Így aztán úgy döntöttem, hogy megpróbálom pontokba szedve az érveket és ellenérveket felsorakoztatni a speciális téli búvárkiruccanások mellett, amelyekre bőven adnak lehetőséget a különféle mesterséges merülőhelyek Európa nyugati felén.

Az utazást illetően sok érv szól a repülő mellett, hiszen gyors és kényelmes, és jó ütemben lefoglalva nagyon kedvező a repülőjegy ára. Ám a diszkont légitársaságok az úticéltól meglehetősen távol eső repterekre visznek időnként, ami például jelen esetben Charleroi volt, Brüsszeltől hatvan kilométerre. Persze amíg a jegy ára illetékkel együtt kevesebb, mint egy retúr Szombathely-Debrecen vonatjegy, addig ez bőven bevállalható, főleg, hogy a közlekedést is normálisan és nem túl drágán oldották meg, a buszjárat a reptérről Gare du Midire visz 11 euróért, a helyi buszjárat és a vonat kombinációjával szinten odamehetünk, 10,50-ért. Drágíthatja az utat, ha nagy poggyászt visz valaki, de arra nem sok szükség van egy hosszú hétvége kedvéért, szóval a Németországon túli úticél esetében egyértelműen a diszkont légitársaság a nyerő. Közelebbre viszont megfontolható a rugalmas és kevésbé korlátozott rakterű autó választása.

Ha valaki egy európai nagyvárosba tesz kiruccanást, jó, ha felkészül a népszerűbb helyeken levő tömegre, és egyéb különös dolgokra. A sors úgy hozta, hogy a szállásunk a bevándorlók lakta negyedben volt, és bizony végigsétálva az utcán hihettük volna azt is, hogy Hurghada egyik csendesebb utcájában vagyunk- a nagykabátoktól eltekintve. Arab éttermek, boltocskák, az utcán lebzselő észak- és közép-afrikai férfiak, csadorban elsiető asszonyok tűntek fel. Már a bécsi török körzet is meglepett, de ez sem semmi, nem pont ezt vártuk Európa fővárosától. Persze mi, gyakorlott Egyiptom-járók otthon éreztük magunkat, de akkor is furcsa volt. Más kérdés, hogy gyalog el tudtunk sétálni az egészen más hangulatot árasztó Grande Place-ig, de arrafelé meg turistákba botlottunk lépten-nyomon. Látjuk a tipikus szuveníreket, amelyek közül néhányat ugyanúgy megkapni Hurghadában vagy a Korfun is, látjuk a turistákra váró sok csokoládéüzletet, a sörözőket, és gondolhatjuk: ez Belgium.

Apropó sörözők. Nem nevezhető olcsónak a belga sör, de tényleg élmény. Egységes vélemény nem alakult ki, voltak Leffe barna-hívők, más a Stellával kezdte és annál is maradt, kóstoltunk Westmallét, akadt, akinek bejött a meggy- vagy málna ízű Bellevue kriek, de a Hoegarden vagy a Duvel is kellemes emlékeket hagyott maga után, márkától és mennyiségtől függően jellemzően 2-4 euro közé esett az ára. Boltban természetesen ennél sokkal olcsóbb, de hát ki akarna az utcasarkon leülni egy doboz sörrel télen? Bőven akad gyorsétterem, némelyik a helyben hagyományos és igen finom sült krumplival, de azért a kulináris élményeket máshol kell keresni. Nem adják olcsón a finom fogásokat, de megérik az árukat.

És persze kis szerencsével látni egy keveset az igazi Belgiumból is. Szűk félórányi vonatozás egy rokonlátogatás kedvéért, és már Leuvenben is vagyunk: nos, így képzeltem el utazás előtt az országot. Csendes, tiszta és barátságos kisváros, szép épületekkel, és az utunk egyik kellemes élményét jelentő olasz étteremmel. Kis séta, lazítás, valami ilyesmit vár az ember egy effajta hosszú hétvégétől. Persze ha már Brüsszelben voltunk akadt pár kötelező program, a Szépművészeti múzeumot is meg akartuk nézni, amiben közel sincs annyi ismert műremek, mint egy római galériában, de azért Rubens, Hieronymus Bosch, Magritte és Breughel fémjelezte sétánkkal nem voltunk elégedetlenek, sőt. Furcsa dolog ez, az ember kicsit kevesli a látványosságot: pár múzeum és templom, a Grand Place és az Atomium, közben meg élvezi, hogy semmiről nem késik le, nincs hiányérzete, mert jaj, ezt sem láttam, azt sem láttam. Mindenesetre Brüsszel alapvetően nem az a hely, ahova visszavágyok, és nem is olyan hely, ahova hosszabb utazást ajánlanék bárkinek, de erre az időtávra megfelelt.

Az írás a következő lapon folytatódik!