Újabb felfedezések az íjászhalról
TudományA hal vízsugár spricceléssel "lövi" ki a rovarokat, melyeket azán a vízből kiugorva fogyaszt el.
Az íjászhal (Toxotes jaculator) zsákmányszerzési módszere régóta foglalkoztatja a tudományt. A 30 centiméteres hal a Dél-Kelet-Ázsia és Ausztrália közötti vizekben él, nem idegenkedik sem a sós, sem az édes, sem a kevert vizektől. 1764-ben elsőként John Albert Schosser, a londoni Royal Society tagja írta le, de ezt a leírást kezdetben tréfának tartották. A biológus ugyanis hihetetlennek tűnő dolgokat közölt róla: az íjászhal, megfigyelései szerint a víz felszíne alatt úszkál, és éles tekintete figyeli, milyen rovarok röpködnek a levegőben. Ha pedig észrevesz egyet, akár 1 méter magasságban is egy falevélen, becélozza és olyan vízsugarat spriccel rá, hogy az aléltan hullik alá. A hal akkor kiugrik a vízből és bekapja. A különös halról azóta egyebeket is felfedeztek.
A 20. század elején Zolotnyiszkij orosz zoológus egyrészt alátámasztotta Schlosser tapasztalatait, másrészt felboncolta a kis íjászt és megtudta, hogy szája és nyelven tökéletesen összekapcsolódva egy fúvócsövet alkot, a lökő erő pedig a kopoltyúfedelek hirtelen összezáródásától válik hihetetlenül erőssé. Két erlandeni halbiológus napjainkban tovább figyelik a halat és kiderítették, hogy az eszes állat még a fénytörés problémáját is megoldotta - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.
A víz alól ugyanis a kint lévő tárgyat nem pontosan ott lehet látni, ahol az valóban van. A hal pedig igazi mesterlövész, mindig eltalálja a prédáját. Sőt, számolni is tud, mert a találat után egy másodperc töredékéig megáll, figyeli a rovar esését, és villámgyorsan odaúszva, kiugrik és bekapja. Vagyis fel tudja becsülni az esés sebességét, amely függ a magasságtól és a rovar súlyától. És lehet, hogy ezzel még nem is vették leltárba összes különleges képességét.
[ Delta ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
