Merülések Mexikóban: A Karib-tenger
Utazási élmények2/3. oldal
Cancun a világhírű üdülőváros és a vele szemben levő Isla Mujeres (az Asszonyok szigete) több, mint számtalan sok csillagos pazar szálloda és hófehér homokos tengerpartok egyvelege. A város és sziget között a tengerben nagyjából két tucatnyi korallszirt vár az ide látogató búvárokra. A mélyebbek is csak 28-30 méter körüliek és mindenki talál kedvérevalót. Van egy-két hajóroncs is amiket 2000 környékén süllyesztettek el mesterséges korallszirtnek. Ezeket az elmúlt évek viharai és hurrikánjai erősen megcibálták, de ennek ellenére a roncsdarabok körül rengeteg hal van és gyakoriak a foltos ráják. Gyakran találkozunk még teknősökkel, zöld murénákkal és szerencsés esetben dajkacápákkal.
 |
|
Barátságos fűrészes sügér
|
Legutóbb mikor mentünk, telefonon beszéltem valakivel, aki azt állította, hogy van egy búvárkodáshoz átalakított halász hajója. Kicsit többe került mint a sima halászhajó, de gondoltam kipróbáljuk. Mikor megláttam, nem csalódtam nagyot. Egy 10 méter hosszú motorcsónak, egy külső motorral és négy palacktartóval. Mi hatan voltunk aznap. Sebaj, a cucc elfér a földön, úgysem megyünk messzire. A kifelé út nem volt túl kellemes.
Bár a roncs csak néhány száz méterre van a parttól, ahhoz, hogy odajussál előbb át kell bukdácsolni a part menti zátonyon megtörő nagy hullámokon. Nem könnyű egy időben kapaszkodni, hogy bele ne ess a vízbe, fogni a fényképezőgépet, a kamerát és ügyelni arra, hogy a padlón táncoló palackok ne törjék össze a bokacsontodat. Ahogy átérünk a zátony túloldalára, a hullámzás csillapodik.
A roncs helyét egy bója jelöli, mely az erős áramlásban és a nagy hullámzásban ideje jó részét fél méterrel a felszín alatt tölti. Jó húsz percen át keresgetjük, mire végre megpillantjuk és kikötjük hozzá a csónakot.
Gyors öltözés, ugrás és azonnal le a bója kötele mentén, különben elrepülsz az áramlattal és Kubában jössz fel a felszínre. A kötél a hajóroncs orrán álló ágyú mellett van lekötve. Itt még mindig erős az áramlás. Gyorsan elbújunk az "árnyékos" oldalon és megindulunk a hajó tatja felé, ahol a sügér lakik. Néhány perc keresgetés után örömmel nyugtázzuk, hogy itthon van. Kattognak a fényképezőgépek, körbeúszkáljuk alulról-felülről a nagy halat. Rogelio teljesen belemerül a fotózásba, ezért feleségemmel magukra hagyjuk őket és beúszunk a roncs belsejébe. Lemegyünk az aljába, a hatalmas dízelmotor egy darabban van. Több helyen a kisebb ablakokat nagyobbra vágták mielőtt elsüllyesztették, így szinte bármelyik pontról ki lehet jutni gyorsan. Van benne egy vezetőkötél is, de ez inkább zavar mint segít. Végignézegetjük a kabinokat és végül eljutunk a kapitányi hídhoz. A fülkében egy kb. másfél méteres barrakuda "ül". Nagy ívben kikerüljük és kiúszunk egy nyíláson. Kívül megint erős áramlás, vissza a bójakötélhez és indulás fel. A biztonsági megálló alatt zászlóként lobogunk a kötélen. A fotós csapat is jön már felfelé. A felszínre együtt megyünk fel, gyorsan kimászunk a vízből és irány a part. Visszafelé már nem olyan vészes, mert a hátulról érkező hullámok szépen tolják a hajót sekély víz felé. Kikötünk a mólónál a ferde világítótorony mellett, pakolás a kocsiba és ebéd...
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
