Nagyon jó merülés volt, polippal, üveghalakkal, áramlás nehezítése nélkül.

Körbe a roncs körül. Blue tigger, jó nagy. Denevérhalak a kékben. Üveghalak. Szép lágykorallok.

Jó látó. Roncs belül, motortérben kavarás. Batfishek, íjhalak.

Fűrészárut szállító hajó roncsát merültük. Előbb kívül, félkörben, egészen a bronz hajócsavarig, majd behatoltunk és bújkáltunk a belsejében. Kapitányi híd, motortér, folyosók. Fantasztikus élmény, és furcsa érzés, hogy a roncs megdőlt, belül nincs vízszintes és függőleges, csak ferde vonalak. Kicsit szédítő. Rengeteg hal, sok tűhalacska.
A végén a biztonsági megállóból zúgtam le egy leesett lámpáért 18-ra...Nitrox szigorúan:)

Egy szép roncs. Nekem nagyon tetszik a fekvése. Hátra úsztunk a tathoz, közben egy kék pöttyös rájával találkoztunk. Aztán oldalt bementünk a gépterembe. Fura, hogy a falak nem függőlegesek. A gépteremből felfelé jöttünk ki. A roncs felett úsztunk vissz az orrig. Pár denvér hallal akadtunk össze.

Nem volt beúszás kezdő társ miatt, orránál sok tökölés, modelles fotózás. Fehéregyensúly állítással próbálkoztam, megnéztük a hajócsavart is. Az orr részen szépen látszik ahol belerongyolt a zátonyba, és a mélységjelző skála.

Egy nap halasztással indultunk a hosszú hajóútra, de a zátonynál már rendben voltak a körülmények. A roncs jól nézett ki, körbeúsztuk, és alig volt más hajó a merülőhelyen a mienken kívül. Azaz a mienk sem ott volt, zodiac hozott és vitt- volna, mert lerobbant. Negyed órát várakoztunk a felszínen, hogy valaki felszedjen. Szerencsére a víz nem volt túl hullámos, így nem sodródtunk rá a zátony sekély részére.

Csak a hátsó felépítményt (superstation) néztük meg, behatolás a szellőzőn keresztül. Motortér, beúszása motor alá, végig az összes járaton, végül kiúszás a hátsó ajtón. Nem volt egyszerű a ferde hajón a felfelé álló folyosókon semlegesen lebegni, végül kívülről is megnéztük. Szép roncs.
1983-ban süllyedt el a 99m hosszú, 2900 tonnás hajó, keményfát szállított Rijekából Yemenbe görög zászló alatt, de előtte volt pl. japán hajó is, Shoyo Maru névvel. Nem halt meg senki, állítólag 6 hétig lebegett a vizen míg végük széttört és elsüllyedt.
Az orr, de főleg a tat rész ami szép, bár még elég friss roncs.

Szép, egyben levő roncs, könnyű merülés, de mi nem úsztunk be. A roncson van pár érdekesebb fotótéma, de a hajó aránylag modern, és nem süllyedt el igazán régen, tehát ottjártunkkor még nem lepte be teljesen az élővilág. A hajóút Hurghadától elég hosszú volt.

Hatalmas, egyben lévő hajóroncs, megdőlve. Én csal kívülről néztem, nem vonz a belseje. Kívül viszont szép, és érdekes. A korlát mellett érdekes volt arra gondolni, hogy itt még nem is olyan régen, huszonegynéhány éve, még valaki felöltözve könyökölt, és nézte a tengert, meg a naplementét...