Búvárverda: Citroen C4
Egyéb1/2. oldal
Folytatódik vizsgálódásunk az autópiacon: vajon mennyire praktikus búvárautónak a franciák ráncfelvarrott C4-ese?
Ezúttal először azt próbáltuk ki, miként funkcionál a jármű búvárautóként?
Legfontosabb a pakolhatósága, kvázi (értsd: önkényesen választott) szabványként az itthon legnépszerűbb 15 literes acél palackot, és egy Aqualung Classic, azaz közepes méretű megtömött búvártáskát használunk mértékegységként.
Csomagtartó felszereléssel
|
Szerencsére a helyzeten sokat javít, hogy az osztottan dönthető hátsó üléssor pár mozdulat után a csomagtartó síkjával azonos szintre nyitható rakodófelületté alakul. Akár nagyobb méretű tárgyakat is be tud nyelni így az autó, ennek és a nagyra nyíló csomagtérajtónak köszönhetően. A búvárutunk során viszont jobb lenne úgy pakolni, ha nem kell féltenünk az autókárpitot az esetleg koszos csomagoktól. Apró hiányossága a dolognak, hogy a hátsó üléssor ülőfelületét csak úgy tudjuk az első ülések mögé hajtani, ha az első üléseket meglehetősen előre húzzuk. Sajnos a 182 centimmel szorult helyzetben lennék, ha így kellene az Adriára levezetni. Erre megoldás lehet (bár messze nem ideális), ha kiszereljük a hátsó ülőfelületet. A csomagtartó hagyományos szövetburkolata jó nedvszívó, ezért ha vizes, sáros csomagokra számítunk feltétlenül, ruházzunk be valami védőeszközre, például csomagtartó tálcára.
Lenyitott hátsó üléssor
|
A 120 lóerős motor kellemesen mozgatja az alig 1300 kilós járművet, az elöl Pseudo McPherson, hátul rugalmas kereszttartó felfüggesztését viszont bizonytalannak éreztem még a 17 collos felnikkel is, nem volt túl stabil az úttartása. Ezzel együtt is, a Citroen C4 a hazai útviszonyokat jól viselte, szépen elnyelte az úthibákat, földesúton is kategóriájához képest jól viselkedett. Vegyes fogyasztásnak a gyártó 6,7 liter benzint ír 100 kilométerre, így 850 km körüli távot tehetünk meg tankolás nélkül.
Az írás a következõ lapon folytatódik!