A válság nyara után
A búvárkodásrólHa az ember nem merül igazán sokat, akkor legalább van ideje elmélkedni róla...
![](/pic/hajo/buvarhajok_egyiptom_09.jpg)
Ám a szafarik térhódítása e sorok írójában más gondolatokat is szül. Én elhiszem, hogy ezek az utak jó árukkal vonzzák a búvárokat. Azt is elfogadom, hogy a szervezők meg akarják tölteni a hajót. Mégis, úgy látom, páran nem mérik fel a saját határaikat kellőképpen, amikor felszállnak egy szafarihajóra. Ijedeznek a zodiacban, megrémíti őket az áramlás, az alattuk levő nagy mélység, aztán nem egy túrán előfordulnak kissé rizikós helyzetek. Ezekről igen gyakran nem beszélünk nyilvánosan (a mi balesetes fórumunkban is csak kevés sztori kerül elő), de tudjuk és látjuk, hogy a szafarik nagyobb kihívást támasztó merülésein időnként hajmeresztő dolgokat művelnek a tapasztalatlan búvárok. Nem lenne jó, ha ez az egész szafari-hullám eltolódna olyan irányba, hogy minden búvárcsapatban lenne néhány, időnként mások életét megkeserítő búvár. A kezdő számára a parti merülés vagy a napi kihajózás nem "ciki", nagyon jókat lehet így is merülni (akár még a rutinos búvároknak is, teszem hozzá), szépeket lehet látni, tapasztalatot lehet gyűjteni. Nem kell presztízskérdést csinálni abból, hogy pár merüléssel a háta mögött is nyílt tengeri zátonyoknál akar cápákkal fogócskázni a búvár.
Cápákból ugyanis ezen a nyáron bőséggel volt a Vörös-tengeren. Egyiptomban is lehetett érezni az utóbbi években azt, hogy a sok búvár miatt a korallokat több sérülés éri. Kevésbé lehetett számítani a nagy testű állatok felbukkanására is. Ehhez képest ezen a nyáron az Elphinstone tigriscápáiról és rókacápáiról szóltak a beszélgetések, máshol mantát, cetcápát láttak, több helyen pedig óceáni fehérúszójúak köröztek a búvárok körül. Ez utóbbiak kapcsán nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy bizony egy sajnálatos halálos kimenetelű támadás is történt- ahogy a szafarira indulás előtt is gondoljuk végig, mire vagyunk képesek, a cápákhoz is felkészülten, ésszel viszonyuljunk. Ragadozókról beszélünk, tiszteljük őket, vigyázzunk magunkra és a társainkra, és ha a félelem erősebb a kíváncsiságunknál, inkább maradjunk a hajón. Egyébként, bár időnként a túl lelkes szervezők invitálják a hajóra a búvárt, azért konkrét szituációban mi magunk döntünk arról, hogy merülünk-e vagy sem. A vízbe egy vezető sem kényszerít bele, azaz ha nem akar valaki merülni, ne merüljön. Mellesleg az is bebizonyosodott, hogy még a tapasztaltak sem sérthetetlenek- az utóbbi pár hétben is hallottunk elsodródós történetet. A képzetlen búvár maga is ideges, a többi búvár is türelmetlen lesz egy idő után, és a hajón levő hivatásos vezető idegeit is megviseli, ha rendszeresen ki kell húzni a bajból néhányakat. Talán ez is az oka annak, hogy időnként nem túl pozitív beszámolókat hallunk az egyiptomi utazásokról.
![](/pic/buvar/buvarok_adria_09.jpg)
Szóval kérdés, mi fér bele egy tanfolyamba. Nagyon úgy fest, hogy búvároktatóból még jópár évig nem lesz hiány Magyarországon, sőt. Azt, hogy ki az, aki közülük valóban oktat és dolgozik, és ezen a csoporton belül is hányan dolgoznak színvonalasan, megítélni lehetetlen. A kezdőket csábító szafarik miatt időnként előfordul az a faramuci helyzet, hogy a képzés igazándiból a hajón "fejeződik be", csak már nem az oktató, hanem a merülőtársak próbálják csiszolni az újoncok tudását. Már ha van hozzá türelmük és persze tudásuk. Reményeim szerint a válság senkit nem juttat el oda, hogy a tanfolyam lebonyolításán spórol, és abban bízik, valaki valahol majd önzetlenül a szárnya alá veszi a tanítványát.
Szeretnék hinni benne, hogy a jövő nyáron azért kicsivel szebb kilátások várnak rám (is), és így más hangulatú összegzést írok a tapasztalataimról. Addig persze még előttünk áll pár hónap, és ha belegondolok, a Vörös-tenger telente sem túl hideg, tehát azért nincs még vége az évnek. A hajón ülve, internet és tévé nélkül oly távolinak tűnik a válság...
GR