Azt hiszem, ritkán beszélnek annyit egy víz alatti élőlényről, mint az utóbbi hetekben. A Jaws-filmek idején nyilván Bruce igazi sztár lett, de ő csak egy mechanikus cápa volt. A sok ismeretterjesztő csatorna miatt egyébként sok cápa, tintahal és egyéb állat került reflektorfénybe, hogy a sok vihart kavart Whale Wars bálnáiról vagy a Halálos fogás rákjairól ne is beszéljünk. Egy-egy konkrét állat viszont általában nem jut el a világhírig. Mondjuk Flipper még menő, vagy esetleg a sokadjára kiszabadított Willy, de most itt van az új sztár, Paul, az oberhauseni akvárium polipja. Mint az a számtalan cikk egyikéből kiderült, igazándiból ő angolnak tekinthető, hiszen a szigetországban látta meg a napvilágot, de a látogatók ezrei jelen lakhelyén özönlenek, hogy megnézhessék a "pszichopolipot".

Aki esetleg honlapunkon kívül semmiféle más sajtóterméket nem olvas (ez a helyzet büszkeséggel töltene el engem, de sajnos kevéssé hihető), annak röviden összefoglalom Paul történetét. A sztárrá vált polip 2006-ban született, és 2008-tól kezdve "jósol", az abban az évben rendezett futball Európa-bajnokság német érdekeltségű eredményeire tippelt, 80 százalékos pontossággal. A jóslás módszere az, hogy a polip akváriumába két tálba tesznek ételt, az egyiken a német, a másikon a rivális csapat zászlajával, és amelyikből Paul választ, az a csapat nyer. Az idei világbajnokságon lett igazi nemzetközi híresség a fociszakértő polip, mert a hírek szerint minden meccs előtt pontosan eltalálta, melyikből kell választania. Legutóbb az egyik német adó már élőben közvetítette Paul döntésének pillanatait, és amikor a spanyol zászlós finomságokra voksolt, összeomlott a nemzet. Este aztán tényleg a germánok szomorkodhattak az elődöntő után. Szegény Paul a bulvármédia forgatagában találhatta magát, halálos fenyegetésekről írtak, páran azt számolgatták, mennyit nyerhetett volna az, aki megfogadja tippjeit. Ápolói természetesen esküdöztek, hogy semmi bunda nincs a dologban, a polip tényleg saját érzéseire hallgatva dönt. Bizonyára volt, ahol komoly tudósok is megszólaltak a polipok intelligenciájának kapcsán, de azt még nekünk, amatőröknek is könnyebb belátni, nyolc lábbal biztos jobban ért valaki a labdarúgáshoz, mint kettővel. Ha az ember roppantul kötözködni akarna, felvethetné, hogy a derék állatnak nem lehet könnyű a jóslás, mivel két tálja van, míg a meccseken időnként harmadik lehetőség is előfordul: a döntetlen. Az a kérdés is felmerül, vajon az első jóslás előtt Paul kikopogott az ablakon és kérte, hogy két tálba kapja a kaját mert akkor megmondja a tutit?
 

Nekünk, búvároknak nem nehéz elmagyarázni, hogy a polipok szimpatikus állatok, igaz, jobban szeretjük természetes közegükben látni őket, mint akváriumban. Az is tény, hogy ezer példát tudnánk rá mondani, amikor különösebb magyarázat nélkül, érthetetlen módon lesz valaki világhírú, és miért ne fordulhatna ez elő egy polippal? Szóval a dologban nagyon letaglózó nincsen. Ijesztővé csak akkor válik ez az egész, ha arra gondolok, miféle műsorokat látni időnként a tévében. Megnyerhetetlen játékokra is sokan telefonálnak, no meg "spiritiszta médiumok" és "tarot főpapok" osztják meg tudásukat az elkeseredett (és vélhetően nem túl bölcs) hívókkal (290 Ft+ÁFA percenkénti díjért). Szóval félek. Vajon mikor használják majd ki a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes állatokat, akiknek fizetést sem kell adni? Majd jósolnak bohóchalak azzal, melyik anemonát választják, esetleg delfinek mondják meg a jövőt úgy, hogy kék háromszöget vagy piros labdát bökdösnek az orrukkal (őszintén szólva bíznék annyira bennük, mint a telefonon át gerincműtétet végző "szakemberekben").

A foci sok ember kedvenc sportja, és a focivb ennek a cirkusznak az egyik legnagyobb attrakciója. Ebbe belefér egy ilyen játékos sztori a pszichopolipról, mégis tartok attól, hogy mi lehet ebből még. Jó lenne meghagyni az állatokat a saját élőhelyükön, úgy élve, ahogy az nekik jó. Csodáljuk őket valóban különleges képességeikért (aki látott már színét váltó polipot, pontosan érti mire gondolok), és ne várjuk tőlük azt, amire nem képesek. Mert a végén még megérjük, hogy milliók lesik, amikor megosztja velünk tudását Arancaya, a bölcs perui láma.

GR