Fagyálló hal és a felmelegedés
TudományEgy Antarktisz környékén élő hal genetikai elemzése fényt derített arra, mi teszi lehetővé, hogy az állat fagyos vízben éljen a Föld egyik legzordabb környékén.
Az 1960-as évek végén az Illinois-i Egyetem professzora, Arthur De Vries felfedezte, hogy egyes notothenioid halak saját "fagyálló fehérjéket" gyártanak. Ezek hozzákötődnek a vérben található jégkristályokhoz, így akadályozván meg, hogy a hal megfagyjon. Most ugyanannak az egyetemnek a professzora, Christina Cheng és Kínában dolgozó munkatársai genetikai válaszokat kerestek az antarktiszi halak túlélésére. Ehhez összehasonlították a notothenioidei alrend egy reprezentatív fajának "aktív", azaz fehérjévé alakuló génállományát több melegvízi haléval.
Az antarktiszi hal legtöbb különösen aktív génje a melegvízi halak esetében nem jutott szerephez. Ezek a gének olyan fehérjéket kódoltak, amelyek segítik a halat reagálni a környezeti stresszre - például védik a többi fehérjét attól, hogy ne tegyen bennük kárt a szélsőséges hideg (illetve meleg) okozta stressz.
Más, úgynevezett ubiquitin fehérjékből is több termelődött az antarktiszi halban. Az ubiquitinek úgy segítenek a sejtek egészségének megóvásában, hogy a sérült fehérjéket megsemmisítik. Igen aktívak voltak azok a gének is, amelyek a különösen reakcióképes oxigénatomokra vadászó fehérjéket kódolják. Ezek a fehérjék segítik a halat abban, hogy leküzdje a magas oxigéntartalomból fakadó stresszt - az oxigénatomok ugyanis károsítják és elpusztíthatják a sejteket.
Cheng szerint az eredmények segítségével a tudósok könnyebben megjósolhatják, hogy a globális klímaváltozás hogyan hat majd a hidegvízi halakra. "Ha drasztikusan megnő a víz hőmérséklete, nem tudjuk, mennyire fog tudni alkalmazkodni az antarktiszi hal, hogy ki fog-e pusztulni vagy sem" - magyarázta Cheng. "Ha azonban kipusztul, az drámai hatással lesz az egész antarktiszi táplálékhálózatra." Cheng laboratóriuma jelenleg azt vizsgálja, hogyan reagál a hal a melegedésre.
[ Greenfo ]