Megoldották a hajóspolipok rejtélyét
TudományKutatók szerint, egy ritka polipfaj esetén, a házában csapdába esett levegő kulcsfontosságú a túléléshez.
Az ausztrál kutatók leírják, ez a mechanizmus miként teszi lehetővé, hogy az állatok energiát tároljanak, elkerüljék a ragadozókat és megvédjék petéiket. A Dr. Julian Finn vezette kutatás az első, mely közvetlenül figyeli meg, ezen egyedülálló polipfaj hogyan fogja be a levegőt a felszínen, majd használja ki saját előnyére. A polipok egyéb fajaival ellentétben, a nőstény hajóspolip - melynek hossza 50 centiméter is lehet - papírvékony házat állít elő magának. A kalcium-karbonát héjat a teste két oldalán lévő, két szövetstruktúrából választja ki. A hímek sokkal kisebbek, általában csak egy centiméter hosszúak, és nem hoznak létre házat. Mind a vadon élő, mind a befogott hajóspolipok - más néven "papír nautiluszok - házában megfigyelték már a légzsákokat, ám azok eredete és célja mostanáig rejtélyt képezett.
Finn elmondta, a víz alatti megfigyelések révén felfedezték azt az ötlépcsős folyamatot, melynek révén a nőstény a felszínen levegőt gyűjt be, majd a mélybe szállítja, ahol segítségével lebegni tud. Az eredmények megcáfolják azon régóta fennálló hiedelmet, miszerint a házban lévő légzsákok okozzák az állatok tömeges partra vetődését. "A vizsgálat azt mutatja, hogy a nőstény hajóspolip házában lévő levegő nemcsak előnyös, hanem létfontosságú" - mondja Finn.
A hajóspolipok úgy határozzák meg azt a mélységet, amelyben lebegve fenn tudnak maradni, hogy a felszínen "lenyelt" levegő mennyiségét módosítják. Ahogy a polip a mélységbe merül egyfajta sugármeghajtással, a víz növekvő nyomása fokozatosan csökkenti a befogott levegő térfogatát - ennélfogva a felhajtóerőt -, mígnem pontosan ellensúlyozza testsúlyt. Finn úgy hiszi, a kontrollált egyensúly ezen figyelemreméltó kivitelezése azért maradt a korábbi kísérletek során figyelmen kívül, mivel azokat olyan akváriumokban végezték, melyek túl sekélyek voltak az állatok számára, hogy bemutathassák képességeiket.
Megfigyeléseit természetes környezetben végezte japán halászok által befogott polipokkal. "Mindegyik hajóspolipot elvittem merülni" - magyarázza. "Minden levegőt eltávolítottam házukból, aztán elengedtem őket és figyeltem." A polipok azonnal a vízfelszínre mentek, ahol a levegő megfelelő mennyiségét gyűjtötték össze, majd karjukkal bezárták, mielőtt visszatértek volna a mélybe.
Az összes trópusi és mérsékelt égövi vízben jelen lévő hajóspolipok fontos táplálékforrást jelentenek a bálnák, fókák, halak, tengeri madarak és egyéb ragadozók számára. A csigáspolippal ellentétben - mellyel egyébként gyakran összekeverik - a hajóspolipok igazi polipok, tapadókoronggal ellátott nyolc karral a középen elhelyezkedő szájuk körül. Négy ismert fajuk van, ezek akár a 30 centiméteres átmérőjűek is lehetnek.
[ Delta ] BBC/DiscoveryNews nyomán
(átlag: 4.2) átlagos nehézségű 
Szeged
