Búvárok a környezetért
Környezetvédelem1/2. oldal
A legtöbb búvárra jellemző, hogy felelősen gondolkozik a környezetvédelemről, a világ dolgairól- de sokan még ennél is többet tesznek.
A bázist vezető Chris egy igazi egyéniség, mókás jófej, aki a jól fizető multinál betöltött vezetői állást cserélte fel arra, hogy a bázist és a mellé megálmodott projektek sorsát egyengesse.
Számomra a legfontosabb tette az, hogy a kézzelfogható anyagi előnyök egy részét feláldozta a környezettudatosság oltárán, össze tudta egyeztetni az üzleti érdekeket a természet védelmével.
Elindította a Coral Reef Gardener környezetvédelmi programot, amely segítségével a tengeri élővilágot próbálják megóvni a helyi lakosok segítségével. Chris több helyi halászt leoktatott mentőbúvári szintig, így bevonva őket a programba. Rengeteg töviskoronás csillagot (96-98 között 75.000 darabot!), élősködő drupella csigát és persze szemetet gyűjtöttek be a korallokról a program keretében, amit a mai napig folytatnak természetesen.
Ezzel párhuzamosan hangsúlyt fektet arra, hogy felvilágosítsa a helyi lakosságot, mennyire fontos nem csak a tengernek, de nekik is az élővilág megóvása. Sikerrel vette fel a harcot a dinamitos halászok, az akváriumok számára ciánnal halakat befogó vagy a horoghálóval dolgozó orvhalászok ellen, volt akit sikerült meggyőzni, de volt rá példa, hogy rendőri erőt kellett bevetni.
Elindított egy Artifical Reef, avagy BioReef projektet, ami magyarul a mesterséges zátonyt jelenti. Az 1996-os emlékezetes El Nino Bali szigeten is hatalmas károkat okozott, nem beszélve a dinamitos halászatról, így bizonyos területek szinte teljesen kipusztultak- ezeket a térségeket próbálják újra bevonni a víz alatti élettérbe. Fémketrecből különféle formákat készítettek, amelyekre más élő korallterületekről magként koralltörzseket hoztak, hogy legyen miből újra megindulni az életnek. Mivel bebizonyosodott, hogy a korallok a fémen igazán szeretnek megtapadni és élni- lásd fém hajóroncsok dús élővilága- ez tényleg jól működő módszer. Chrisék a gyorsabb növekedést serkentendő bevetették az elektromos áramot is, amit környezet- és persze költségbarát okokból a mesterséges zátony felett lebegő pontonokra telepített napelemek szolgáltatnak. A mennyisége napszakfüggő, érdekes, hogy a nagyobb áramerősséggel gyorsabb növekedés érhető el, ám ezek a korallok törékenyebbek lesznek, így nagyon fontos az egyensúly. A bázis napi programjának szerves része a mesterséges zátony karbantartása, mint például az elektromos csatlakozások rendszeres áttelepítése, a többi korall rovására túlzottan burjánzó korallok regulázása, és így tovább.
Szintén része a projektnek a hajóépítő névre keresztelt merülőhely, ahol helyi fa halászhajókat süllyesztettek el, ami a búvárok számára látványosság, az élővilág számára pedig kiváló talaj az újrakezdéshez.
Végül külön ki kell emelni az egyik talán leglátványosabb mesterséges zátonyt, a víz alatti templomkert névre hallgató merülőhelyet. Három éve a projekt keretében a helyiek hathatós közreműködésével felépítettek egy víz alatti templomkertet, szobrokkal különböző mélységben, ami szintén idális terep az élővilágnak- mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy több szobor esetén már alig lehet felismerni a mesterséges formát a buja élővilág alatt.
Hasonló mesterséges zátonyokkal találkoztam Tulambenben is, ahol a repülőgépvázban hatalmas halak "pilótáskodtak", mellette rácson levélhal él, de a betontárgyakat is szépen kezdte belakni az élvővilág a Tauch Terminal Tulamben előtti Coral Garden merülőhelyen, vagy a hatalmas kupola alakú ketrecet is említhetem Seraya merülőhelyen.
Persze van amikor a természet ott is megél, ahol nem várnánk, mint például a PJ makrós helyen ahol szeméttel van tele az egyébként teljesen sivár homokos tengerfenék, ezekben az apró élőlények sokszor menedéket és lakást lelnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szemét jó!
Az írás a következő lapon folytatódik!