Merülőhely adatbázis listázás

A fish rock cave nem volt merülhető, ezért ide jöttünk. Homokos fenék, nyugodt víz.
Teknős, muréna hegyek, de az igazi érdekesség a gitár(angyal)cápa.

Wobbegong cápák ahogy mindig, rengeteg hal.

Szőnyegcápa a hely nevezetessége, angolul spotted wobbegong (wobbie). A merülőhely egy sziget, amelyen egy átúszható barlang húzódik, itt laknak a wobbie-k. Napi hajók elég picik, a víz sem volt túl meleg, bár konkért hőfokra sajnos nem emlékszem, nem volt komputerem.

Beúsztunk a barlangba a mélyebb bejáraton, elosontunk pár szunyókáló cápa mellett, majd irány felfelé, mindenesetre így lényegesen könnyebb barlangászni mint kézzel-lábbal mászva, csak pedálozol egy picit, és már fel is "másztál" a meredek kürtőn.
A túloldalon ismét a sekélyes részen nézelődtünk. A tenger feneke telistele hófehér mészkővázakkal, mint egy fehér sivatag kb. 20 cm magas dűnékkel, amit az áramlás képzett. Találtam egy jó helyet, kár hogy nem volt nálam fényképező gép. Kb. 1/2m x 1/2m -es terület, először csak egy tűzhalat láttam, megálltam nézegetni. Ahogy nézem, egyszer csak feltünt 2 kőhal olyan állat álcával, hogy először nem is vettem észre. Aztán az egyik csigaház megmozdult, egy remeterák lakott benne. Egy másik kő mögül pedig egy apró muréna dugta ki a fejét, tök varázslatos volt.

A merülés éjszakai volt, amikor lementünk a szokásos pár méter után a roncs helyett csak eszement mennyiségű halat láttunk, mint egy szőnyeg, több ezer halat képzelj el. Miután átúsztunk ezen a rétegen azért előkerült a roncs is, és sajnos azok az átkozott apró medúzák, csíptek ahol értek, a nyakam csak úgy lángolt - ott tudtak leginkább hozzám férni. A merülés varázslatos volt, a roncson a lámpák fényei cikáztak, a halak békésen aludtak - már amelyiket nem ébresztettük fel- és a hajó fele körül belefutottunk egy hatalmas, de komolyan hihetetlen rájacsapatba. Az addig szervezett buddy felállás felborult, mindenki kapkodta a fejét, hatalmas több méteres ráják tömegesen úszkáltak körülöttünk, némelyik csak 1-2 méterre vagy még annyira sem húzott el felettem, és a Fish-rock -on megismert cáparája is előkerült, de most nem a fenéken nyomult hanem körülöttünk, az egész egy nagy rája-búvár találkozóra emlékeztetett, felejthetetlen élmény volt, valódi csodát láttunk. Visszafele a szokásos 10 méteres dekón épp a világító planktonokkal rajzoltunk, amikor a távolban egy igazán nagy rája bukkant fel, bár a víz alatt nehéz a méreteket saccolni, de legalább 5 méteres lehetett, valószínűleg egy manta.

Erős áramlás fogadott a roncsnál, megkerestük a Yongala feliratot az orrán, meg persze a legfontosabbat, a wc csészéket. Hátraúsztunk a végéhez, hatalmas trevally ("jacks" amcsiknál) wrasse, és Queensland groper-ek dekkoltak, a hatalmast értsd 2m feletti. A roncs körül elég sok a tengeri kígyó, aminek a mérge halálosabb a kobráénál, de nem támadnak, azért mindig megadtam az elsőbbséget nekik. A korallokat teknősök rágcsálják, az aljzaton hatalmas rája, és irdatlan sokféle hal.

Ausztrália és talán a világ egyik leghíresebb roncsa, Townsville Titanicjának is hívják. Luxus hajó, 1911-ben egy ciklon süllyesztette el, senki nem élte túl azt az éjszakát. 1958-ban találták meg a roncsot a nyílt óceánon. A kb. 100 méteres oldalára dőlt roncs teteje 14 méterre van a felszíntől, az alja a tengerfenéken 28 méteren. Mivel a nyílt óceánon van és ez a terület a Korall zátonyok térsége a környék összes élőlénye ide jár és rengeteg korall is megtalálható a roncson, ezért inkább néz ki egy zátonynak mint hajó roncsnak. Aránylag szépen egyben maradt, nincs széttörve, csak a fedélzeti cuccok amortizálódtak le egy kicsit (nagyon).
Hogy mit lehet rajta látni? Mindent, és főleg nagyokat, mivel nyílt víz itt aztán bármi jöhet. Élménybeszámoló bővebben: buvar.bunny.hu/Yongala

A Nagy Korallzátony eleje tulajdonképpen és mi Hamilton Island-ről tettünk napi túrákat ide. A látótávolság rendben volt és elég sok mindent is láttunk, de valahogy többre számítottunk. Amiket itt láttunk: white tip shark, big parrot fish, flutemouth, anemonefish, butterfly fish, suckerfish, stb. Nagyon sok nagyméretű papagáj hal volt és barátságosak is voltak, gondolom hozzá vannak már szokva a búvárok seregéhez nap mint nap.

Éjszakai merülés volt, találtunk két hatalmas, de tényleg hatalmas szerintem 1.5 méter feletti óriás teknőst a homokban szunyálni, az egyiket szegényt a társam felébresztette, a hatalmas állat kecsesen felemelkedett majd elúszott a sötét tenger egy kevésbé búvárlátogatotta helyére.
Találtunk egy apró 20 centis ráját is, de a kedvencem a papagályhal volt. Ott aludt a korallok alatt egy homokgödörben, körülötte "hálózsák". Elalvás előtt egy buborékot képez maga körül, mint a vizipók kristálypalotája a mesében. Egy pici homokot hordott rá a tenger épp csak annyit, hogy lásd a "hálózsákot", fantasztikus volt.

4 merülés is volt ezen a helyen egymás után, ebből egy éjszakai. Muréna, napóleon, az egyetlen polipot is itt láttam. A második merülésen cápa, teknős, halrajok. Nem egy világbajnok hely, de azért nem rossz.

Szokásos korall zátonyos élővilág, de láttunk egy szép barrakudát.

Ahogy a neve is sugallja (Clam az óriáskagyló) tele van gigászi kagylókkal a merülőhely.

Első az etetős merülés után vissza a Cod Hole-ra, de mostmár szabadon búvárkodni, fantasztikus volt, talán az egyik legjobb merülés az egész túrán. A látótávolság brutális vagy 30 méter vagy több, ott lebegsz a "völgy" felett, alattad korall fák, és a távolban egyszer csak észrevettünk egy Reef Shark-ot vadászgatni ! Uccu neki, próbáltam utolérni, persze esélytelenül. Visszafordultunk, felzárkóztunk a korallfalhoz, ahol mégegy cápát láttunk, és még vagy hármat a homokban szunyálni. A merülés végén az 5 méteres bizt. dekót is a korallon töltöttük, ott találtam egy hatalmas murénát, szóval ezen a merülésen minden volt, nagyon élveztem, és ez volt az első alkalom amikor cápát láttam.

Ez egy un. cod feeding merülés volt, vagyis a hely híres krumplisügéreinek etetése. A weblapomra ezt írtam: Egyszerre merültünk, volt egy aréna középen egy kőtoronnyal, a DM ide felült kezében egy műanyag kanna hallal, amit a testével elrejtett. A menetrend: szépen mindenki bedekkolt a homokba, párosával odaúsztunk a manushoz, aki a hallal odacsalogatta a sügért, aki a kajára koncentrált így ki-ki izlésének megfelelően megsimogathatta- megcsókolhatta a halat, vagy csak simán integethetett a videoba.

Kis L alakú barlang, napóleon hal, első Nagy Korallzátonyos merülésem és nagyon tetszett.

Kora reggeli (6.30) merülés volt, épp éledezett a zátony élővilága. Látótávolság kicsit gyenge volt.

Siralmas volt, a merülés volt az egyik negatív rekord itt a Nagy korallzátonyon, a korallok lerombolva, élőlények elvétve, mint egy temető, szomorú volt látni mit tesz a sok búvár a környezettel. Hatalmas korall gombák kidőlve, valószínűleg valami jó kis ciklon is erre járhatott , mert ilyen rombolást azért csak robbanóanyag tudna még okozni.
Azért láttunk egy teknőst, kis ráját.

Sokkszerű élmény volt, teljesen halott korallok, lerombolt zátony. Mind egy temető, még a halatmas korallok is kidőlve.

Ez volt a főattrakció, a cápa etetés. Előtte eligazítás, bevezetőnek természetesen a CÁPA című film zenéjét dúdolta a vicces DM. Többször is felhívta a figyelmet, hogy velünk ellentétben a cápák nem látták a filmet, és eszük ágában sincs megtámadni a békés fürdőzőket, búvárokat, ne pánikoljunk. Ennél a merülésnél megint egyszerre mentünk a vízbe, a ceremónia helyszínét talán egy stadionhoz vagy ókori színházhoz tudnám hasonlítani.
Odafele már feltűnt, hogy egy csomó cápa van mindenhol, a DM. beúszott a stadionba, mi körbe ültünk a kövekre mint a box meccs előtt a kilátón elfoglaltuk a helyeinket, rögzítettük magunkat. Tök jó volt körbenézni, ahogy vagy 2 tucat búvár ott ül körben a sziklafalon, középen egy kőtorony, körülötte cápákkal. Miután mindenki leokézott, DM jelzett a csónaknak, ahonnan lánchoz rögzítve leküldték az előre elkészített tonhal fejeket (volt vagy fél méteres csak a fej), a cápák és egy nagy sügér rávetették magukat a láncra, tépték- szaggatták a vasat - illetve a halfejeket persze -, ami kavarodás ott volt, hát az nem semmi. Kb. 10 perc alatt végeztek a fejekkel, szép lassan mindenki elsonfordált, majd amikor a DM úgy látta minden nyugis, egyik állat sem agresszív egy előre megbeszélt spéci jellel jelzett nekünk, hogy beuszhatunk az arénába, illetve mindenki mehet amerre akar amíg a levegője engedi.
Az etetés után úszkáltunk egy picit, élveztük a cápák társaságát, majd találtunk egy barlangot amibe persze beúsztunk.

Ez a hely a cápaetetéséről híres, első merüléssel csak felmértük a helyet. Alapvetően jó leszakadásos zátony. Ahogy vízbe tettük a fejünket azonnal feltűnt a rengeteg cápa, mindenfelé ott köröztek a reefshark-ok, de a nagy napóleonok sem hiányoztak. A nyílt vízi kapcsolat miatt itt bármi beeshet, ami nagyvad.

Éjszakai merülés volt, minden csendes, a halak szunyálnak a homokban, az éjszakai sötétből hatalmas Napoleon Maori wassel csorda bontakozik ki, jó volt. Mindenki lámpával nyomult természetesen, a tankon világító rudacska, a hajó kivilágítva mint egy karácsonyfa, víz alatt két kötél tele rudakkal mint egy kifutópálya, szép volt na.

Kis barlang alul felül kijárattal, szembeúsztunk a buddy-val, középen vigyorgás aztán a másik oldalon ki. Oda és visszafele teknőst láttunk, és a fenéken egy szép nagy barrakudát.

Egy hatalmas obeliszk-ként magasodó zátony, a hajószemélyzet kedvence. Alulról spirálban felfelé merülik, és szépet nyugiban végig lehet bogarászni. Semmi nagy durranás, csak sok apró szépség, és persze egy teki.

Egy hatalmas szikla lapos tetővel kb. 3-4 méterrel a víz alatt. A szikla oldala nem volt valami extra, persze szép volt, de az igazi szuper a tetején lévő fennsík volt, láttunk tűzhalat, bohóchalat, de maga a "táj" is fennséges volt, nehéz választanom hogy ez, vagy a Cod hole volt-e a legszebb merülőhely az 5 napos túrán.

merülés 6.30, találkoztam a túra első Napóleonjával és láttunk egy 6-8 fős barracuda rajt, amint kb 5 méteren dekkoltak egy hatalmas halraj közepén. Másodszorra visszamentünk ugyanide mintegy 50 perc felszini idő után, láttunk reef shark- ot, egy csomó bohóchalat, hatalmas agykorallt, szuper merülés volt, legalábbis itteni viszonylatban. Az első merülésen még barlangásztunk is, nem volt nagy mintegy 10 méteres üreg, de jó volt.

Hasonló hely, mind a temple of Doom, csak három nagy szikla volt a vízben a tetejükön fennsík, szép utolsó merülése volt egy 5 napos túrának.

A merülést megelőző napokban erős szél volt és a merülés napján is haragos volt Poszeidon, így az érdekesnek vélt keleti oldal helyett a védettebb nyugati oldalon merültünk ramaty látási viszonyok között. Így is sikerült polipot, nagy tintahalakat, port-jackson cápát látni és a szokásos óriási halrajokat meg kék sügereket. Az élmény felejthető volt, de mivel a sziget egyik oldala kimaradt van még miért ide visszajönni.

Ide nagyrészt egy dolog miatt jönnek a búvárok, mégpedig a weedy sea dragon miatt. Szinte minden alkalommal meg lehet ezeket találni, valamikor párban úsznak. Kb. húsz centisre nőnek meg és nagyon érdekes ahogy úsznak és keresgélnek. Ezeken kívül még polipot, ráját, blue grouper-t és wobbegong-ot lehet látni, mert ezek nem olyan biztosak mint a sea dragon.
Az út mellett lehet parkolni és innen kell átsétálni a szigetre, majd lépcsőkön le a vízig. Az egyetlen pont ahol biztonságosan vízbe lehet menni a sziget észak-nyugati oldalán lévő hajó rámpa. Kicsi csúszós, de biztonságos. Mint ahogy North Bondi-nál is írtam csak jó időben, amikor nincsen hullámzás ajánlott a merülés. Sok tanulót is hoztunk már ide, könnyű merülés egyébként.
A szigeten lévő régi katona létesítmény Tom Cruise Mission Impossible c. filmjében volt látható egyébként.

Tanfolyam részeként merültem, tájolás volt, nem hagyott túl mély nyomot, bár egy strand merüléstől mit várjon az ember?

A speedboat Terrigal-ból indul, ahol egy kis kikőtő van, valamint egy búvár bázis. Minden búvárnak meg kell vásárolni a merülési engedélyt (online), ami $18 AUD.

Ezt a hajót pont egy éve süllyesztették el és direkt a búvároknak vágtak az oldalára rengeteg nyílást, hogy viszonylag egyszerűen be lehessen hatolni. A HMAS jelentése Her Majesty´s Australian Ship és az utóbbi harminc év mindegyik konfliktusában részt vett, ahol Ausztrália jelen volt. Ha az angol elnevezést lefordítom magyarra, akkor ez egy irányított rakéta fregatt (guided missile frigate) és 138 méter hosszú.

A hajót az elmúlt egy év alatt teljesen benőtte a korall és szinte alig lehetett fémet látni a külső részen. Elkezdték belakni a mindenféle halak, rákok és sokfajta más élőlény. A legelső felderítendő hely a híd volt, ahol még ott volt a kapitány ülőhelye, a műszerek egy része és a fedélzeti telefon. Ezen túl behatoltunk még a felső fedélzet nagyobb helységeibe is, de annál tovább nem mentünk, mert nem volt nálunk megfelelő felszerelés.

Két veszélyes dologra kellett figyelni. A süllyesztés előtt nyitva hagytak több ajtót, amiket most a víz alatt az áramlat csapkod mint valami huzat, és nem ajánlott egy mázsás acélajtó útját állni, amik a két csomós áramlat mozgatja. A másik pedig, azok a nyílások voltak, amiket a hajó oldalán vágtak. Ezeken a nyílásokon keresztül most a víztömeg áramlik át a hajón, de vigyázni kell, mert egy-egy nyílásban olyan erős az áramlat, hogy az könnyedén beszippantja a búvárt.

Gyakran tanulókkal merült hely, mert nagyon könnyű, biztonságos. Mint a többi Sydney köves merülő helyeknél is írtam csak jó időben, gyenge hullámzásnál lehet biztonságosan a vízbe menni, mert a parkolótól járda vezet a vízbe, ott viszont nagyobb köveken kell átvergődni a mély vízbe. Innen érdemes az öböl közepéig menni és a fenéket lévő lánc induló pontját megtalálni. V alakban indul a lánc és az egyik oldalon elindulva pontosan ugyan ide jutunk vissza, direkt búvároknak lett lerakva. A jobb oldali indulást javaslom, a bal oldalon nincsen semmi érdekes. Maga a hely tényleg nem a legjobb, de kijjebb úszva egy letöréshez érünk ahol lehet azért érdekes dolgokat látni. A legérdekesebb egy catfish ami a hasadékban él, de nehéz megtalálni.

Sajnos a merülés során keleti, dél-keleti szél volt, ami nagyban rontotta a látótávolságot és erős hullámzást, áramlatokat eredményezett. A bejutáshoz a "rock pool"-t megkell kerülni és a sziklabejáró "csatornán" kell átúszni. Egy vagy két merülést megér.

Elvileg fókákat lehet itt látni, de mikor mi mentünk épp nem volt egy sem a közelben. Cserébe a barlangok nagyon érdekes voltak, fantasztikus volt úszni belül és a nagy rájákat követni. Annak ellenére, hogy a nyár közepén mentünk csak 16 fokos volt a víz. Érdemes lemenni egy hétvégére.

Az egyik legjobb merülő hely itt New South Wales-ben, bár ez már inkább Queensland, mert Brisbane-hez nagyon közel van. Motoros csónakkal Byron Bay-ből indultunk és a Julian Rocks nevű zátonynál merültünk ami egy természetvédelmi terület.
Fantasztikus látótávolság és rengeteg látnivaló van itt. Csak egy rövid felsorolás: bull ray, leopard shark, turtles, shovelnose ray, moray, lobster, blue grouper és még sok apróság is.

Ez egy torkolati merülőhely, ahol édes és sós víz keveredik (igaz itt inkább sós) ami miatt a látási viszonyok elég ramatyak (no meg szmötyis a víz). Nem sok mindent lehet itt látni pár halrajon kívül. A fő atrakció a medence hálóján megtelepedett csikóhalak. Sajnos eléggé elburjánzott a növényzet a hálón és kiszorította a kis csikókat. Rengeteg leatherjacket halat látni, lehet bújkálni a közeli stégek lábánál, van egy elmerült "bogrács" amibe bele lehet ülni, de az élmény eléggé felejthető. Nem javaslom senkinek a korai kelést a hely miatt.

A kihajózás alatt Port Stephens jelentős delfin csapata szórakoztatott minket miközben épp reggeli után kajtattak a felszínen. Két merülés volt itt. A hely érdekessége, hogy jelentős homoki tigriscápa (Grey Nurse Shark) populáció él itt. A merülés során egy vízalatti kanyonon úsztunk végig amit a cápák "felügyeltek". Hatalmas, átláthatatln halraj szűrögette felettünk a kanyonban folyamatosna áramló vizet. A merülés alatt kb 8 homoki járőrözött felettünk. A víz köszönhetően a nyár végi széljárás változás miatt (szél kifúja a meleg felső vízréteget ami helyére a mélyből hideg, tápanyagban gazdag víz áramlik) a víz rettenetesen hidegvolt egy sima 5mm nedvesnek. A második merülésre a széljárás változott és a látótávolság a drasztikusan lecsökkent pár méterre.

A hely érdekessége, hogy a Sydney környéki kiemelten védett Grey Nurse Shark populáció egyik otthona. A cápák (kb 7 Grey Nurse) kb. 16m és 8m mélységekben tartózkodnak két egymástól kb. 30m-er lévő üregben kb 100-300m távolságra a parttól. A merülésen a 7 GNS-en kívül két Port Jackson Shark-ot és egy Wobbegong Shark-ot láttam egy kb 1,5m-es rájával. A kihajázás alatt két bálna (Mink Whale) úszott el a hajónk mellett, mivel a vándorlási időszak nemrég kezdődött. Összességében klasz merülés volt amit a hideg téli reggel sem tudott elrontani.

Többször merültem már itt, mivel itt lakom, de mindig látok valami újat amit előtte még nem. A partról nem lehet búvároknak a vízbe menni, hanem az északi szikláknál lévő hajó rámpánál kell a vízbe ereszkedni. Innen még ajánlatos kicsit a sziklák mellett kijjebb úszni, majd ott lemerülni. Nagyon fontos, hogy csak jó időben szabad merülni, ha nagy a hullámzás és erős az áramlat, akkor a búvár könnyen a parti sziklákon találhatja magát!
Szóval a sziklák végénél a lemerülés után a sziklás rész végéig érdemes elúszni, mert onnantól kifelé már homokos, nincsen érdekes látnivaló. A sziklás részen viszont annál inkább. Nagy ráják, hatalmas halraj és nagy méretű blue grouper halak találhatók, sőt még érdekes dolgok is mint pl. puffer fish. Cápák is vannak errefelé bár én még nem találkoztam egyel sem.
A szikláknál kisebb barlangokat is találhatunk úgyhogy érdemes lámpát is vinni.
Nagyon jó merülő hely, de tényleg csak jó időben. Nagyon könnyen veszélyessé válhat. Aki nem merült még itt, nem ismeri a helyet, csak helyi divemaster-el menjen!

A North Head keleti partja, ahova csak hajóval lehet eljutni, szélvédett kellemes merülőhely, de nem a legjobb Sydney körül. A hajó 14 méter mély vízben horgonyzott ahonnan a parti sziklák felé haladtunk. Sziklafalban végződik a kis öböl és sűrű növényzet borítja a sziklás-homokos feneket. Ha nincsen szerencsénk, akkor egy unalmas merülésnek mondanám, de szerencsénk volt. Először egy vajszínű angyal cápát találtunk, amint a homokban próbálta álcázni magát és miután már csak a szeme látszódott ki, arra várt hogy valamelyik óvatlan kishal közelebb kerüljön. Később egy átlagosnál nagyobb, ritka színű tintalat találtunk, ami nem menekült el, hanem kíváncsian úszkált mellettünk és csápjait mutogatta.
A sziklafal mentén 5-6 méter mély a víz, elég könnyű merülés és ez a kis öböl védve van széltől és áramlásoktól.

Ez egy nagyon érdekes hely lehet ha szerencséje van az embernek. Mi láttunk wobbegongot, polipot, blue groupereket, nudibranch-t, hatalmas bullray-t, weedy sea dragon-t és stingray-t. Egy fal mellett van a merülés, mélységre nem árt oda figyelni, bár nem megy túl mélyre. Akár még bullshark-ot is lehet itt látni, kérdés kell e az egyáltalán. Érdemes gyakorlott DM-el menni, aki ismeri a területet.

Két merülést végeztünk itt. A terep nem egyszerü, vizbe be és kijutás nehézkes a hullámok miatt. ERős befelés sodró áramlat volt, ahogy a dagály vonult vissza. REngeteg hal, rája, kis wobbegong cápa, nagy kék grouperek. Úriási halrajok és egy kis üreg/barlang. A második merülésnél elvétettük a szikla fordulót és az eredetileg tervezett hely felett 200m-el értünk partot szörfösök között sekély vízben hatalmas hullámok között. Hálás voltam, hogy épségben partot értünk a bő 2m-es hullámokból.

A terület több merülőhelyet foglal magába lehetővé téve a 6m-es bujkálós és 40 meteres pislogós merüléseket. A 6-12 méteres mélységi zónában rengeteg üreges rész van (ne ijedj meg ha az üreg átúszásakor észleled, hogy egy 2,5m-es szőnyegcápa pihen az üreg alján mintegy 35 cm-re tőled - nem vicc, mejdnem lenyeltem a redót-). Jól merülhető északi szélben.

Ez egy érdekes merülés volt, nem ide terveztük, de itt kötöttünk ki mivel a bozót tűz veszély miatt lezárt nemzeti parkba nem jutottunk be. A merülés sekély és kezdetben unalmasnak tűnt, de a moló felétől mindenhol rájákat láttunk és úriási halrajokat. A móló végénél pedig hatalmas sünhal raj bandázott bambán. A vissza úton meglepett minket egy nagy raj vadászó Kingfish és pár kék sügér. Összességében egy jó merülés volt mégha nem is annak látszott először.

The Gutter az egyik legjobb merülőhely NSW-ben. Rengeteg érdekes dolgot lehet itt találni és egy pompás szivacs kertet. A hely több merülést is megér.

Ezen a napon két parti merülésem volt itt. A két merülés alatt összesen láttam 9 Port Jackson cápát és 11 Wobbegong cápát, 3 Weedy Sea Dragon-t, Blue gouper-t és rengeteg halrajt. Egy korábbi merülés alkalmával még ősszel (értsd itt Május) vagy 6-8 Dusky Whaler cápát láttam ás rengeteg tintahalat. Évente egyszer-kétszer érdemes megmerülni.

Az egyik legkedveltebb merülőhely Jervis Bay-ben (kb 3 órányira délre Sydney-től) különösen frissen végzett búvárokan. Van itt egy pár érdekes Kelp mező. hatalmas sziklák, kis üregek, enyhe leszakadások, szivacs kertek és bujocskáró helyek. A fő attrakció a dupla plató barlang/üreg (lámpa kell).

A merülés napján lecsapott ránk a vihar és a kis búvár halyót keményen megdolgoztatta az erős szél (minket meg a velejáró eső). Nem rossz merülés, de nem is akadt el a lélegzetem.

Sydneyből másfél órás hajóútra van a Palm Beach félsziget, amitől kb. egy kilométerre található a roncs. A hajósok tudják hol van a roncs a koordináták segítségével, de így is trükkős volt megtalálni, mivel a látótávolság 5-6 méter volt, homokos fenék, semmi tájékozódási pont, hanem egyszer csak ott volt előttünk a 22 méteres roncs, ami 1981-ben süllyedt el vontatás közben. A süllyedés oka nem tisztázott, de több mint valószínű, hogy a nagyon rossz állapotban lévő hajót a roncstemetőbe akarták volna vontatni, de nem ért el odáig és útközben elsüllyedt.
Az egykori utas- majd horgász-szállító hajónak már csak a váza maradt meg, ami remek búvóhely rengeteg apró halnak a homokos partszakaszon. Valamennyire be lehet úszni egy részre, de nem tovább, úgyhogy ajánlott inkább erős lámpákat vinni és a sok kisebb-nagyobb résen meglesni az ott bújó élőlényeket.
A roncs 27-28 méter mélyen van, tehát egy palackkal nincsen sok idő, de bőven körbe lehet úszni és nézelődni. A váz még egyben van, de csupán 22 méter hosszú és 5.4 méter széles.
Elég messze van Sydneytől és csak akkor ajánlott odahajózni, ha nyugodt az óceán. Amikor mi voltunk, az erős hullámzás miatt a visszaúton többen rosszul lettek, ezért ajánlott valamilyen gyógyszert vinni, azoknak akik hajlamosak a tengeribetegségre, sőt még talán azoknak is, akik azt hiszik magukról, hogy nem.

Vízalatti barlangokat látogattunk meg. Állítólag volt valami "kincs" az egyik barlang mélyén, sajna lemaradtunk róla, mert az én super VEGA 2-m otthon vár Pesten, Jan lámpája meg finoman szólva is túrót sem ért, nem láttunk bent az orrunkig se, tehát nem mentünk beljebb.
Felfele leültünk egy kiszögellésen dekózni, odajöttek a halak, lehetett őket simogatni, na persze elhúztak az első érintés után. Nyugis, relaxálós merülések voltak.

A hely nevét onnan kapta, hogy a víz alatt "hatalmas" árkok vannak, mintha az ördög az ujjaival végigszántotta volna a tenger fenekét. Láttunk tengeri kígyót, murénát, sok halat, szép volt, bár a látótávolság csak 15-20 méter körül volt, ez a hely a többitől eltérően egy kicsit távolabb van a szigettől.

Víz alatti barlang, átjáró, mindenfelé ráják. Nagyon szép merülőhely, vastag ruha nem árt.

Halak, rengeteg vízalatti helyvonulatszerű dolog, vízalatti erdők, kis hangulatos tisztásokkal ahol kis halacskák játszadoztak, olyan volt az egész, mintha repülnél, nagyon tetszett. Átúsztunk egy vízalatti szoroson, itt nagyon macerás volt, mivel a hullámzás hol előre vitt, hol meg visszafele próbált sodorni, tekerni kellett mint az állat, hogy egyhelyben tudj maradni.
Hazafelé félúton Tutukaka kikötő felé egyszercsak kiáltás, "Whales !", delfinek ugráltak a hajó orra előtt.

Sekély, de nagyon látványos, rengeteg szines, szagos szélesvásznú halacska, gyönyörű növények. Leállt az ember egy picit, és körülvették a halak, nagyon nagyon látványos, ez volt a 6 merülés közül az egyik legszebb, nagyon élveztem az elejétől a végéig.
A szigetek merülőhely térképe nagyban: www.divepoorknights.com/images/pk.jpg
Utibeszámoló új-zélandról: buvar.bunny.hu/poorknights