A két napos tulambeni káprázatos merülések után jónak ígérkezett az Atlantis DC gyors hajóján a Manta Point megközelítése Nusda Penida mellett. Mindenkinek ajánlani tudom a francia Jerome klubját: www.atlantis-bali-diving.com
Gyönyörű felhőmentes napunk volt de a víz kellőképpen zavaros.
Nagyon vártam ezt a merülést mert mantát még nem láttam élőben.
Ez sajnos itt is elmaradt hiába utaztam ( egy irányban ) 12.000 km-et érte.
A briefingen elmondták, hogy "csak" 90% a valószínűség mert azért nincsenek kikötve az állatok.
Így is lett előbb 8 m-en majd 15m-en végül 23 m-en lévő teraszokon ( tisztító állomásokon ) szemlélődtünk a planktonos ( zavaros) vízben.
A kékpettyes ráják 6-8 fős csoportjai kárpótoltak a manták távol maradásáért.
A tengervíz még 10-20 m-en is mozgott s hol előre hol hátra húzott / tolt bennünket 2-3 métereket.
Én jól nevelt búvárként a giude nyomában tartottam magam várva a manták felbukkanását.
A többi merülőpár lemaradva jóval kevesebb uszonyozással követett bennünket.
A játék vége az lett, hogy a levegő 45 perc után 50 bar alá csökkent és fel kellett emelkedni. Fent a hajóban éppen annyi erőm maradt, hogy lerakjam a felszerelést és kibújjak a neoprén ruhából. Egy picit ledőltem az árnyékban és úgy keltettek fel az ebédhez.

Manta point, mint a neve is mutatja, merülésünk alkalmával2-3, 4-5 fős csapatban voltak. hatalmas élmény volt ekkora halakat ilyen közelről látni.
5-9 m között hullámoztunk....

Intró merülésnek induló, búvár szerelem első merülése! Erős hullámzásban érkeztünk, de a sziget tövében ahol a merülőhely található rendben volt minden. Csodálatos volt az élmény, mintha egy menetrend szerint közlekedő buszra vártunk volna kb a 3-4 perc elteltével megjelent az első manta aztán sorban a többi, nem is tudom mennyi. Hihetetlen eleganciával suhannak a vízben.

A merülés kezdetétől folyamatosan felbukkant valahol egy, vagy több manta :-) Nem úsztak iszonyú közel, de nagy élmény volt. A hely maga nem túl látványos, a víz zavaros volt és a hullámzás ide-oda mozgatott minket.

Elég zavaros víz, és hullámzás mozgat a víz alatt is, a hely sziklás, gyengén korallos de kit érdekel, amikor a lényeg, hogy itt vannak a hatalmas manta ráják! Nálunk talán 3-4 körözött, szezonban (kicsit korábban) tucatjával. Hatalmas élmény volt.

Másnap újra merültem itt, akkor a látótávolság elég ramaty volt, nagyon erős áramlással, vagy inkább a felszíni hullámok sodrásával. A rossz látótávolság oka medúza kirajzás volt, gyakorlatilag olyan volt mintha medúza esőben (kis 0,5-1 cm-es medúzák akik felfelé igyekeztek) úsztam volna. Csak két manta volt a big rocknál, akiket nehéz volt megközelíteni, mert abszolút a víz irányította a mozgásunkat, és nem nagyon tudtunk mit tenni ellene abban a kis mélységben. Ezért a mélyebb vizekbe vettük az irányt, ahol egymás hegyén hátán találtunk jó sok foltos ráját. Gondolom párzási időszak lehetett, hisz helyük lett volna bőven elférni.
A merülés végén kijebb úsztunk a szigettől (Nusa Penida) nagyobb mélységbe ahol fehér homok volt alattunk. Ekkor jött jobbról alattunk egy szép nagy manta és komótosan elhaladt. Vagy jó 2 percig tartott míg kiment a látóterünkből, és gyönyörű kontrasztot adott a fehér homok felett a fekete teste. Tökéletes búcsú volt az utolsó Bali-i merülésemhez.

Egy jótanács. Bali-n úton útfélen búvárbázist találsz, azonban némelyikük minősége erősen megkérdőjelezhető, márcsak az általuk használt hajókból is (sokuk helyi "bennszülőtt" hajót használ, amivel esélyük sincs elvinni olyan helyekre ahova speedboattal 50 percet mentünk (Manta Point, Chrystal Bay, Blue Corner). Keressünk profi csapatot gyors hajóval!

A hely a manták majdnem állandó jelenlétéről híres. Július-Augusztus a szezon amikor párzani járnak ide, így februárban nem garantált, de elég esélyes.

Van egy big rock nevű szikla kb 5 méterrel a felszín alatt, illetve egy másik 15 méteren melyek tisztító állomásként "üzemelnek". Ahogy megérkeztünk már a hajóról látszott 2 manta kis mélységben. Nagy izgatottságomban uszony nélkül ugrottam a vízbe, mely igen buta ötlet volt a nagy áramlásnak köszönhetően.

Valószínűleg a csobbanás miatt a manták elúsztak, de a merüles 4. percében visszatértek. Összesen 5 különböző mantát tudtam megszámolni, melyek közül kettő kb 4, kettő olyan 3-3.5 méteres lehetett, egynek pedig elég szürke volt a hasa.
Abszolút nem zavartatták magukat, gyakorlatilag csak lebegtek ott ahogyan a felszíni hullámok dobálták őket, és csak akkor úsztak el,ha túl közel merészkedtünk.
A 68 perces merülést többnyire 8 és 3 méter között töltöttem, gyakran cm-ekre sem :-) a mantáktól, akik gyakorlatilag végig ott voltak csak egy egy percre tűntek el.
Hihetetlen és leírhatatlan élmény volt.

Az 59. percben egy alattam elúszó mantára startoltam rá, ami alól a másik irányba elúszott egy dajka cápa:-)

Szerencsénk volt, találkoztunk mantákkal! Enélkül egy rém unalmas merülés lett volna, egy rém átlagos helyen...Elsőnek érkeztünk aznap reggel, hála a felturbózott speedboatnak:) Az első mantát én pillantottam meg a tisztitóállomás felett pár perccel a merülés megkezdése után. Intettem a többieknek, hogy húzódjunk közelebb, és le nem véve a tekintetemet a mantáról, közelitettem felé. Hirtelen jobbról, pár méterre előttem egy dajkacápa úszott el keresztben! Később még egy manta felbukkant, iszonyú sebességgel szárnyalt...
Amig nem voltak manták, addig nyugodtan bogarászgattunk, de semmi extrát nem találtunk...