Koralltelepek a Földközi-tengeren
TudományA napokban került védelem alá három, a Földközi-tenger medencéjében található mélytengeri hidegvizi koralltelep.
Ezek a látványos képződmények sekélytengeri trópusi társaiktól eltérően kevésbé ismertek, ugyanakkor sajnos legalább annyira veszélyeztetettek. Három, ökológiai szempontból kiemelkedően fontos mélytengeri területet helyeztek védelem alá Olaszország, Ciprus és Egyiptom tengeri területén.
Az Olaszországhoz tartozó, Ion-tengerben lévő Capo Santa Maria di Leuca korallzátony jelentősége, hogy itt megtalálható a térségben igen ritka fehér korall (Lophelia pertus). A másik két terület a Nílus deltája előtt, valamint Ciprustól délre húzódik, ez utóbbi neve Eratosthenes-hegy, számos ritka korallfajjal.
"A mélytengeri korallok védelme hosszútávon egyaránt kedvez az ökoszisztémának és a halászatnak. A fenékhálós módszer igen elterjedt az Észak-Atlanti-óceánon tevékenykedő halászflották körében, ahol így hatalmas pusztítást végeznek. Nem hagyhatjuk, hogy a Földközi-tengeren is ez történjen”- nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Sergi Tudela, a WWF mediterrán térségi halászat programjának vezetője.
Nagy mélységben, napfénytől elzártan képződnek
A mélytengeri vagy hidegvízi korallok trópusi társaikkal ellentétben kevésbé fajgazdagok. A mélytengeri korallok 50 és 2000 méter között, 5-12 Celsius fokos hőmérsékleti tartományban élnek. A leggyakoribb faj a fehérkorall (Lophelia pertus), amely legnagyobb számban az Atlanti-óceán észak-keleti térségében fordul elő. Nagy kiterjedésű telepei 300-800 méter mélységben találhatók, ahol a Madrepora oculata és a Desmophyllumcristagalli fajok is gyakran fellelhetők.
A Földközi-tengerben található mélyvízi koralltelepek nagy része jégkorszaki maradvány. A jégkorszak idején a tengervíz alacsony hőmérséklete és a jobb tápanyagellátás kedvezett a hidegvízi korallok elterjedésének. A jégkorszak után beköszönő melegebb, táplálékszegény időszak hatására viszont a Földközi-tengerben megindult a hidegvízi korallok visszaszorulása, a koralltelepek betemetődése és pusztulása. Ebben a folyamatban főleg az utóbbi évtizedek antropogén hatásai sem elhanyagolhatóak.
A fenékhálós halászat a legfőbb veszélyforrás
Bár a GFCM (General Fisheries Commission for the Mediterranean) tavaly év elején hozott döntése tiltja az ezer méternél mélyebb területeken a fenékhálóval történő halászatot, ennek ellenére mégis gyakori a szabálysértés. Ráadásul az ezer méter feletti, de még mélytengeri régiónak számító vizeken továbbra is megengedett ez az eljárás.
A fenékhálóval történő halászat a tengerfenékhez közeli élővilágot fenyegető egyik legnagyobb veszély, ugyanis a hálók teljesen elpusztítják a mélytengeri fajoknak (pl. garnéla) otthont nyújtó hideg vízi korallzátonyokat. A halászaton kívül a legfőbb emberhez köthető veszélyforrás a tengerbe kerülő hulladék, valamint az olajkitermelésből és a szárazföldről bemosódó számtalan vegyszer.
A mélytengeri halászat viszonylag új, a 20. század közepe óta népszerű eljárás, amely a sekélytengeri halállomány visszaszorulásával és a mélytengeri régiókban élő garnélarák iránti piaci kereslet növekedésével terjedt el. A mélytengeri halászat rövid múltja ellenére is számos fajt veszélyeztetett helyzetbe sodort a túlhalászás miatt: ilyen például a vörös sügér (Sebastes spp.), a pisze- vagy kerekorrú gránátoshal (Coryphaenoides rupestris) és a csillagszemű hal (Hoplostethus atlanticus)
[ Geographic ]
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Horvátország
