Emberi betegségektől szenvednek a tengeri állatok
KörnyezetvédelemEmberi betegségek és mérgező vegyületek pusztítják a tengeri állatokat és legfőképpen az emlősöket.
Ezen állatok mindegyike a part mentén él, életük nagy részét ugyanazon vizekben töltik, melyeket az emberek úszásra, szörfözésre használnak. Az állatok tápláléka ugyanazon tengeri élőlényekből kerül ki, melyeket az emberek is fogyasztanak. A különbség ember és ezen állatok között az, hogy az állatok állandóan a vízben vannak - mondja Paul Sandifer, a NOAA szóvivője. Az ember megválaszthatja, hogy mikor megy a vízbe és mit eszik, az állatok viszont nem.
Ennek eredményeképpen a tengeri állatok, különösen az emlősök, nagyon fontos szerepet játszanak, mint jelzőfajok. Amikor ezen fajok egyedei betegek lesznek és elhullanak, az arra figyelmeztet, hogy betegség tizedeli őket.
A vörös dagály
Sandifer szerint valami, amit a vízbe engedünk mindig visszavág. A vörös dagály néven elhíresült algavirágzás, mely Florida partmenti vizeit rozsdabarnává varázsolja, egyre gyakrabban csap le. A Karenia brevis algák úgynevezett brevetoxint termelnek, mely elpusztítja a halakat, tengeri teknőcöket, madarakat és az olyan emlősöket, mint a manátuszok. A méreganyag miatt az emberek is kórházba kerülhetnek. 2005-ben mintegy 1501 manátusz halt meg a brevetoxin miatt. A posztmortem vizsgálatok felfedték, hogy a méreganyag tönkretette az állatok tüdejét. Az állatok tüdőből véreztek. Akut toxikus sokkban haltak meg - mondják a kutatók.
A levegőben terjedő brevetoxin a szakértők szerint az emberi légzőrendszerre is hasonlóan hat. Egy ötéves kutatás során derült ki, hogy a vörös dagály idején az olyan légzőrendszeri megbetegedések, mint a tüdőgyulladás és az asztma egyre gyakoribbak, mintegy 54 százalékkal több esetet tartanak nyilván.
Míg a méreganyag nem okoz halált az ember esetén, mégis alaposan legyengíti az immunrendszert. Emellett más fertőzésekre is hajlamossá tesz. Ami igazán zavarja a kutatókat azon tény, hogy az emberek a hosszan tartó brevetoxin mérgezésre hasonlóképpen reagálnak, mint a manátuszok.
A kutatók egyik újabb tanulmánya szerint, az algavirágzás még akkor is veszélyes az állatokra és emberekre nézve, ha a dagály már elvonult. A brevetoxinok ugyanis felhalmozódnak a tengeri kagylókban. Néhány órával az ilyen fertőzött kagylók fogyasztása után az embernél időleges neurotoxikus kagyló mérgezés alakul ki (NSP). Az NSP tünetei között szédülés, hasmenés, émelygés, izomfájdalmak, fülcsengés, nyelv- és ajakzsibbadás figyelhető meg.
Napjainkban a kutatók egyelőre csak a kagylókat figyelik a virágzás idején. Ám egyes szakértők már rájöttek, hogy a brevetoxin koncentráció a vízben és a tengeri növényekben a dagály elvonultával, hónapokon át növekszik.
Parazita tizedeli a vidrákat
A másik veszély egy halálos parazita, mely nagyon gyors ütemben pusztítja a kaliforniai tengeri vidrákat. A toxoplasma gondii, mely az embereknél a toxoplazmózis nevű betegséget váltja ki, a halott vidrák 52 százalékában jelen volt, és az élő egyedek 37 százalékánál is megtalálták. A paraziták apró, rejtélyes élőlények - mondja Pat Conrad kutató. Megtámadják az élőlényt és éveken át szunnyadnak a gazdatestben. Amikor elérkezik az idő felébrednek és megtámadják az állat agyát. A vidrák esetében a parazita remegés, inkoordinációt - rendezettség hiánya - és görcsöket okoz. Egyes partmenti vidrapopulációik pusztulásának elsődleges oka.
Ám a Toxoplasma gondii csak a macskák segítségével szaporodik, melyek a parazitákat ürülékükben juttatják a világba. A macskák életük során csak egyszer juttatnak új parazitákat a világba, de akkor több milliót. Mindez azonban a szárazföldön, a macskadobozokban történik, akkor hogyan kerül a parazita a tenger mentén élő vidrákba?
Conrad szerint ennek egyik fő elősegítői az édesvízi lefolyók, melyek az ürüléket az udvarokon, utcákon át a folyókba, patakokba szállítja, melyek aztán az óceánban kötnek ki. Conrad kutatásai is azt jelzik, hogy azon vidrapopulációknál jelentős a kockázat, melyek ilyen édesvízi vízelvezetők közelében élnek. A Morra-öböl menti vidráknál a rizikó mintegy kilencszeresére emelkedett.
A macskatulajdonosoknak ezért az állatokat inkább a házakban kellene tartani és az ürüléket szemétlerakóba elhelyezni. A kutatók becslései szerint az amerikai populáció mintegy 25 százaléka lehet fertőzött ugyanezen parazitával, ám az embereknél ritkán jelennek meg a tünetek. Amikor megjelennek, akkor influenzaszerű betegséget okoznak.
A terhes, fertőzött nők a parazitákat átörökíthetik a babákba, ezzel növelve esélyét a vetélésnek. Ha a baba mégis életben marad, akkor súlyos agykárosodással jön világra. A fertőzött vidrák 72 százaléka olyan parazita törzset hordoz, melyet embereknél nem túl gyakran mutatnak ki. A vidrák nem tudják az embereket megfertőzni.
Rák az oroszlánfókáknál
A kaliforniai oroszlánfókák esetén a nehezen lebomló szerves vegyületek (POP) és az emberi kórokozóhoz hasonló herpeszvírus rákot okoz. Az elmúlt 15 évben az elhullott és partra vetődött oroszlánfókák 17 százalékánál diagnosztizáltak húgy-ivar rendszerrel kapcsolatos rákos elváltozást, a nőstényeknél a méhnyakrákot, a hímeknél prosztatarákot. A rák a fókák esetén más szerveket is megtámad, ugyanazokat, melyeket az embereknél is. A rák végül elpusztítja a gerincagyat, megbénítja az állatokat, így azokat a tenger vagy a partra, vagy a nyílt óceánra sodorja.
Számos felnőtt oroszlánfóka szenved herpeszvírustól - a hímek 43, a nőstények 23 százaléka. A hímeknél azért nagyobb az arány, mert szexuálisan terjedő betegségről van szó, és a hímek mindig több partnerrel párosodnak. Azonban mivel olyan fókákat is figyeltek már meg, melyeknél herpeszvírus volt, de rák nem, a kutatók azt gyanítják, hogy a POP, mely már magában is rákkeltő, a vírussal összeállva növeli a rákos esetek arányát.
Mivel a POP a vízben van, az oroszlánfókák főleg az elfogyasztott táplálék útján viszik azt be szervezetükbe, ahol a toxikus vegyületek felhalmozódnak. A fókák csúcsragadozók. Hozzánk hasonlóan változatosan táplálkoznak. Elhullásuk számunkra is intő jel lehet.
[ hirado.hu/Livescience ]
(átlag: 2.9) átlagos nehézségű 
Budapest
