A napóleonhalakat óvják a szigonyosoktól
KülföldA sok búvár általt kedvelt, nagytermetű halak egyre fogynak, így a világ több pontján igyekeznek lépéseket tenni a védelmükért.
Az Indonéziától északra található Északi-Mariana-szigeteken hivatalosan tiltott a szigonypuska használata készülékes merülés során. (A szerk. megjegyzése: azt hiszem, elég sok helyen nem olyan egyértelmű a számunkra nyilvánvaló szabály, hogy készülékes merülés során nem lövöldözünk, sőt, lehetőleg egyáltalán nem.) Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy a világ más részeivel szemben itt nem csökken drámaian napóleonhalak száma. A halászattal és vadállománnyal foglalkozó hivatal illetékes, Michael Trianni szerint a készülékes szigonyosok miatt van egyre kevesebb napóleon a világ más részein, például Indonéziában vagy a Fülöp-szigeteken.Az Északi-Mariana-szigeteken 2002-ban léptek életbe a korlátozások, amik nem csak a szigonyos halászatra, de a különféle hálófajtákra is kiterjedtek. A készülékkel merülő búvárok ráadásul éjszaka indultak vadászatra, amikor a hasadékokban, üregekben alvó napóleonhalak könnyű prédának számítanak. A szabadtüdős búvárok esetében viszont olyan szintű teljesítményre van szükség az elejtésükhöz, ami eleve komoly korlátot jelent az emberek túlnyomó többsége számára. Vannak ugyan olyan szabadtüdős vadászok, akik képesek erre, de számuk elenyésző, tehát az így kifogott halak hiánya nem borítja fel az egyensúlyt.
Hogy miért is éri meg a napóleonhalak vadászata, arra csak egy példa: Hong Kongban kilenc dollárt is megadnak egy kilójáért a húsának, az ajkak pedig akár négyszázat is megérnek. Ennek a magas árnak nem a kiváló íz van a hátterében, hanem sokkal inkább státuszszimbólumnak számít a hal, a gazdagság szimbóluma. Bármi is az ok, jelenleg a napóleonhal az IUCNNR vörös listáján van, veszélyeztetett élőlényként.
[ CDNN ]
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Thaiföld
