Az Indiai-óceán
Tudomány2/3. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Az Indiai-óceán perem és melléktengerei
Az Indiai-óceán rendelkezik a legkevésbé tagolt óceáni medenceterülettel. Három peremtengere, a kiterjedt Arab-tenger és a Bengáli-öböl, valamint a jóval kisebb Andamán-tenger az óceán északi peremterületét alkotják. Az Indiai-óceán két különleges melléktengere a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger. A Perzsa-öböl ún. transzgressziós tenger, amelynek sekély medencéjét csak az utolsó eljegesedés, a Würm glaciálist követően öntötte el az Indiai-óceán vize. Átlagos mélysége 25 méter, és a legmélyebb pontja sem több mint 84 méter. A sivatagi övben fekvő sekély Perzsa-öböl a világtenger legmagasabb szalinitási értékével rendelkező víztömeg. Keleti területén a sótartalom eléri a 45 súlyezreléket. A Perzsa-öböl nyugati partvidéke a Tigris és az Eufrátesz hordalék bevitele miatt, gyorsan feltöltődő terület. A Vörös-tenger ezzel szemben valódi, szétnyíló óceáni medence, amely az afrikai és az arábiai tábla közé mélyed. A sajátos éghajlati és hidrológiai viszonyok miatt a Vörös-tenger is túlsós, ún. szuperhalin tengernek minősül, amelynek sótartalma 38 és 42 súlyezrelék között ingadozik. A kedvtelési búvárkodásban játszott kitüntetett szerepe miatt, a Vörös-tengerrel külön fejezetben fogunk foglalkozni.
Az Indiai-óceán áramlási rendszere
Az Indiai-óceán a másik két óceántól teljesen eltérő, egyedi vízkörzési rendszerrel rendelkezik. Az Indiai-óceán különleges áramlási rendszere a trópusi éghajlati övben fekvő dél-ázsiai partvidékkel való határoltságának köszönhető. A fő különlegesség, hogy a monszun hatására az Indiai-óceán északi medencéjében minden évben kétszer megváltozik a felszíni tengeráramlatok iránya. November és április között az északkeleti monszun az uralkodó szélirány, amely túl azon, hogy meleg és páradús légtömegeket szállít Dél-Ázsia fölé, nyugati irányba mozgatja az Indiai-óceán vizét. Az Egyenlítővel párhuzamosan nyugati irányba mozgó víztömeg alkotja az Északi Egyenlítői-áramlatot. Ez az áramlási rendszer, miután Szomália magasságában eléri Afrika keleti partvidékét először délre, majd az Egyenlítő vonalában keleti irányba fordul. Az Egyenlítői-ellenáramlat hömpölyögteti vissza ezt a hatalmas víztömeget az Indiai-óceán medencéjének keleti területeire. Áprilistól az uralkodó szélirány megfordul. Az északnyugati monszun mozgatja a kelet-afrikai partokat mosó, erőteljes Szomáliai-áramlást. A nyári hónapoktól a víztömeg keletre irányuló mozgásba kezd. Ez a vízkörzési rendszer alkotja a Monszun-áramlást. Az Indiai-óceán Egyenlítőtől délre eső területén az uralkodó nyugati passzátszelek miatt a vízkörzés az óramutató járásával ellentétes irányú. Az Antarktisz övezetében folyamatosan fújó, erős nyugati szelek Ausztrália felé hajtják a felszíni vizeket, amelyeket az ausztrál kontinens északra térít. E víztömegek beleolvadnak a Déli Egyenlítői-áramlatba, és nyugati irányba haladva, Madagaszkár előtt kanyarodnak délnyugatra. Ez a rendszer hozza létre a rendkívül erős Aghulas-áramlatot. Az Aghulas-áramlat a dél-afrikai partok előtt meleg víztömegeket hömpölyögtet, és a Fokföldi-félsziget térségében olvad bele a hűvös atlanti vizekbe. Ez az áramlási rendszer a déli félteke legerősebb áramlata. Az Aghulas áramlat hidrodinamikáját jól jellemzi, hogy az áramlás sebessége eléri a nap 180 kilométert, azaz a 7,5 km/h átlagsebességet!
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
