Repülő állkapcsok
Utazási élmények3/3. oldal
Úgy látszik, sikerült a környék nagy fehér cápái érdeklődését felkeltenünk, mert egyre újabb és újabb példányok kíváncsiskodnak a hajó körül. Itt az ideje lemerülnünk. A ketrec nyitott tetején át meg átcsapnak a hullámok, és a hajó is imbolyog. Átlépek a korláton, bal lábammal támaszkodom a ketrec tetején, jobb lábam még a korláton, miközben egy alattomos nagyobb hullám miatt majdnem spárgát csinálok. Beugrom, elnyel a hűvös, zöldszínű víz. Felfelé nézek, és átveszem Rob-tól a légzőkészüléket. Leguggolok a ketrec alján, és a szűkös helyen bebújok a palackhevederbe. A nyomáscsökkentő megnyugtató sziszegéssel adagolja a levegőt.A ketrec ide-oda dülöngél a hullámzás miatt. Lábammal sikerül kitámasztani magam, igaz, fél lábfejem kilóg a ketrecből, de hát valamit valamiért. Végre kényelmesen elhelyezkedem. Helyi viszonylatban igen jó a látótávolság, magam alá nézve látom a 13 méter mélyen lévő homokos aljzat sziluettjét. Mindenütt apró francia tőkehalak, a bátrabbak beúsznak hozzám a ketrecbe. Ösztönösen lenézek. Balkézről, közvetlenül az aljzattól emelkedik komótosan, egyenesen felém, egy megtermett, 4 méter körüli példány. Kissé nyitott szájában jól látszanak az alsó álkapocs elnyújtott háromszög alakú, borotvaéles fogai. Semmilyen agresszív szándék sem mutatkozik újdonsült barátnőmön, - amely mint első érdeklődőm -, egy gyönyörű nőstény. Közvetlenül szemem magasságban, és a ketrectől eltávolodva lassan tovaúszik, majd éles fordulóval indul visszafelé. Most már egészen közel jön.
Ha kinyújtanám a kezem, meg tudnám simogatni az oldalát. Belenézek fekete szemébe. A fentről leszűrődő napfényben jól látom szembogarát, amely egyenesen rám néz. Sokan nem értik ezt az élményt, ( mert nem élték át, ) hogy szinte tapintható az intelligenciájuk. Eufórikus érzés barátkozni ezzel a hatalmas ragadozóval. Látszik, hogy csak kíváncsi, ügyet sem vet a ketrec elé lógatott véres csalira. Már harmadszor úszik el előttem. Jól látható az orrán néhány forradás. Megfigyelem, ahogy mellúszóit mozgatja. Fallowsék szerint összetett testbeszéd jelekkel kommunikálnak egymással. Száznál is több testbeszéd jelet sikerült eddig azonosítani, de csak keveset értünk még belőlük. Vajon mit üzenhet nekem? Az orrát az aljzat felé fordítva, meredek süllyedéssel tűnik el előlem. Ismét üres, zöld víz vesz körül. Jobb híján a felbátorodott francia tőkehalakat tanulmányozom. De nem tudok elmélyülni a kényszerű ichtyológiai kutatómunkába, mert újabb érdeklődő mutatkozik.
Alulról, és jobbról sebesen emelkedik egy három és fél méteres hím. Nem reám, hanem a ketrec bal felső sarkánál csüngő csalira koncentrál. Menetből csap le a kihívóan himbálódzó tonhal törzsre. Megjelenik az előretolt felső álkapocs teljes fogsora, a kerekre nyitott szájban. - Az a csodálatos, hisostyl álkapocs szerkezet!- tör fel bennem a szakbarbár. A cápák felső álkapcsa nincs hozzánőve az arckoponyához, ezért az alsó álkapocshoz hasonlóan tudják azt mozgatni. Ez a magyarázata annak, hogy alsóállású szájuk ellenére sem kell a harapáshoz a hátukra fordulni, mint ahogyan azt sok laikus hiszi. Itt van a hatalmas száj, közvetlenül az arcom előtt. Egy pillanatra belülről látszanak a kopoltyúívek, de fel kell hogy függesszem a tudományos megfigyelést, mivel az összezáruló álkapcsok a ketrec sarkán csattannak. Most érezni csak azt a nyers erőt, amely ebben az állatban lakozik. Papírdobozként cibálja a mázsás ketrecet, majd megfordulva, búcsúzóul hatalmas ütést mér farkával a cápaketrec oldalára. Sikerült egyensúlyban tartani magam, ismét leguggolok. Két perc sem telik el, újabb nagy fehér közeledik a jól megszokott módon, az aljzat közeléből emelkedve. Ez is egy hím példány. A hátúszója tövénél pici, hengeres kutatószonda fityeg. Vajon hol jelölték meg? Igen izgalmas kérdés. Három éve, az ide alig kétszáz kilométerre lévő Mosel-öbölben megjelölt nőstényt a jelölés után fél évvel kelet-Ausztráliában azonosították. Nicole,- ezt a nevet kapta a kutatóktól, - ezután visszatért hatezer kilométeres útjáról a Mosel-öbölbe. Mindenestre, ha visszamásztam a fedélzetre, jelzem Chris-nek a felfedezést. Többször körbeúszik, kíváncsi érdeklődéssel mustrálgat, agresszív szándéknak semmi nyoma. Megint hatalmába kerít az az eufória, amelyet mindig érzek,ha cápákkal találkozom. Lenyűgöz tökéletességük, közel négyszáz millió év befejezett evolúciójának eredménye. Akármeddig elűcsörögnék itt a ketrec magányában, élvezve a cápák társaságát. Sajnos azonban nem vagyunk tökéletesek, nincs kopoltyúnk, a manométer lefelé hanyatló mutatója, no meg a fedélzeten lemerülésre váró türelmetlen társak a felszínre kényszerítenek.Több üveg Two Oceans fogyott el aznap este, miközben Simon’s Towni kedvenc pub-unk teraszán üldögélve értékeltük az élményeket. És még mi minden vár ránk, hiszen számos további lemerülés előtt állunk. Nem kellett bíztatni aznap este, hogy álom jöjjön a szememre. Lekapcsoltam a villanyt, és ágyamon oldalra dőlve, az üvegfalon át kitekintettem a sejtelmes holdfényben fürdő Fals-Bay-re. Vajon hol lehetnek most ? De már nem tudtam gondolatban választ adni magamnak, mert elnyomott az álom....
Dr. Elter Tamás
búvároktató- oceanográfus
MARINE LIFE PADI 5* Dive Center-Budapest
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szolnok
