Nyárutó az Égei-tenger partján
Utazási élmények2/3. oldal
Massouri közelsége a már említett aktív turizmus miatt fontos. Mi, búvárok, elsősorban a saját bolondos kedvtelésünket tartjuk számon, de Kalymnos szigetén nem ez a legnagyobb vonzerő, hanem a sziklamászás. Nagyjából egy évtizede a szigetre tévedő sziklamászók fedezték fel a világszinten is kiemelkedő lehetőségeket, kijelölték az útvonalakat (sok tucat, különböző nehézségű van, a legtöbb Massouri környékén), és azóta minden országból érkeznek a sziklamászás szerelmesei. ők egyébként meglehetősen önállóak: a jól jelzett és kiépített útvonalakon túl, amikről egy könyvből tudnak tájékozódni, másra nincs is szükségük: a saját felszerelésükkel, a saját tempójukban űzik a sportot. A különleges szépségű falak a tengerre, a szomszédos szigetekre néznek, pár pillanatra megpihenve van lehetőség gyönyörködni a kilátásban. A helyieket nem hozza lázba a dolog, nem nagyon vannak sziklamászásra szakosodott cégek, bár igazság szerint az önállóságuk miatt a sziklamászók nem is feltétlenül igénylik ezeket.Felmerülhet a kérdés, ha a sziklamászás a kalymnosiak számára nem túl érdekes, akkor minek van nagy hagyománya? Meglepő módon a búvárkodásnak! A kalymnosi szivacshalászok, akiknek hajóiról a búvárok a mélybe merültek a régen oly értékes szivacsokért, világszerte nagy elismerésnek örvendenek. Az évezredekig szabadtüdővel, majd a technika fejlődésével egyre újabb módszereket alkalmazva búvárkodó kalymnosiak számára a tenger nem csak a felszínről ismerős. De a régi idők búvárai gyakran nagy árat fizettek merészségükért, sokan nem tértek vissza élve a családjukhoz.
Manapság a búvárkodás már egészen másról szól Kalymnoson. Néhány búvárbázis van a szigeten, akik kezdőknek és vizsgázott búvároknak kínálják a merüléseket a sziget több pontján. A görög törvények változása óta azokban az időszakokban amikor nincs vendég, a bázisok alkalmazottai új, érdekes merülőhelyek után kutatnak. A legjobb tanácsokat pedig a sziget körüli vizeket roppant jól ismerő helyi búvároktól lehet kapni, bár időnként ezek teljesen ellentmondanak egymásnak. A Hotel Elies búvárbázisáról Vlychadia faluba jártunk át, ahol egy helyi búvár, Stavros vitt ki minket a kis csónakján. Stavros különös figura, túl a hatvanadik életévén is minden nap merül, és minden helyet remekül ismer. Falujában saját erőből hozott létre egy kis múzeumot, amit a víz alatti világnak szentelt. Régi búvárfelszerelések, preparált állatok mellett a mélyből kiemelt leletek vannak itt: számtalan amfora, világháborús bombák, ókori horgonyok, modern repülőgépek légcsavarjai. Remekül ismer minden helyet a sziget körül, és az is kiderült, pár igazán különleges roncs helyét titokban tartja mindenki előtt- talán majd pár év múlva már a turisták is merülhetik ezeket, nem csak ő. Annyit mondott, hogy figyeljük jól a híreket, mert Kalymnosról jönnek majd az információk, hol milyen izgalmas roncsot fedeztek fel.
Mi viszont világraszóló újdonságok helyett olyan pontokon merültünk, amelyeket jól ismert a bázist vezető Tiia. Az ifjú finn hölgy már évek óta dolgozik a szigeten, de ezen az új bázison kicsit máshogy szervezik a dolgokat, mint a korábbi helyein. Nagy csoportok nincsenek, családias hangulat és közvetlenség uralkodik. Az első merülési napon így aztán vele együtt hárman indultunk el merülni, a második napon pedig a "csoport" csak kettőnkből állt. Sok kedvem nem volt mindent magammal vinni, így aztán több dolgot a bázis jó állapotú, meglehetősen új felszereléseiből kölcsönöztem. Sokat nem kellett cipekedni, a bázison berakodtunk az autóba, onnan mentünk el a kikötőbe, ahol csónakba szálltunk. Ez a módszer annyiban rugalmasságot ad, hogy a sziget bármely pontjára gyorsan eljutnak az autóval, ahol csónakot bérelve csak rövid hajóút vár a búvárokra, viszont értelemszerűen a hajó mindig más és más. Tiia elmondása szerint még nyitott kérdés, a következő szezonnak milyen háttérrel vágnak neki.Ha valaki a tenger felől nézi a szigetet, feltűnik, hogy a sziklamászásra kiválóan alkalmas falak folytatódnak a víz alatt, tehát érdekes formák, aláhajlások, üregek vannak fenn is és lenn is. Gyakorlatilag bárhol be lehetne ugrani a vízbe, de természetesen vannak jobb, népszerűbb helyek. Vlychadiából kiindulva lényegesen különböző karakterű helyeket ismertem meg. Először egy kisebb sziget körül merültünk, ahol a mélybe omló fal mentén néztünk szét. A második merülésen a falutól pár percnyi hajózásra levő két üreget kerestük fel. Az első egy nagyon széles bejáratú, sekély üreg volt, ahol a felszínre is lehetett emelkedni, és meg lehetett csodálni a boltozaton levő cseppköveket. A második üreg pedig inkább egy óriási katlanhoz hasonlított, melynek fala tele volt színes szivacsokkal, és egy ponton a fény érdekes játékát figyelhettük meg, ahogy egy résen jutott le az üreg aljára. Ezen a merülésen a különlegesebb élőlények közül polipot, langusztát, murénát láttunk.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Kecskemét
