség ritkán fordul elő.
Érdekes módon a hosszú, nagyon hideg tél kevésbé kárt okoz a halállományban, mint amikor enyhe az időjárás. Ha a tél során a víz hőmérséklete nem alacsony és a melegfrontok hatására többször is emelkedik néhány fokot, akkor a halak nyugtalanok. Életfolyamataik nem lassulnak le eléggé, viszonylag sokat mozognak, ám az elhasznált energiát nem tudják táplálkozással pótolni, hiszen nem találnak maguknak élelmet. Ilyenkor az állomány kondíciója leromlik, egészségi állapota legyengül. Tavaszra sok hal elpusztulhat, de a túlélő állomány is kedvezőtlen eséllyel vág neki a tenyészidőszak kezdetének.
Esetenként előfordul, hogy valamilyen ipari létesítmény meleg vizet bocsát ki. A százhalombattai hőerőmű hűtő vize például a Benta patak természetes hőmérsékletét növeli meg jelentősen. Ennek következtében a befolyó alatt a víz a leghidegebb teleken sem fagy be, az itt élő halak nem is vonulnak téli nyugalomba. Tudják ezt az itteni horgászok és télvíz idején nem a közeli Dunán, hanem itt űzik az általuk sportnak tartott tevékenységüket, sok esetben sikerrel.
Látjuk tehát, hogy nem egyszerű a mérsékelt övi halak sorsa, mégis azt lehet mondani, hogy alkalmazkodtak a meteorológiai viszonyokhoz és általában a tél nem okoz végzetes pusztítást az állományaikban. Nekünk embereknek az a feladatunk, hogy szennyezésekkel, környezetkárosítással lehetőleg ne nehezítsük tovább a vízi élőlények sorsát
Dobó Zoltán
Búvár Paradicsom
(átlag: 3.2) átlagos nehézségű 
Szolnok
