Az akár másfél méteresre és 45 kilósra megnövő, hatalmas és agresszívnak tartott tintahalak ezerszámra bukkantak fel San Diego közelében, sekély vizekben. Néha tömegesen vetődnek partra is, de az utóbbi időben inkább azért beszéltek róluk többet, mert a gyanútlan búvárokat is megrohanták, csápjaikkal tapogatták maszkjaikat, kameráikat.

A "vörös ördög" becenevet viselő állatfaj elsősorban Mexikó környéki mélyebb vizekben él, és az őket itt tanulmányozó búvárok gyakran csak védőfelszerelésben mernek közéjük merészkedni. Jellemzően azonban a tinthalak túl nagy mélységben vannak ahhoz, hogy a búvárok láthassák őket. A tudósok még nem tudják miért bukkantak fel ezek az állatok ilyen tömegben Kalifornia környékén. Kisebb számban már megfigyelték őket egészen északon, Alaszkánál is, de ennek oka bármi lehet, a globális felmelegedéstől egészen a táplálékmennyiség csökkenéséig. A mostanihoz hasonló tintahal-rajzás már volt 2002-ben és 2005-ben is. Újbóli felbukkanásuk óta néhány búvár inkább nem is megy a víz alá.

A búvárok közül az egyik parton maradó azzal indokol, hogy a szavannán sem sétálna be egy csapat oroszlán közé. Azt is hozzátette, hogy barátai szerint viszont élete nagy kalandjáról marad így le. Az egyik lelkes búvár, Shandra Magill arról mesélt, hogy ő bizony nem is tudott ellenállni a kihívásnak, és egy alkalommal tucatnyi színes, szinte villozó színváltoztatásokkal kommunikáló kalmárral merült, amik egészen közelről, kíváncsian nézték a búvárokat. A következő éjszaka viszont már máshogy alakult a kaland, az egyik nagy állat hátulról, teljesen váratlanul rárontott, megragadta Shandrát a karjánál és elkezdte vonszolni, miközben lámpáját is kiszedte a kezéből. Amikor aztán az állat elment, a búvár azt sem tudta hirtelen, merre van fenn és lenn, és rémülten úszott kifelé a vízből. Más búvárok is beszámoltak hasonlóan kellemetlen élményekről, a tintahalak a maszkjaikra, felszereléseikre tapadva vizsgálták meg őket, ráadásul mozgásuk kiszámíthatatlan és roppant gyorsan cikáznak.

Egy másik, tapasztalt búvár arról mesélt, hogy a videókamerája lámpáinak bekapcsolásakor azonnal jönnek a Humboldt kalmárok, és némelyikük a lámpát is igyekezett megszerezni. A merülésein készített filmet feltette az egyik videomegosztóra is.

A búvárok közül a bátrabbak azért többségében igyekeznek kihasználni a lehetőséget, noha még az is előfordul, hogy a merülőpárak is teljesen máshogy vélekednek a tintahalas merülésről: míg az egyikük merül, a másikuk inkább marad a parton. Ahogy az egyik kalandvágyó búvár fogalmaz, amíg valami nagy bajról nem hall hírt, addig lesz olyan bolond, hogy újra és újra visszamenjen a tintahalak közé éjszaka.

[ Mercopress ]