Gondolatok 2004 utolsó hetében
EgyébAz idei év utolsó napjai olyan hírtől voltak hangosak, aminek alapjául kivételesen nem a bulvársajtó által felnagyított jelentéktelen események szolgáltak. A szökőár jött, látott és győzött.
Persze ha illik egyáltalán győzelemről beszélni. A hírcsatornák emelhették a reklámtarifákat, a nem érintett területek turizmusa talán még profitálhat is, de mindez eltörpül az okozott károk mellett. Emlékszem, amikor az első hírek megjelentek, még szó sem volt több tízezer áldozatról és rengeteg eltűntről. Mi itt a divecenter hasábjain lemondtunk arról, hogy minden összeszedett, néha egymásnak ellentmondó hírmorzsát közzé tegyünk, hiszen nem ez a dolgunk, inkább csak összefoglalót adunk. Eszünkbe sem jutna a nagy hírügynökségekkel versenyezni, akik lassacskán számháborúba fogtak, és egymást licitálják túl az áldozatok számának terén.Tengerparttal ugyan nem rendelkező, de nagyon biztonságos kis országunkból nézve nem is nagyon láthatjuk át, mi történt ott Ázsiában. A természet erői ismét figyelmeztettek mindannyiunkat, hogy vannak olyan dolgok, amelyekre még a mai fejlettségi szinten sincs semmiféle befolyásunk. Mi, búvárok pedig kivételesen most azért mondhattuk magunkat szerencsésnek, amiért nem voltunk ott a népszerű merülőhelynek számító Thaiföldön vagy Maldív-szigeteken. Egyenlőre még csak a tragédia emberi vonatkozásait ismerjük, hogy az élővilágban milyen károkat okozott a szökőár, nem lehet tudni, bár az első híradások Phuketről meglehetősen borúlátóak.
Persze az elmúlt időszak másik népszerű témája, a Szabadság híd tövében elsüllyedt, állítólag bombákkal telezsúfolt uszály arra is bizonyíték, hogy az emberi tevékenység ugyanolyan veszélyforrás lehet, mint a természet kiszámíthatatlan erői. Szerencsére ebben az esetben kiderült, hogy kacsáról van szó. Nyilván könnyű volt az ilyesmire éhes sajtót ráugrasztani a témára, ráadásul hiába van Budapest szívében, a Duna fővárosi szakasza egyáltalán nem tartozik a gyakran látogatott magyar merülőhelyek közé, tehát kevés ellenvélemény láthatott napvilágot az első napokban. Azokat az újságokat már eladták, akár igaz volt, ami írtak, akár nem. Valaki jól keresett azon, hogy a víz alatti világ a legtöbb ember számára misztikus, veszélyes helynek tűnik, ahol bombák és cápák leselkednek a búvárokra. És lám, most már szökőár is!...
Ne utazzunk hát a trópusokra, ne szálljunk hajóra, ne menjünk a víz alá? Számomra nem ez a történtek üzenete, és nem csak azért, mert itt, határainkon belül is bármelyik pillanatban veszély leselkedhet ránk, még ha a bombás uszálytól nem is kell tartanunk. (Gyanítom, akad még a Duna medrében számos oda nem való dolog.) Úgy hiszem, nem a veszéllyel való szembenézés motiválja a legtöbb búvárt, hanem a szépre, a jóra, a többre vágyás, utazzunk hát, keressünk olyan élményeket, amit elraktározhatunk, amitől kicsit talán más, jobb emberek leszünk. De ne felejtsük el soha, hogy bármit teszünk is, az nem csak a mi életünkre van hatással. Semmilyen befolyásunk nincs és nem is lehet a természet erőire, azért viszont nagyon is felelősek vagyunk, hogy a mi tevékenységünk ne jelentsen veszélyt senkire és semmire. Talán mulatságosnak tűnhet, amikor atombombákkal zsúfolt világunkban arra hívom fel a figyelmet, hogy vigyázzunk magunkra és másokra, ám hiszek abban, hogy a jövő már elkezdődött, és ezt, még ha csak kicsi mértékben is, de mi is befolyásoljuk. Kívánok hát mindannyiunknak szép merüléseket, és legalább egy kicsivel békésebb, nyugodtabb, boldogabb esztendőt 2005-ben!
Gonda Rudolf
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Horvátország
