Új-zélandi szegény lovagok
Utazási élmények2/3. oldal
 |
|
Átlagos búvárcharter
|
Első nap, a Crayzee Diver nevü hajócskával az első merülés Northern Archery nevű helyen volt. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem tájékozódtam előre, így abszolute semmi étel- ital nem volt nálam, a tetejében ott derült ki, hogy a hajóknak is inkább partról vagyok nagy barátja, a tengeribetegségre pedig erősen fogékony lettem. Ez némileg meglepett, mert két évvel előtte viharos tengeren keltünk át a Csatornán Angliából (ba?), az egész hajó rosszul volt, én meg vidáman rohangáltam. Úgy látszik akkor valami elromlott bennem, mert azóta is megvan ez a nem túl kellemes érzékenységem. Na szóval se víz, se semmi, de rókakoma igen, plusz első tengeri merülés- szerintem a túraszervező ott bánta meg, hogy elvitt az útra! Persze régi igazság, ha már megetette az ember a halakat megnyugszik a világ, mivel édesvizet meg kaptam jólelkű (és rutinosabb) utastársaktól, azt mondtam, irány a sós víz!
Jan a merülőtársam (csórikám!), gyors OK-OK után merülés, a hullámzás fent marad, és szívok mint egy poszívó de végre kezd a gyomrom is meg én is a himbálódzó hajó után megnyugodni. Pár perc után végre nem arra koncentráltam, hogy megőrizzem a lelki egyensúlyom és a lebegőképességem (hiába no, ez volt az első IGAZI merülésem) feltűnt, hogy vannak a vízben még mások is kettőnkön kívül.
 |
|
Víz alatti erdő és rája
|
Elindultunk a fal mentén és meg is jöttek a hatalmas ráják. Alattunk, felettünk, mindenhol, azóta is rajongok értük. Képzeld el amikor feletted 1 méterrel háttérben a naptól megvilágított csodakék tengerrel átúszik egy rája, hát gyorsan elfelejtettem a tengeribetegséget. A geográfia is csodálatos ezen a helyen, átúszhatunk egy hatalmas kapu alatt is, szóval igazán szép merülőhely.
Két merülés közt (kölcsön)ebéd, napozás, sznorkelezés, úszás, ki mit akar- én aludtam, tengeribetegség ellen az a legjobb. A második merülés már sekélyebb volt, ez a sziget túloldalán volt, a tenger is csendesebbnek tűnt arra, a neve Ronnies Bay. Sekély, de nagyon látványos, rengeteg hallal, gyönyörű növényzettel. Leállt az ember egy picit, és körülvették a halak, roppant mozgalmas az egész, talán ez volt a 6 merülés közül az egyik legszebb, élveztem az elejétől a végéig.
Este elmentünk vacsorázni egy kellemes hangulatú, szép kilátású helyre, megbeszéltük a látottakat, megosztottuk élményeinket, és persze előkerültek a sztorizások, én elmeséltem életem első búváros viccét- angolul. Komoly rákészülés után sikerült átadni a lényegét, úgy tűnik javult az angolom pár sör után... Megismerhettem a helyi ételeket, mint például a puddingot, aminek az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, amit mi annak hívunk, az ott egy édes, borzalmas "gejl" étel, brrr...
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
