A fókahús mentheti meg a kondorkeselyűket
KörnyezetvédelemAmerikai kutatók azon fáradoznak, hogy a kaliforniai kondorkeselyűt, a világ legveszélyeztetettebb madarát visszaszoktassák a tengeri emlősökből álló étrendre.
A kaliforniai kondorkeselyű a Jégkorszak után kezdett fókákkal és bálnákkal táplálkozni, amikor szárazföldi zsákmányai eltűntek a menüből - mutatta ki egy új tanulmány.
Ha a madarak - Észak Amerika legnagyobb és legritkább teremtményei - visszatérnek a tengeri emlősökből álló étrendhez, akkor táplálkozási területük a Csendes-óceán partjaitól egészen Kanadáig nyúlhat. Az amerikai kutatók meg tudták állapítani, hogy a kondorkeselyűk korábban tengeri vagy szárazföldi állatokkal táplálkoztak-e. Mindezt úgy érték el, hogy a madarak tollában és csontjaiban összehasonlították a szén és nitrogén nyomokat.
Page Chamberlain geológus szerint a szén és nitrogén izotópok alapján "paleo-étrendbeli" tanulmányokat lehet folytatni, mivel az élőlény általában az, amit eszik. A magasabb szénszint a halott madarakból kinyert mintákban azt mutatja, hogy a madarak növényevőkkel, marhákkal és szarvasokkal táplálkoztak. A magasabb nitrogénszint viszont azt jelzi, hogy tengeri emlősöket fogyasztottak.
A modern, a történelmi - 1800-1965 -, és a prehisztorikus - 36 ezer évvel ezelőttig - madártetemek elemzése jelentős eltolódást fedett fel az állatok étrendjében az utolsó, 8000 évvel ezelőtt lezárult Jégkorszaktól kezdve. A Jégkorszak előtti kondorkeselyű maradványok Los Angeles kátrányos Rancho La Brea területéről kerültek elő, és azt mutatták, hogy ezen populációk főleg szárazföldi állatokkal táplálkoztak.
Észak-Amerika körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt hűlt ki. Az újabb jégkorszaki feltételek a jelek szerint megfagyasztották a nagytestű szárazföldi állatokat és a kondorkeselyűket bebörtönözték a nyugati partokra. Ott pedig egyedül a partra vetődött tengeri emlősök maradtak az egyedüli, nagytestű dögök, melyekkel a madarak táplálkozhattak.
Ám a minták azt sugallják, hogy a kaliforniai kondorkeselyű - Gymnogyps californianus - visszaállt a szárazföldi táplálékra a 18. század végén és a 19. század elején. Ennek valószínű oka, hogy ekkoriban lendült fel az államban a marhatenyésztés. Ugyanakkor a kutatók szerint az ipari méreteket öltő fóka- és bálnavadászat is közrejátszott, mivel kimerítette a madarak tengeri táplálékforrásait.
A csapat azt sugallja, hogy a kaliforniai kondorkeselyűket ismét meg kellene ismertetni a tengeri emlősök húsával, hogy életképes populációt tarthassanak fenn Amerikában. Chamberlain szerint a nagytestű emlősök - mint a szarvas - egyre inkább ritka élőlényeknek számítanak Délnyugat-Kaliforniában, ahol a kondorkeselyűk nagyobb számban élnek.
A legtöbb helyen termőföldek vannak és ma is azokat alakítják ki. A nagytestű emlősök élettere egyre csökken, ezzel pedig a kondorkeselyűk lehetséges táplálékforrásai is eltűnnek. Az oroszlánfókák ugyanakkor egyre nagyobb számban tűnnek fel a Csendes-óceán partjainál. A kaliforniai oroszlánfóka populáció évente 5-6 százalékkal nő, jelenleg körülbelül 240 ezer egyedet számlál. Hasonlóképpen a borjúfókák kaliforniai populációja is jelentősen gyarapodott a hetvenes évek óta. A jelenlegi populáció 28 ezer egyedet számlál.
Ha a kondorkeselyűk ismét ráállnának a tengeri élelemre, azzal kilátásaik a nyugati partokon kiválóak lennének. Mivel pedig a fókák és az oroszlánfóka-telepek észak felé is terjednek, a madarak követnék azokat. A környezetvédők máig dolgoznak azon, hogy a madarakat fogságban is szaporítsák, majd a kifejlett egyedeket szabadon engedjék. Ezek a programok is azt célozzák többek között, hogy a madarak próbáljanak meg fókatetemeket enni, méghozzá úgy, hogy a telepeket a fókák területe mellett tartják.
Az egyik ilyen terület Big Sur, melyet a Ventana Wildlife Society tart fenn a kaliforniai kondorkeselyűk védelmét szolgáló program keretében. Ez a program eddig sikeresnek bizonyult. A Big Sur madarai ugyanis főleg halott oroszlánfókákkal táplálkoznak. Néha borjúfókát is esznek, sőt már egyszer azt is megfigyelték, hogy elhullott elefántfókából csemegéztek.
A partra mosott bálnatetemek szintén a madarak menüjében szerepelnek. Bár a hatóságok gyakran hamarabb eltakarítják a bálnatetemeket, minthogy a madarak odaérnének, néha mégis szerencséjük van a kutatók szerint. Van néhány történelmi beszámoló, mely bizonyítja, hogy a kondorkeselyűk táplálkoznak bálnahússal. Például egy 1806-os beszámoló szerint, melyet Meriwether Lewis és William Clark vetett papírra, a madarak a Columbia-folyó torkolatánál halott bálnákból táplálkoztak.
Clark akkor ezt írta: "a madár nagyon esetlenül repül, ezért nem tudhatom, hogy prédáját élve kapja-e el, bár sejtem, hogy nem." A felfedezőnek tökéletesen igaza volt. A kaliforniai kondorkeselyű kizárólag dögökkel táplálkozik, ami azt jelenti, hogy soha nem öl, csak elhullott állatok tetemét fogyasztja.
A Jégkorszakot megelőző időszakokban a kondorkeselyű Észak-Amerikában is elterjedt volt, Mexikótól-Kanadáig, valamint keleten, Floridától - New York-ig. A 2,9 méteres szárnyfesztávval rendelkező madár akkor szorult vissza Észak-Amerika nyugati partjaira, amikor megérkeztek az első európai telepesek.
Az állandó nyomás - az élőhely elvesztése, a vadászat, a rovarirtókkal és ólommal történő mérgezés, valamint tojásaik begyűjtése - a madarakat teljesen visszaszorította Kaliforniába. 1982-re mindössze 22 egyed maradt életben.
Azóta a fogságban történő szaporító programnak és a vadonba történő újbóli bevezetésnek hála, a kondorkeselyűk visszatértek Kaliforniába és Arizonába, valamint a mexikói Baja Kaliforniába. A teljes vadon élő populáció jelenleg 130 egyedet számlál, és jelenleg ennyi is a világ legveszélyeztetettebb madarának egyedszáma.
[ National Geographic ]