Az utolsó paradicsom
Utazási élmények3/4. oldal
Napi átlag 10-14 órát voltunk menetben, de volt, hogy 20 órán keresztül is hajóztunk. Ezt a tényt a nagy távolságoknak és a hajónk nem túl erős motorjának köszönhettük. A 16 fős hajón hét nemzet búvárai gyűltek össze, közös nyelvünk az angol maradt, de a guide-ok legalább még három világnyelven beszéltek kiválóan. Kezdő búvár egyáltalán nem volt, azonban ez nem is jellemző, általában világjárta, több száz merüléssel és gyakorlattal rendelkező idősebb (40-60 év átlagéletkor) és magasabban képzett merülőtársak jönnek össze itt. Az átlag program napi három merülésből áll, de hogy megtörjék a víz alatti élet korántsem egyhangú monotonitását, időnként egy-egy szigetlátogatással fűszerezik az amúgy sem gyenge látványt. A szafari délről északra halad, hogy a Darwin átjárót megkerülve -mely a legészakibb és egyben legszebb része a szigeteknek- egy másik útvonalon visszafelé vehesse útját. Délről tehát északra haladva melegszik a víz, 18-tól 24 fokig. Jómagam száraz ruhát vittem, de szerintem nem kellett volna, bőven elég egy sima 5-ös neoprén. Az áramlás a checkdive-on kívül mindenhol erősnek mondható, ráadásul az összes nagy hal szemben úszik vele, úgyhogy ha látni akarsz valamit, muszáj keményen teperned, ami pedig sok-sok levegő elszipkázásával jár. Az átlag merülés (12 literes alu palack van rendszeresítve) 35-40 percig tart még a rutinos versenyzőknek is. A látótávolság délen rosszabb: 10-15 méter, de északon, ahol a nagy "dögök" tanyáznak, elérheti a 25-30 métert is. San Christobal környékén és Seymoron rengeteg a víz alatt játszó fóka, de 3-4 rájafajt is meg lehet figyelni: ördög, sas, óriás tüskés és persze manta. A makró-kedvelők is találnak maguknak látnivalót, kétféle csikóhal, békahal, 5-6 garnéla-féle, szellem-pipahalak gyakran tűnnek fel.
Ide mégis a nagy halak iránt érdeklődők jönnek elsősorban és útjuk főleg a két északi sziget, a Wolf és Darwin Arch köré van kihegyezve. Öt merülést nyomtunk mi is a Wolfnál, nyolcat pedig a Darwinnál. A víz alatti élővilág a Wolfnál is már szemmel láthatóan más. Sűrű főzelékhez hasonlít lenn a helyzet, mégpedig azért, mert annyi hal van, hogy úszni alig lehet közöttük. Százával hömpölyögnek a galapagos-cápák (2-3 méter hosszú, az ezüst úszós szirtihez hasonlít), megszámlálhatatlan pörölycápa keresztbe-kasul, mindenhol. Teknős és delfin hegyek, makrélák és barrakudák gigantikus rajokban tárulnak a szemed elé, fókák és sas ráják tömegével: gyakorlatilag ez tényleg maga a paradicsom. A Darwin átjárónál mindezt a látványt még fokozni is tudod, minden merülésen átlag kettő-három cetcápával, ha szerencsés vagy esetleg púpos hátú bálnával. Hát kérdezem én: kell ennél több egy búvárnak?
Hogy emlékeid örökké tartsanak, a kísérők filmet készítenek mindenkiről, majd a túra végén 70 dollár fejében (vágott verzióban) megvásárolhatod az anyagot. Hát ki ne fizetne ennyit ilyen látványért!
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.2) könnyű körülmények 
Kecskemét
