Merülőhely adatbázis listázás

Ha megnézed a helyet a Google térképén, akkor láthatod, hogy ez egy vulkáni kráter, melynek déli pereme a tengerben van. A merülés is itt kezdődik, és teljesen végigúszunk a kráter vízalatti lejtőjén. (ha nincs áramlás, akkor oda-vissza)
A külső oldalon 30 méter körül találkoztunk egy szép nagy sügérrel és egy rájával. A kráter belső oldalán, a lejtőn egy csapat sárga hal legelészett, majd kicsit fentebb egy magányos barrakuda pózolt a kamerának. A merülés végén, 8-10 méteres mélységben pedig az itt honos papagájhal féléket láthattuk szép nagy csapatban. A hímek zöldes színűek, a nőstények pedig élénk pirosak.

Video: www.vimeo.com/28295693

A sziklás rész 18-20 méterig tart, utána homokos aljzat enyhe mélyüléssel. A hely érdekessége, hogy a helyi egyetem tengerbiológus tanszékének van itt egy szép nagy ketrece (3-4 méter átmérőjű és kb. ugyanilyen magasságú). Ez sajnos most üres volt, nyilván a nyári szünet miatt. :) A homokos részen rengeteg lepényhal él, a sziklás részen találtunk sárga pöttyes murénát és papagájhalakat.

Barlangos, bújkálós merülés murénákkal, remetárákokkal.

A túránk első merülését, a check dive-ot merültük itt. Szép nagy halrajok vannak, külön említést érdemelnek az íjhalak. Velük óvatosnak kell lenni, mert van amikor elég agresszívan viselkednek.
A sziklás részen láttunk murénákat, valamint remeterákot. Van néhány kisebb üreg is, amikbe be lehet úszni. A sziklás rész kb. 20 méteres mélységig tart, után homokos, enyhén mélyülő az aljzat. Itt szoktak látni a homokban megbúvó rájákat, de ez nekünk aznap nem jött össze.

A Platform 16 egy bazinagy vas stég. Olyan áramlás volt aznap, hogy csak a horgonykötelet fogva tudtunk lemenni a vashoz. Sok márna van rajta, illetve találtam egy csapat csigát is. Az alábbi videóban pár jelenet itt készült, pl. 0:28-tól, 1:48-tól és 2:27-től a csigák.
www.vimeo.com/28295693

A Princess Alice zátonyon merülni nem egyszerű dolog. Az első probléma a távolság, hiszen a zátony 85 km-re van a szárazföldtől. Ez azt jelenti, hogy kb. 3 órás Zodiakozás előzi meg a merülést, majd utána ugyanennyi a visszaút is (és ez sokkal jobban "fáj", mint az odaút). Mivel az Atlanti óceánról beszélünk, így csak különösen kedvező, szélcsendes időjárás esetén indulnak el ide a búvárbázisok hajói. Nekünk augusztus első hetében, ami a legjobb szezonnak számít ebből a szempontból is, csak 1 ilyen napunk volt az egy hét alatt.

A második probléma az áramlás. A Princess Alice zátony ugyanis egy tengeralatti hegylánc, mely 1500-2000 méteres mélységből tör a felszín felé, és majdnem el is éri azt. 35 méterrel a felszín alatt van a hegytető. Ebből adódóan igen furcsa áramlások vannak itt. Gyakran olyan erős, hogy alig tudsz a horgonykötélben kapaszkodni, aztán egyszer csak irányt vált, vagy épp felfelé/lefelé áramlással találkozol. Kezdő és tapasztalatlan búvárokat nem is visznek ki erre a merülésre.

A harmadik probléma az ár. A 160 km-es hajókázásnak komoly üzemanyag vonzata van, ezért a 2 merülésért 160-200 EUR-t kérnek.
Aki viszont megoldja mindhárom problémát, az a világ egyik legszebb merülőhelyén merülhet. A mobula ráják itt köröznek a hegytetőn júliustól szeptemberig, nem ritka a 25-30 példányból álló csapat sem. Találkozhatunk barrakudákkal, tonhalakkal, bonitókkal is, valamint nagy sügéreket is láthatunk a sziklák között.

Videó: youtu.be/hDBmvnWiiu4

Madeira szigetéről az oktatóm azt mondta ne sokat várjak búvárkodás szempontjából.
Az Atlanti-óceán közepén pedig rajokban járkálnak a cetfélék így a delfinek és a bálnák. A a sziget körül tucatnyi fajt tartanak nyilván külön téli külön nyári fajokat lehet megfigyelni egy tengerbológusokkal megerősített társasággal :
www.rota-dos-cetaceos.pt/index.php/en/about-us

Szerencsés voltam a búvárkodással is mert remek helyre kerültem egy német tulajdonú és vezetésű bázisra a www.mantadiving.com/en/

Preciz guide-okkal ( Steven,Wofgang,Manfred) dolgoznak így a merülés is kellemes és látványos a közepes látótávolság ellenére.
Az arena nevű helyen egy kis alagút is van lent 12 méteren ahol cikk-cakk vonalban lehet átúszni. Szinte folyamatosan kisebb nagyobb rákokat, csigákat, polipot és tintahalat is láttunk valamint 20-30 cm-es halakból több tucat is úszkált körülöttünk egyszerre.

Az alkalmi merülőtársam Alex fotózott is így képekkel is tudom gazdagítani a beszámolót.

Elsősorban kirándulásokra érkeztünk - "levada" túrákra és persze a botanikus kerteket megnézni. Látnivaló akad bőven a kis 700m2-es szigeten. Madeira szigete évmilliókkal ezelőtti vulkanikus tevékenységnek köszönheti eredetét és az óceánból való kiemelkedését.
Van a szigeten külön lávamúzeum is ahol kevés magyar járt még előttünk:
www.madeira-web.com/pagesuk/caves-sv.php

A lavafinger egy hatalmas ujjra hasonlító tengerbe ömlött zegzugos 70 méter hosszú és 30 méter "mély" lávadarab ami körül merültünk.

A szállásunk mellett egy német tulajdonú bázis a "house DC": www.mantadiving.com/en/

A guide-ok ( Steven,Wofgang,Manfred) dupla neoprén ruhát ajánlanak mindenkinek de ők maguk persze szárazruhában dolgoznak csukjával és kesztyűvel. A közepes látótávolság ellenére találni látnivalót már a parti merüléseknél is.

Szinte folyamatosan kisebb nagyobb rákokat, csigákat, polipot és tintahalat láttunk valamint 20-30 cm-es halakból több tucat is úszkált körülöttünk egyszerre.

Az Atlanti-óceán közepén rajokban járkálnak a cetfélék így a delfinek és a bálnák. A sziget körül tucatnyi, külön téli külön nyári fajokat lehet megfigyelni egy magyar biológussal ( Andreával) megerősített társasággal :
www.rota-dos-cetaceos.pt/index.php/en/about-us

Az alkalmi merülőtársam Alex remekül fotózott.

Kellemetlen, hullámzó vízben parti merülés, ami végig oda-vissza vitt. Polip, pár tengericsillag volt, de igazán semmi nagy érdekesség. A látással sem voltunk kibékülve.

A túra második merülése volt ez a nemzeti parkban, javult a látótávolság. Jöttek a nagy sügérek, és nagy halrajok bukkantak fel, pl. barrakuda.
www.youtube.com/watch?v=sOC8wm2DGs0

Elsőre roppant meglepő és kényelmetlen volt a vízbejutás: séta cuccban a vízpartra, óriáslépés, 50 méter úszás a csónakig, kimászás, transzfer, be a vízbe, aztán csónak, víz, partramászás... Később megszoktuk.
A látótávolság a felszín közelében elég rossz volt, mélyebben elérte a 10 métert. Kisebb nagyobb sügérek kerültek elő, a nagyobbak tényleg elérték a métert. Felbukkant a merülés során a híres citromsárga sügér is. Ez a merülőhely a Garajau nemzeti parkban van, nagyon sok egyébként is a hal, és nem menekülnek a búvár elől. A merülés végén, a bóját rögzítő láncot rögzítette éppen két búvár, amikor egy nagy sügér melléjük hasalt, hogy nézze őket. Hihetetlen látvány volt.

Másodjára már jobban alkalmazkodtam a fura hajós merüléshez. A T-reef is a Garajau nemzeti parkban van, sok a hal, köztük is akadt több nagyobb. A hely gyakorlatilag két nagy sziklaoszlop, amit körbe lehet úszni. Íjhal, barrakuda volt több, és murénából összesen négyféle, tigris, fekete, sárgafoltos, földközi-tengeri.