Cuccmánia
FelszerelésekVan, aki azért vásárol felszereléseket, mert használja őket. Mások meg gyűjtik is az új és használt cuccokat, pusztán kiváncsiságból.
Aki a második csoportba tartozik, annak az évek során a felszerelésekkel együtt a tapasztalatai is bővülnek. Néha ismerősök beszélnek rá valamire, máskor cikkekben olvasok jókat, aztán amelyik cucc beválik, állandó része lesz a felszereléseimnek, ami nem annyira, azt próbálom eladni. Esetleg csak csendben áll a szekrényben. Így aztán arra gondoltam, mi lenne, ha kielemezném a búvárkodás bűvöletében töltött éveket a felszerelésbeszerzéseim szempontjából. Nem biztos, hogy ami nekem bevált, másnak is jó, de ki tudja, hátha kap valaki jó ötleteket.Kezdjük az elején! Az első uszonyom kiválasztása előtt jó sokat olvasgattam, és a legtöbb magasztalást a Mares Quattro kapta. Nem titok, még ma is megvan, mert nagyon jónak tartom. Bár azóta szert tettem egy Aeris Velocity Duo hasított uszonyra, amit néha szeretek, néha meg nem annyira. Ráadásul nagyon úgy tűnik, nem fog annyit bírni, mint a régi, de mégis, alapvetően elégedett vagyok vele, tehát ha csak egyet vihetek magammal, akkor a hasítottat szoktam. Szóval a mérleg inkább a vagány újdonság felé billen, de a másikkal is jól elvagyok, én nem érzek ugrásszerű különbséget. Apropó uszony: oktató ismerősöm mondta, próbáljam ki az acélrugós uszonypántot, imádni fogom. És lőn- imádom. Ez az a cucc, ami totálisan kiszorította nálam a régit. De vigyázat: nekem is van belőle kétféle, és bizony van különbség, mert a lötyögős, könnyen leesős fajta bizony nem túl jó.
Egy használt, egyszerű Beuchat volt az első mellényem. Teljesen jól használható, de nagyon vonzott a súlyintegrált mellény. Nos, a súlyintegráltság olyan dolog, amin szerintem nem érdemes spórolni. Csak éppen a megoldása kérdés: volt egy tépőzáras súlyzsebes Technisubom, ami nem vált be. Most egy ún. félsúlyintegrált, egyszerű Cressit használok, ami viszont annál inkább. Ha tanácsot adhatok választás előtt, a mérethelyesség, az illeszkedés mellett a súlyzseb kialakítása is nagyon fontos. Én a tépőzárasból egy merülésen hagytam el mind a kettőt... De volt rajtam hátlebegtetős, acél háttámlás Halcyon is: jónak találtam, de az én utazási, merülési szokásaimhoz mégsem tűnt praktikusnak.
Első búvárruhám egy régi készletből visszamaradt, de nem használt dupla hetes Sporasub volt. Aztán volt ötös overáll, meg vékony... Mert kiderült, hogy a nem jól kombinálható ruhák igazán jól csak szűkebb határon belül használhatóak. Ma már valószínűleg jobban kombinálhatót választanék a hagyományos neoprénruhák közül. Amiben nem hittem, viszont mégis minden korábbinál jobban bevált, a félszáraz. Használtan, fillérekért jutott el egy Mares Isotherm hozzám, és kipróbáltam. Aztán adtam még egy esélyt neki- majd pedig elkezdtem eladogatni a régi ruháimat. Végül vettem egy Rofos márkájú 7/5 mm-es félszárazat, és boldog vagyok vele. Mivel van benne elasztikusabb neoprén betét, könnyű felvenni, ráadásul meleg, nem kell pluszrétegekkel boldogítani magam. Nagyon bejött. A búvárcsizmákról az derült ki, hogy a keménytalpú, minőségi darabok sokkal kényelmesebbek és sokkal tovább tartanak, én évek óta nagy megelégedéssel használok egy Bare csizmát. Szárazruhából használtam trilaminált, neoprén, kompresszált neoprén anyagúakat. A kompresszáltat kedvelem a legjobban, egy Seemann birtokosa vagyok, de meg kell mondjam, a szárazruhás búvárkodást igazán soha nem szerettem meg, és manapság is csak a legindokoltabb esetekben merülök így.
Legelső reduktoromat már úgy választottam, hogy hosszú távon, minden helyzetben megfeleljen. Így lett az akkoriban egyik legjobb ár/teljesítményű AquaLung Titan LX Supreme az enyém: kiegyensúlyozott, fagymentes, jól néz ki... Ma is megvan, ma is használom, bár van egy Apeks TX40-esem is, amit szintén szeretek. Most is úgy gondolom, hogy a fagymentes, teljesen zárt első lépcső azért is jobb, mert szerintem kevésbé érzékeny a szennyeződésekre. Amit viszont nagyon szerettem volna kipróbálni az egy USA-ban divatos oktopusz, amit az inflátortömlő helyére kell szerelni. Európában alig lehet hozzájutni, de egy kedves barát és az eBay segített, így most már van egy, és ragaszkodom is hozzá. Vészhelyzetben megfelel, de egy tömlővel (és beakadási lehetőséggel) kevesebb, szerintem nagyon jó megoldás. A csak kipróbált reduktorok közül eszembe jut a retróstílusú Mistral, ami jópofa, csak éppen szerintem rendszeres használatra alkalmatlan. Szájrészek terén én a saját fogazatomra formálható Jax híve vagyok, ez vált be a legjobban.Fel sem tudnám sorolni, hány maszkom volt már. Nekem az áttetsző szoknyások váltak be, a mostani több ablakos, széles látóterű maszkomban azt is szeretem, hogy szelepes. Bár nem mindenki ajánlja, nekem pont jó. Sznori- ne legyen drága. A búvárkés pedig legyen kicsi és ne kerüljön sokba. Ezeket nem szoktam túlbonyolítani.
Az első komputerem, egy szép kék Suunto Favor még ma is megvan. Ma is jól működik. A nitrox miatt aztán később egy Gekkót vettem helyette, és láttam mindenféle szuperképességgel ellátott atomcuccot is, de egészen nyugodtan állíthatom: a komputerben a léte a legfontosabb, nem pedig az extra képességei. A búvárok többsége sose használ semmit az alapvető funkciókon kívül. Én is a többségbe tartozom, tehát ha most választanék, ugyanúgy a Favor (azaz olcsó, egyszerű, megbízható) kategóriában válogatnék.
Vagy mégsem? Sejthető, hogy lesznek még cuccok, amiket szívesen a kezembe kaparintanék. Azt is tudom, hogy búvárkomputerből, a fentiek ellenére, elfogadnék digitális tájolós, gázváltásos típusokat, akár szükségem van rájuk, akár nem. Mert ugyebár a gyűjtögetők közé tartozom. Most tehát mégiscsak a komputerekkel ismerkedek, mert eszembe jutott, hátha jobban tetszene egy karóra formátumú...
GR
U.i.: A cikk első változatának megírása óta már az új Oceanic Geo komputeremmel barátkozom.
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Budapest
