Búvár a Széchenyi tér alatt
MagyarországKétszáz éve, de lehet, hogy több mint fél évezrede nem járt olyan mélyen ember a győri Széchenyi téren, mint Kurucz Attila.
"Megmértük, tizenkét fokos volt a víz, de nem fáztam, mert teljesen zárt ruhában voltam" - mondta délután fél kettőkor, néhány perccel azután, hogy befejezte a munkát és feljött a felszínre. A hét méter mély kútban két méteres vízoszlop volt. A néhány hete készült videokamerás felvételeken még olyan tisztának tűnt, hogy a fák erezete is látszott, mára azonban -talán a Mosoni-Duna magasabb vízállása miatt- zavarossá vált, így a látótávolság nullára csökkent.
Az olvasóban nyilván felmerül a kérdés, hogyan kerül fa a hozzávetőlegesen két méter átmérőjű kútba. Kurucz Attila egész deszkákat emelt ki, amelyeket az aljára fektettek. Bíró Szilvia ásatásvezető régész szerint ezek a víznyerő hely XVIII. századi átépítésekor kerülhettek oda. A kutat egyébként a XVIII. század végéig használták, akkor egy kupolával zárták le, amit az elmúlt napokban bontottak el. (A víz zavarossá válását ez is okozhatta.)
A búvár a faanyagon kívül vas- és faeszközöket, kerámia- és üvegdarabokat is felszínre hozott. Ezekről a lelettisztítás után tudnak többet mondani a szakemberek. A kútból iszapmintákat is vett, amit archeobotanikus vizsgál polleneket, magokat keresve. Az eredményekből az akkori kor életmódjára, esetleg klímájára lehet következtetni.
A nagy valószínűség szerint középkori eredetű kút jó állapota váratlanul érte Figler Andrást, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyugat-dunántúli irodavezetőjét is. Ennek alapján javasolta, hogy szerencsés lenne a víznyerő felújítását is az európai uniós projekt részévé tenni, vagy ha ez már veszélyeztetné a rekonstrukció megvalósítását, akkor legalább úgy lenne jó módosítani a terveket, hogy az később, egy önálló megoldással mégis bemutatható legyen.
Képek és videó a kisalfold.hu oldalon.