Lőszertemető a víz alatt
KörnyezetvédelemA svájci Thuni-tóban különös rendellenességeket fedeztek fel bizonyos halaknál.
Most már biztos: nem a víz alatt tárolt robbanószer a kiváltó oka azoknak a fejlődési rendellenességeknek, amelyeket egyes halakon tapasztaltak a svájci Thuni-tóban és környékén. A probléma az itt honos, a lazacfélék családjába tartozó marénafajokat érinti. A kutatók először azt gondolták, hogy a tavak mélyén rejtőző lőszerekből szivárgó mérgező anyagok felelősek az elváltozás kialakulásáért. A legfrissebb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy ez nem igaz. Az 5340 hektár nagyságú, halakban rendkívül gazdag Thuni-tó Svájc egyik legszebb térségében, a Berni-Alpok előterében található. A festői szépségű táj azonban óriási titkot rejt: a vízfelszín alatt, a tó fenekén ugyanis temérdek fegyver fekszik. A 4600 tonnányi harci eszköz nagy része a két világháború között került jelenlegi helyére. A szövetségi állam akkori vezetése ugyanis azon az állásponton volt, hogy a közeli fegyvergyárakból származó, számtalan hibás vagy leselejtezett robbanószer szárazföldi tárolása életveszélyes, ezért úgy döntöttek: lesüllyesztik ezeket a tó aljára. Hasonló módon vált hulladéklerakóvá sok más alpesi állóvíz is. Az eset azonban korántsem mondható egyedinek: Svédországban ötvennél is több tavat használtak a múlt század második felében ilyen célokra.
2000-ben helyi halászok arra lettek figyelmesek, hogy a hálójukba akadt halak több mint felénél az ivarszerveket érintő fejlődési rendellenességek tapasztalhatók: a hím egyedek heréi és a nőstények petefészkei csökevényesek voltak vagy pedig teljesen hiányoztak. Az elváltozásokat azonnal a víz alatti anyagok káros hatásának tulajdonították.
Az ezt követő vizsgálat viszont meglepő eredményre jutott, és még nagyobb bizonytalanságot keltett a térség lakosaiban: a szakemberek a tóban csak hagyományos robbanóanyagokat (például TNT-t) találtak. Azokra a kémiai ágensekre, amelyek a mutációt kiválthatták, nem leltek rá. Ráadásul az üledékfelhalmozódás fél centiméter/éves mértéke miatt a lövedékek mély iszapba süllyedtek, amelyben nem megfelelő az oxigénellátottság. Ennek következtében az őket körülvevő fémburok korróziója csak rendkívül lassan - svéd mérnökök számításai szerint ezer év alatt - mehet végbe, ezért tartalmuk nehezen kerülhetett bele a vízbe. A bajok azonban nem múltak el: a halak továbbra is betegek voltak. A politikusok meghozták a döntést: nem szabad késlekedni, a robbanószereknek menniük kell! A kármentesítés viszont nagyon drága és balesetveszélyes lenne, valamint felborítaná a tó ökológiai egyensúlyát.
Egy nemrég lezárult mérés újabb fordulópontot jelenthet az ügyben: a Thuni-tótól északkeletre fekvő Bieli-tóban - melyet sosem használtak lőszertemetőnek - is kimutatták ugyanazokat a robbanóanyag-maradványokat. Ennek ellenére az ott élő halak egészségesek maradtak. Ebből a szakértők arra következtetnek, hogy a marénák ivarmirigy-deformációit okozó szennyezés nem a gránátokból, hanem valamilyen közeli külső forrásból ered, és a környékbeli folyóvizek segítségével jut el a tavakba. A berni egyetem biológusa úgy véli, hogy ezek a Lötschberg-alagút építése során felhasznált szerekből származnak. A tudósok feltevését az is alátámasztja, hogy a munkálatok megkezdése után jelentkeztek az első tünetek. Ez azonban bizonyítéknak még kevés, ezért a szakemberek sejtésük igazolásához további vizsgálatok végrehajtását tervezik.
[ Népszabadság Online ]
(átlag: 3.1) könnyű körülmények 
Budapest
