Gyilkos tavak robbanhatnak Afrikában
TudományKülönleges munka zajlik Afrikában: két kameruni tóból próbálják eltávolítani a veszélyes széndioxidot, amely robbanással, illetve halálos gázmérgezéssel fenyegeti a környék lakosságát.
A projekt lényege az, hogy kipumpálják a tavak fenekén összegyűlt gázt. Mindkét állóvíz vulkanikus eredetű, és a geológiai folyamatok eredményeként gyülemlett fel széndioxid bennük. A gáz immár veszélyes mennyiségben halmozódott fel, robbanás fenyegeti a környéket, s korábban történt is ilyen eset.
Halálos robbanások
A Nyos-tó 1986-ban "robbant fel", s akkor több mint 1700 ember fulladt meg a mindent elárasztó széndioxidtól. A robbanás után a tudósok rájöttek arra, hogy egy földcsuszamlás vagy valamilyen más esemény válthatta ki a széndioxid kiszabadulását a tó mélyéről. A tóban egy ilyen esemény nyomán változott meg a nyomás, a felemelkedő víz pedig a benne lévő, oldott széndioxidot kiengedte, ugyanúgy, mint amikor a pezsgőből kiszabadulnak a buborékok, az üveg nyitásakor. Mindennek eredményeként a víz - a felszínre érve - halálos mennyiségű széndioxidot szabadított rá a környékre. ( a képen a tó robbanás előtt és után látható)
A probléma megoldására nemzetközi csapat alakult, amely szabályozott módon szeretné kipumpálni a tavakból a széndioxidot, pontosabban a széndioxidban dús vizet. Az első csövet 2001-ben fektették le a Nyos-tóban. A másodikat a Monounban helyezték üzembe 2003-ban. (Ennél a tónál negyven ember halt meg 1984-ben.)
Automatikus kiemelés
A csövek a széndioxid természetesen kialakult koncentrációját kihasználva hozzák a felszínre a vizet. A gáz nyomása hajtja felfelé a tó vizét, amely kisebb robbanások közepette hagyja el a medert. A kisebb robbanások révén a tudósok szerint egy nagyobb detonációt lehet megelőzni.
Ugyanakkor más szakértők amiatt aggódnak, hogy a csövek lefektetése destabilizálja a tavakat, és újabb veszélyes széndioxid-kibocsátáshoz vezet. Éppen ezért egy webkamerát is felszereltek a Nyos-tónál, amely a csöveket figyeli. Probléma esetén pedig egy automatikus érzékelő rendszer lekapcsolja a berendezéseket.
Mindkét tóban egyébként meleg, könnyű víz borítja a felszínt, egyfajta sapkaként borítva a gázban dús és nehezebb alsóbb rétegeket. Ez a természetes állapot körülbelül 40 méter mélyen tartja a széndioxiddal telített vizet. A nagy nyomásnak köszönhetően a gáz feloldott állapotban marad a vízben, noha a vulkanikus tevékenység következtében rendszeres utánpótlást kap a mélyből. Szerencsére ezt a helyzetet a csövek lefektetése nem befolyásolta, legalábbis ez derül ki a Michigani Egyetem (Ann Arbor) kutatójának, George Klingnek a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányából.
Maradtak aggodalmaskodók
Az aggódók között van egyébként Samuel Freeth, a Walesi Egyetem geokémikusa, aki szerint ugyan most úgy tűnik, hogy semmi sem fog történni, de azért "nagy óvatosságra van szükség". Kling azt hangsúlyozza, hogy a tavak széndioxid-szintjét 12-14 százalékkal sikerült csökkenteni a csövek lefektetése óta. Kling is elismeri viszont, hogy ez nem elég, hiszen még most is több a széndioxid a vízben, mint amennyi a végzetes robbanások idején, a nyolcvanas években volt a tavakban. A tudósok szerint a széndioxid 80-90 százalékos csökkenése vezethetne megnyugtató eredményre. Ám a csövek hatékonysága egyre romlik, ahogyan a nyomás mérséklődik a kipumpálás során.
"Modellezésünk szerint a következő öt évben négy újabb csövet kellene lefektetni a Nyos-tóba, hogy biztonságos szintre csökkenjen a széndioxid" - nyilatkozta Kling a Nature tudományos lap online kiadása szerint. A Monounba elég lenne szerinte egyetlen újabb csővezeték, és itt két év is elegendő lenne a gáztalanításhoz. Az újabb csövek lefektetéséhez Klingék anyagi forrásokat keresnek. A további beruházások költsége ugyanis 1-2 millió dollárra tehető.
[ National Geographic ]
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Horvátország
