Filmkritika: A kék mélység
EgyébElmentem A kék mélység (Deep Blue) sajtóvetítésére, és vegyes érzésekkel távoztam. De legalább találkoztam pár ismerőssel.
Lehet ez nyilván véletlen is, gondoltam- de nem. A 90 perces film során végig azt éreztem, ez egy zanzásított, kimaradt jeleneteket tartalmazó Blue Planet, a sok lemezes DVD kiadvány extrái között lenne inkább a helye. A bemutatott felvételek visszaköszönnek az említett alapműből, bár jó néhány jelenet kicsit más - de valószínűleg csak azért, mert más kameraállások képei.
Vonuló több százas pörölycápa-raj lentről fotózva... a borítóképe A kék bolygónak, vagy a bálnabébi szomorú története az orkákkal - megsirattuk már régen. Bálna csontváza az óceán mélyén, deja-vu, deja-vu.
A film technikailag sem nyűgözött le, folyamatosan azt éreztem, hogy egy DVD van kivetítve hatalmas méretben. Homályos, szemcsés képek - gagyi kamera, gyors mozgásoknál életlenné váló kép - tipikus digitális hiba. Lehetséges, hogy az utómunka, vagy a mozi, esetleg már az eredeti anyag is gyenge volt, nem tudom, de a minőség bizony nem volt káprázatos, szerintem egyszerűen nem való mozivászon méretre. A fájdalomküszöbig felhangosított - egyébként tényleg jó - zene kizárólag a mozigépész hibája, valószínűleg előtte nagyothallóknak vetítettek valamit, és úgy maradt a hangerő.
Összefoglalva egy zanzásított film zanzásított mozi bemutatóját: a film nem lenne rossz, de semmi különlegesen nem nyújtott. Aki már látta A kék bolygó című alapművet, az látta ezt a filmet is, csak jobb narrátorral és sokkal bővebben. Akinek kimaradt az említett opusz, nézze meg a moziban A kék mélységet, és ha tetszett neki, vegye meg a Blue Planet sorozatot (szintén BBC kiadvány), DVD-n vagy VHS-en, mert nagyon nagy élmény.
- Sz. K. -
A film szeptember 14-től a mozikban.
Kapcsolódó írás: Mike Nelson, a búvárok búvára