Visit Malta 2008
Utazási élmények2/3. oldal
Természetesen a sziget az extrém sportok rajongóinak is tartogat lehetőségeket, sőt. Málta a sportrajongók mekkája, a szárazföldi sportok szerelmesei kedvükre túrázhatnak, biciklizhetnek, lovagolhatnak a dimbes-dombos szigeteken. A merészebbek akár a sziklafalak megmászásával is kísérletezhetnek gyakorlott máltai vezetők segítségével. Mi is megpróbálkoztunk néhány ilyen extrémitással, a bátrabbak kipróbálták a meredek sziklákról történő ereszkedést például, amelyhez profi mászók nyújtották a technikai és tudásbeli hátteret.
Túráztunk a szigeten gyalogosan, ami igazán érdekes módja Málta megismerésének, de lehetőség adódott Gozó kerépáros felfedezésére is. Kis csapatunk gyalogosan egy magaslatról indulva hódította meg a sziget dombjait, majd fedeztük fel az öblökben rejtőző sokszor csak a helyiek által ismert homokos strandokat, kis zugokat. Nagyon érdekes volt tapasztalni, hogy például azok a fűszernövények amelyeket eddig csak üvegből ismertem, mint a kakukkfű itt szabadon nő, mint a dudva.
Kipróbáltuk a természetjárás némileg könnyebb módját is, a Jeep Safarit, apró Maruti 4x4 dzsippekkel néha olyan utakon vitt minket vezetőnk, hogy a négy kerékből nem mind volt egyidőben a talajon, néha inkább gyalogösvényeket mint utakat használtunk. A szafarit többször is megszakítottuk egy-egy szép panoráma, vagy épp egy rövidebb gyalogos felfedezőút kedvéért.
Ennyi szárazföldi érdekesség után természetesen nem hagyhatom ki a lényeget, a sportok királyát, a búvárkodást. A szigetország ugyanis ahogy a bevezetésben írtam a búvárok számára is igazi kincsesbánya. Az itteni merülések érdekessége, hogy többnyire parti merülések vannak, még a roncsok is jórészt partról merülhetőek. Másik érdekesség, hogy két haladó búvár ha úgy tartja kedve elég bejelentkezzen egy bázisra, aztán ha bérel egy autót bárhol merülhet ahol nem tilos, mint a régi horvát Adrián, de szép is volt!
Málta földrajzi helyzetéből kifolyólag a háborúk során fontos terület volt, harcoltak is érte sokan. A harcoknak viszont ára van, aminek mi búvárok már csak a szebbik oldalát látjuk, a rengeteg víz alatti roncsot. Van itt minden, repülőgép-, tengeralattjáróroncsok mellett a kisebb halász- vagy vontatóhajóktól kezdve a Gozó-Málta között közlekedő kompon vagy a mesterséges zátonyként elsüllyesztett tankerhajón át a hatalmas utasszállítóhajóig minden. A legtöbb ismert roncs sportbúvárok számára is elérhető, de a technikai merülések szerelmesei is találnak maguknak igazi kuriózumokat.
Jómagam először két céllal érkeztem a szigetre, amelyeket Blenheim Bombernek illetve HMS Stubbornnak hívnak. Az első név egy angol felderítő repülőgépet takar, ami bevetésből hazafelé tartva nem érte el a szigetet és a vízre szállt. A 40 méter mélyen fekvő roncs igazán népszerű célpont, sajnos túlságosan is, a 2004-es látogatásom óta sikeresen megrongálták a pilótafülkét, letörték a botkormányt és a pilótaülést is, amelyek jellegzetes részei voltak a kétmotoros repülő roncsának.
A Stubborn egy tengeralattjáró roncsa, sajnos 50 méteres mélységben hever, ami épp, hogy merülhető levegővel (nem kell a fenéken feküdni feltétlen), de sajnos nekem nem sikerült megnézni, mivel nem találtam bázist, aki nem horror áron vitt volna.
Első utazásomon a Blenheim mellett megnéztem a híres Rozi vontatóhajót is, amiről az előzetes várakozással ellentétben - mesterséges zátony, kis kikötői vontató - csak jót tudok mondani, nagyon szép és látványos roncs. Belátható, befotózható, tökéletes álló helyzetben fekszik a hófehér homokon egy kis bemélyedésben, impozáns látvány. Megmerültem az Umm El Faroud tankert is, amelyet a helyi bázisok vásároltak meg az azon történt robbanás után, és süllyesztettek el mesterséges zátonyként. Jó pár merülést megér a roncs, és a körülötte lévő partszakasz.
Szintén merültem a nem annyira látványos Carolita kórházhajó roncsot, ami érdekessége, hogy egy régi leprakórház mellett süllyedt el- veszélytelen de speciális környezete a merülőhelynek, és megismertem a HMS Maorit is.
Az írás a következõ lapon folytatódik!